falu Bern svájci katonban, 11 km.-nyire Interlakentől a Fehér-Lütschin mellett, 796 m. magasban, vasút mellett, (1888) 2176 lak., élénk idegenforgalommal. A róla elnevezett völgy, a L.-i völgy körülbelül 28 km. hosszu és csak 1 km. széles, magas hegyektől körülfögött, hideg klimáju völgy, amelybe a nap sugarai fölkelte után csak négy órával jutnak el, télen pedig egyáltalán nem. Természeti szépségekben gazdag; ott van a Staubbach, Európa egyik legmagasabb (300 m.) vizesése és a Schmadribach, 60 m. magas vizesés. Egykoron L.-ból a wallisi Loetsch-völgybe a Tschingelhorn lábánál út vezetett el, amelyet azonban a glecserek már egészen eltakartak.
a hasonló nevü kanton fővárosa Alsó-Elzász kerületben, a Lauter folyó partján, nem messze annak torkolatától a Rajnába, (1890) 1573 lak. Régente hires erősség volt, melynek bevehetetlennek tartott fellegvárát először (1744 jul. 3.) Nádasdy Ferenc magyar csapatai vívták meg. 1793. dec. 27. Hoche és Pichegru francia tábornokok is megvették a várat, melynek romjai ma is láthatók. 1870 aug. 4. a badeni csapatok szállták meg Werder tábornok vezérlete alatt. V. ö. Bentz, Description historique et archologique de L. (Strassburg 1846 és 1864).
(tiacinek), igy nevezik azokat a kátrányfestékeket, amelyek a Lauth által felfedezett és ő utána elnevezett Lauth-féle violett-festékhez hasonló kémiai szerkezetüek. A Lauth-féle violett-et a fenilendiamin kénhidrogénes oldatának vaskloriddal való oxidációja révén nyerik. Ennek a festéknek, valamint az összes ide tartozó festékeknek a kémiai szerkezetét Bernthsen állapította meg. Szerinte a L. a tiodifenilaminból származnak. Ebbe a csoportba a következő fontosabb festékek tartoznak: A metilénkék, hazai gyárainkban is gyakran a pamut festésére használt egy festék, a Brilliant-Alizarinblau, a Neu-Methylenblau és a Thiocarmin.
(ejtsd: lotrek), város Tarn francia départementban, 14 km.-nyire Castrestól, vasút mellett, 1000 lak., romjaival azon erősségnek, amely a középkorban fontos hűbéri várossá tette.
Odet de Foix, vicomte de, Franciaország marsalja, szül. 1485., megh. 1528 aug. 15. Kitünt a ravennai ütközetben (1512), hol meg is sebesült. 1515-21. Milano helytartója volt, de nyers modora folytán annyira gyülöltté lett, hogy a császáriak bevonulásakor a lakosság ellene fellázadt, minek következtében 1521 nov. 21. Milanóból el kellett menekülnie. Hogy megingatott tekintélyét újra megszilárdítsa, 1522. Bicoccánál megtámadta a császáriakat, de vereséget szenvedett. 1527. ismét egy francia sereget vezetett Itáliába, meghódította Alexandriát és Paviát s rabolva meg fosztogatva nyomult a nápolyi királyságba. 1828 tavaszány Nápoly megvívásához látott, de a seregben kitört járványnak ő maga is áldozata lett.
bejáratánál 9 km. széles és 7 m. mély öble az Északi-tengernek Hollandi partján Schiermonnikoog kis szigettel, szemben. K-i partja közelében Gröningen kikötője, amelyhez a Reitdiep nevü csatorna vezet. A XIII. sz.-ban keletkezett.
(ejtsd: lozön), 1. Antal Nompar de Caumont, L. herceg, XV. Lajos egyik kegyeltje, szül. Gascogneban 1663., megh. 1723. Mint szegény nemes került az udvarhoz, hol az ifju királynak rokonszenvét megnyerte és ezáltal szerencséjét megalapította. Csakhamar altábornagy és a vértes lovasezredek parancsnoka lett. A tüzérség feletti parancsnokságot azonban, jóllehet azt a király neki megigérte, nem kapta meg, mert idő előtt dicsekedett vele. Midőn pedig e fölötti haragjában kardját ketté törte: a Bastilleba került; de nemsokára kegyelmet kapott. Szerencséjében elbizakodva, IV. Henrik büszke unokájának, Montpensier hercegnőnek kezére vágyakozott s midőn a király ezt tőle megtagadta, 1670. a hercegnőt titkon nőül vette. 1672. Franciaország marsaljává neveztetett ki s a királyt Németalföldre kisérte, de Montespan marquise iránt tanusított sértő magaviselete miatt megint kegyvesztetté lőn s Pignerol várában öt évi fogságot szenvedett. Ezután ismét visszakerült az udvarhoz, de, bár 1692. hercegi rangra emelkedett, előbbi befolyását többé nem tudta visszaszerezni. - 2. L. Armin Lajos de Gontant, l. Biron (2.).
ama kőzetanyag, mely izzón folyós állapotban tör ki a vulkán kráteréből ennek működése alkalmával. Kitörése, kifolyása után megmerevedik és eruptiv kőzetté lesz, melynek ugy minősége mint szerkezete és anyaga nagyon különböző (képét l. az Ásványok mellékletén). A L. név tulajdonképen általános neve minden hasonló eredetü kőzetnek képződése első álalpotából. A ma működő vulkánok L.-ja leginkább likacos, salakos szerkezetü és főképen földpát, augit, leucit és magnetit az elegyrészük. A vulkán lejtőjéről lefolyó izzón folyós tömeg a láva-ár; a terület, melyet elborít, a láva-mező. L. Vulkánizmus.
(orosz), az orosz könnyű lovasság, különösen a kozákoktól alkalmazott harcmód, mely abban áll, hogy az egész csapat egy vonalba felfejlődtetve indíttatik rohamra, miközben nem annyira a zárkózottságra, mint inkább a rajok összetartására fektetik a fősúlyt. A L.-nak nem megfelel a mi lovasságunk rajtámadása (l. o.).
lavatorium, mosdómedence, melyet vagy a falra akasztanak vagy a fal fülkéjébe helyeznek el.