v. laurineae (növ.), l. Babérfélék.
(ejtsd: lorage), a régi Franciaország vidéke, amely a mai Haute-Garonne, Aude és Tarn départementok közt oszlik meg, 175 000 ha.-nyi területtel. A XVI. sz.-ig Laurac, azóta pedig Castelnaudary volt a fővárosa.
község Oppeln porosz kerületben, 6 km.-nyire Kattowitztól a Brynica és vasút mellett, (1890) 10 572 lak., nagy vasművekkel és szénbányákkal.
Ágoston, gör. kat. apát-kanonok, egyh. iró, szül. Petén (Szatmár) 1844 dec. 5. Gimnáziumi tanulmányait Nagyváradon, a bölcsészetet és teologiát a római Propagandában végezte, ahol mindkét szakból doktori oklevelet nyert. Pappá szentelték 1867 jul. 4. Legelőbb az egyházmegyei hivatalnál iktató, később szentszéki aljegyző és ülnök lett. 1869. zsinati vizsgáló, 1870. papai t. kamarás. 1871. püspöki és szentszéki jegyző, később irodaigazgató és címzetes főesperes, a biharvármegyei népoktatási tanács tagja, 1875. nagyváradi gör. kat. szemináriumi aligazgató, tanítóképezdei rendes tanár, 1879. szemináriumi és tanítóképezdei igazgató, mint ilyen a mai napig működik. 1879 aug. 15. kanonok, a zsinati vizsgáló bizottság elnöke, a szentszék ügyésze és házasságvédő, 1887 máj. 5. a Szt. István-társulat kebelében felállított tudományos és irodalmi osztály tagja, 1889 szept. 4. kalocsai címzetes apát, 1894. püspöki másodhelynök. Irodalmi munkássága: Számos különféle lapokban, különösen a Magyar Államban megjelent egyházjogi és politikai cikkein kivül önálló munkái: Korszerü egyházpolitikai kérdések (Nagyvárad 1887); A schismával összehasonlított szent Unio (u. o. 1888); Az egyház és az állam (u. o. 1888); Egyházpolitikai helyzetünk (u. o. 1889); Mivé lett a kat. Magyarország (u. o. 1890); Egyházpolitikánk (u. o. 1891); A szent Unio (u. o. 1885); latin nyelven kiadta dr. Papp-Szilágyi József gör. kat. egyházjogtanát (Enchiridion Juris Ecclesiae Orientalis Catholicae, Nagyvárad 1880, II. kiadás); román nyelvü munkái: Manualu catecheticu (u. o. 1878); Manualu pedagogico-didacticu (u. o. 1879).
Lucian de, építész, szül. a XV. sz. első felében Vranában (Aurana) a horvát tengermelléken, megh. Pesaroban 1483. Az építészetet Firenzében Brunelleschi Filippónál tanulta. 1446. mint építész letelepedett Velencében. 1460-ban Nápolyban építette a Poggio Reale palotát, 1467. Montefeltro Frigyes urbinói fejedelem udvari építésze lett, kinek parancsára a hires urbinói fejedelmi palotát építette. Ezen palotával, melyen 1482-ig dolgozott, ő lett az ifju-renaissance építészeti stilnek megalapítója. Róla és munkáiról újabb időben értekeztek Kukujević (Glasnik 1888) és Bojničić (Agramer Zeitung 1892).
l. Lorch.
(lat., poëta laureatus), l. Koszorus költő.
János Vilmos, német szatira-iró, szül. Rostockban 1590 febr. 26., megh. 1658 febr. 28. Soröeben (Dánia), hol 1623 óta a matematika tanára volt. Sokat utazott egész Európában, Párisban tanulta az orvosi tudományt és sokoldalu, alapos műveltséget sajátított el. Alnémet nyelven irt a kor divatjának hóbortos kinövései ellen négy szatirát, amelyeket egészséges humor, eleven előadás, éles megfigyelés és az idegen szellem tulkapásai ellen irányzott lelkes hazafias szellem jellemeznek. E fő műve: Veer Scherzgedichte von Hans Willmsen L. Rost (t. i. János Vilmos fia. L. Rostockiensis, 1653; újra kiadták Lappenberg 1861 és Braune 1879, szótárral). Allegoriai ünnepi játékai (Kopenhága 1635) költői szempontból gyengék, de érdekesek realisztikus szellemben megalkotott és szintén alnémet nyelvjárásban irt parasztjelenetei, melyek gazdag éle és vaskos humor által jellemezvék. Szerzőjük a XVII. sz.-i irók közül egyike a legegészségesebb és legörvendetesebb jelenségeknek.
(ejtsd: loran) János Pál, francia festő, szül. Fourquevauxban 1838 márc. 29. A toulousi művészeti iskolában tanult, azután Párisban Coquietnek és Bidának volt tanítványa. Művei, melyekben a legszigorubb történeti hűséget iparkodik elérni, a világ- és egyháztörténelemből vett, többnyire borzalmas jeleneteket ábrázolnak. Minthogy hűsége nem válik szárazsággá és komolysága is meggyőző, a legkedveltebb történeti festők közé tartozik. Legismertebb képei: Cato halála; Tiberius halála; Hamlet; Krisztus és a halál angyala; Hang a pusztában; Enghien herceg kivégeztetése (alençoni muzeum); Formosus és VII. István pápák; a Bethesda-tó (toulousei muzeum); Szt. Bruno visszautasítja Calabriai Roger ajándékait (a Notre Dame des Champs templomban); Szt. Genovéva halála; Az egyházi átok (havrei muzeum); Borgia Ferenc Portugáli Izabella koporsójánál; Jámbor Róbert kiközösítése (Páris, Luxembourg-muzeum); Az osztrák vezérkar Marceau tábornok halottas ágyánál; A carcassonnei befelazottak megmentése; A kihallgatás; Miksa császár utolsó percei; VI. Orbán pápa bosszuja; A languedoci agitátor; Eudoxia császárnő. Nagy föltünést keltett az 1894-iki párisi szalonban a Pápa és császár címü képével, mely I. Napoleon és VII. Pius pápa találkozását ábrázolja Fontainebleauban 1813. A párisi Pantheon számára megfestette a szt. Genovéva halálát és temetését ábrázoló két jelentet és illusztrációkat is készített Thierry Ágoston műveihez. V. ö. Fabre, Le roman d'un peintre (Páris 1878).
(ejtsd: loran) Agoston, francia kémikus, szül. La Folieban 1807 nov. 14., megh. Párisban 1883 ápr. 15. Eleinte mérnök volt, később pedig kémikus a sevresi porcellángyárban. 1836-46. a kémia tanára volt Bordeauxban; 1846-tól fogva pedig Párisban a pénzvizsgáló intézetben működött. Számos dolgozata jelent meg a naftalin, paraffin, karbolsavról stb.