(lat.). a. m. rejtett, előtérbe nem lépő, kötött, lappangó. - L. Hő, l., Kötött hő.
(lat.) a. m. oldalsó, oldalt fekvő; összetételekben hasonló értelemben; L. rokonok a. m. oldalrokonok. - L. szekréció, l. Telér.
pápai palota Rómában, melyet az 1871. máj. 13-iki törvény (legge di guarentigia) a Vatikánnal és Castelgandolfóval egyetemben az olasz királyság területén kivül állónak nyilvánított. A római Laterani-családról a császárságra szállott birtokot Fausta, Nagy Konstantin felesége ajándékozta a római püspöknek, s igy lett a pápák székhelye egész addig, mig Avignonba nem költöztek át; a mellette levő templomban (S. Giovanni in Laternao) tartották az ötlateráni zsinatot. Az 1308. leégett palotát V. Sixtus (1586) Domenico Fontanával újból fölépítette; XII. Ince (1693) árvaházat, XVI. Gergely (1843) pedig muzeumot csinált belőle, ókori pogány és keresztény régiségek számára. Ez a muzeum műkincsekben igen gazdag; a hires Sophokles-szobron kivül van itt egy a Caracalla fürdőiből származó mozaik, mely 50 életnagyságu galdiator harcát ábrázolja. IX. Pius kibővítette a muzeumot s képeken kivül sok régi feliratot és szakorfágot helyezett el benne. A L. melletti templomot, mely már Konstantin óta Róma főszékesegyháza volt, Sylvester pápa beépítette a L.-ba; a templom régi neve Basilica Constantina, v. S. Salvatoris és Aula Dei is volt. A sokszor beomlott és leégett templomot V. Pius (1560) és Borromini (1650) egészen újra építették; homlokzata Galilei Sándor tervei szerint készült. Öt hajóju, 130 m. hosszu belsejében gyönyörű a mennyezet (Giacomo della Porta), V. Márton pápa síremléke (Simone di G. Ghini), a pápai főoltár és csúcsíves szentek szentje (Varna da Siena), keresztelő szt. János faszobra (Donatello), VIII. Bonifác, amint az első jubileumot kihirdeti (Giotto) stb. A templom melletti szép kolostorudvart Vasalletti építette a XIII. sz.-ban. A L. É-i oldalán van a jeruzsálemi Pilátus-palotából való 28 márványlépcső (Scala Santa), melyet Ilona császárnő hozatott (326) Rómában; a hivők csak térden csúszva járnak rajta.
a nyugati egyházban öt volt, u. m. az első 1123. Rómában II. Calixtus pápa alatt; a második 1139. II. Ince pápa alatt; a harmadik 1179. III. Ince pápa alatt; az ötödik 1512-17-ig. A zsinatok sorrendjében ezek igy következnek egymásután: 9-ik, 10-ik, 11-ik, 12-ik és 8-ik.
erősen vastartalmu, vörös, likacsos salakforma agyag, mint mállási terméke különféle kőzetnek, nevezetesen gránitnak, diabásznak, gnajsznak, stb. A trópusok alatt képződik a nagy mennyiségü légköri csapadék és a nagy meleg kőzetekre behatása következtében. Afrikában, Indiában, Braziliában roppant terjedelmü telepeket alkot.
(lat.), mai utcai lámpáinkhoz hasonló eszköz az ókorban, melynek szélső botalaku részei fából v. ércből, oldalai olajos hólyagból, vékonyra szelt szaruból, később pedig üvegből készültek. Belül olajos mécses égett. Az ilyen L.-t éjjel utakon használták a rómaiak és a rabszolgák akik őket szállították, laternarii nevet viseltek. L. Lámpa és Lámpás.
l. Bűvös lámpa.
(lat.) a. m. kigyó lappang a fűben, szálló ige, melyet Vergilius használt először Eclogáiban 3, 93. A látszólag kellemes és könnyű dolognak veszélyes és nehéz voltát szokták vele megjelölni.
természetrajzi nevek után a Latham János angol zoologus nevének rövidítése, szül. Elthamban 1740 jun. 27., megh. Romseyben 1837 febr. 4. Londonban mint orvos működött s különösen a madarakat tanulmányozta. Nagyobb munkája: General history of birds (1821-24).
(ejtsd: létem) Róbert Gordon, angol nyelvtudós és entologus, szül. Billingboroughban 1812 márc. 24., megh. Putneyben 1888 márc. 9. Cambridgeben tanult s beutazta Dániát és Norvégiát (1823-33), mire a skandináv nyelvek kutatásával kezdett foglalkozni. Alig adta ki Norway and the Norwegians c. kötetét, katedrát kapott az University Collegeben, s ekkor irta The English language könyvét, mely először tárgyalta az angol nyelv történeti fejlődését. L. igen sokat irt; fontosabb munkái: Natural history of the varieties of man (London 1850); The etnology of Europe (u. o. 1852); Varieties of the human species (u. o. 1855); Outlines of general or developmental philology (u. o. 1878); Dictionary of the English language (u. o. 1864-74) stb.