Adolf, német filozofiai iró, szül. Altstreilitzben (Mecklenburg) 1832 márc. 12-én. 1358 óta a berlini Luisentstädtische Realschule tanára, 1874 óta docense a Victoria-liceumnak s 1877 óta magán tanár az egyetemen. Főleg a bölcseleti jog körébe vágó műveket irt, melyekben egészben Hegelt követi, de az újabb történeti s természettudományi felfogásnak is tért enged. Főbb művei: Das Kulturideal und der Krieg (1868); Princip und Zukunft des Völkerrechts (1871); System d. Rechtsphilosophie (1881). V. ö. Kahle, A. Lassons System der Rechtsphilosophie (Halle 1883).
magyar zenei speciális műforma, mely a magyar ábrándos, búsongó, merengő kedélyhullámzást a leghivebben tükrözi vissza. A régi, de az újabb magyar lassuk is rendesen két tételüek s egy első és egy második részből állanak, melyek legközelebbi hangnemi rokonságban államak egymással, a kemény hangnem váltakozván a lággyal s megfordítva. Minden rész rendesen nyolc, legfeljebb 10-12 taktusra terjed s e tekintetben nem igen lépik tul a lassu menetü magyar népdalok keretét; a különbség köztük csak az, hogy a magyar lassuk főleg instrumentális zenére vonatkozván, jóval több tért engednek a cifrázatoknak s a hangjegyértéki változatos csoportosításoknak, mint a népdalok. L. még Magyar táncok.
1. István, statisztikus, szül. Visken (Máramaros) 1797., megh. 1852. Tanulmányai végeztével kincstári tisztviselő volt. Számos dolgozata jelent meg, köztük a főbb művek: Statisztikára való bevezetés és Európa statisztikai, geographiai és histróiai rajzolata (Pest 1826); Franciaország stat., geogr. és históriai leírása (u. o. 1827); Az orosz birodalom stat., geogr. és históriai leirása (u. o. 1827); A prussai királyság leirása (u. o. 1828); A lengyel királyság és a krakaui szabad status leirása (u. o. 1828); A török birodalom leirása (Buda 1829, 2. kiad.); Az ausztriai birodalomnak leirása (u. o. 1829); A svécziai és norvégiai s a dániai királyságoknak leirásuk (u. o. 1829); Nagybritannia leirása (2-ik kiadás Pest 1830); Az olasz statusoknak leirásuk (Buda 1839); Marcur, statisztikai, geologiai, histróiai zsebkönyv (Pest 1836). Ezenkivül kiadott két kötet Világtörténetet s lefordította Zschokke művét: Áhitatosság órái (Buda 1828-30. 8 köt.).
2. L. Lajos, egyházi iró, szül. Szempeen 1834 okt. 15. Gimnáziumi iskoláit Szent-Györgyön, Pozsonyban, Esztergomban, a teologiát Pesten végezte. Pappá szentelték 1857 okt. 26. Tanár volt Nagyszombatban, 1863. pozsonyi főgimnáziumi hittanár, 1865 ápr. 18-án akadémiai hitszónok, 1867. hittudományi doktorrá, 1869 máj. nagysúri plébános, 1885. ker. esperes és tanfelügyelő, 1888. főegyházmegyei könyvbiráló, 1890. szentszéki ülnök, 1892. zsinati vizsgáló, 1893 nov. 9-én a nagyszombatvidéki kat. tanító-egyesület elnöke lett. Irodalmilag több lapban megjelent cikkein, értekezésein, úti leirásain kivül leginkább a költészet terén működött. Számtalan költeményt irt különféle alkalmakra. Önálló művei: Nefelejtsek (Pozsony 1862); Liturgika (Esztergom 1891) stb. Sajtó alatt: Egyháztörténelem.
l. Égés.
a mozgás sebességének csökkenése.
a vasutakon a vonatok közlekedését szabályozó jelzések adására (l. Jelzés) vannak állandó és mozgatható jelző eszközök. A lassu menetet mindkettővel jelezhetjük, de általában a L. nével csakis az állandó l assumeneti jelző eszközöket nevezzük. Ezek a vonalnak ama veszélyeztetett pontjain állíttatnak fel, hol a hosszabb tartamu munkák idejében kivánatos az óvatos haladás avagy a talajmozgás stb. miatt fokozott óvatosságot követelünk a vonatot kisérő személyzettől. Alakjuk rendesen egy magas póznáról a vágány felé irányított kar, mely vörösre és fehérre van mázolva. Éjjel egy zöldvilágu lámpát akasztanak e karra.
Orlandus, l. Lasso.
l. Lhassza.
(spany. lazo, a. m. hurok), vékony, hosszu kötél vagy szíj a végén hurokba kötve. A D.-amerikai pásztor és vadász e pányvával fogja meg a vad lovakat, bivalyokat, nyakukba vetvén a hurkot. A L.-t ugy is készítik, hogy a kötél végén nem hurok, hanem kis golyó van, mi által az állat lábára vetett L. ezt körül fogja és igy az állat a földre rántható.
(német, dán laest, ang. load), ürmérték, alapja körülbelül egy kocsi rakománya. A dán L. 16 695 hl., a németalföldi 30 hl., az angol L. 10 quarter = 29 078 hl., az É.-amerikai 80 hushel = 2819 hl., a prosz 3297 hl., szénre 36-40 hl. Továbbá súlymérték hajórakományoknál, Németországban 2600 kg. Végre még súlymérték, igy p. egy L. ólom, vas, réz v. rizs szállításánál Ausztriában 20, mandulára 15, gyapju és toll szállításánál 10 métermázsa.