(ejtsd: laveke), county Texas E.-amerikai államban, 2340 km2 területtel, 13 640 lak., Halletsville székhellyel.
ir-római fürdő, l. Fürdő.
(Santa Cristina de L.), község és kikötőhely Pontevedra spanyol tartományban, a Vigo-torkolat D-i partján, (1887) 13 443 lak., akik több helységben vannak eloszolva.
(ejtsd: lavannya), város Genova olasz tartományban, 2 km.-nyire Chiavaritól, a L. torkolatánál, vasút mellett, (1881) 6975 lak., vászonszövéssel, butorkészítéssel, hajóépítéssel és palabányákkal. 1189-ig a Fieschi grófok önálló birtokának volt fővárosa. Itt született IV. Ince pápa.
Mayenne francia département fővárosa és püspöki székhely a Mayenne mindkét partján, vasút mellett, (1891) 30 374 lak., nagy vászon- és pamutszövőkkel, amelyek legalább 10 000 munkást foglalkoztatnak, papir- és agyagedénygyártással, márványbányával és márványfürészelőkkel; liceummal és egyéb iskolákkal, muzeummal és nyilvános könyvtárral. Szentháromság-templomának egy része a XII. sz. végéről való. Az egykori L.-i grófok régi kastélya még megőrizte tornyán a régi faburkolatát, az egyedülit egész Franciaországban. Erődítményeinek maradványaiból legérdekesebb a Beucheresse-kapu. Avesnieres külvárosában a XII. sz.-ból való Notre Dame-templom búcsujáró hely. A Price külváros egyik kis templomában a XIII. sz.-ból való naiv freskók láthatók. L. a hűbériség korszakában keletkezett és Vallum Guidonis (Laval-Guyon) nevet viselt. 1429. grófsággá emeltetett. Az utolsó L.-i gróf és Talmont hercege sokáig ellene állott a francia forradalmi csapatoknak. L. Ambroise Parének, a város szülöttének, a modern kirurgia megalapítójának szobrot emelt. V. ö. Couanior de Launay, Hist. de L. (1856).
1. francia nemesi család, l. Montmorency. - 2. L. Gilles de, l. Retz.
l. Valetta (La-).
(ejtsd: lavalett), 1. Antal Mária Chamans, L. gróf, francia államférfiu, szül. Párisban 1769., megh. u. o. 1830 febr. 15. A kereskedői családból származó ifju a forradalom kitörésekor nemzetőr lett s csakhamar Baraguay d'Hillier tábornok hadsegédévé lépett elő. Nőül vevén Beauharnai sLuiza Emiliát, Jozefin unokahugát, Napoleonnal is szorosabb összeköttetésbe lépett, kinek oldalán részt vett az egyiptomi hadjáratban. Napoleon visszatérése után az államcsinyben (brumaire 18.) volt nagy része. A császárság alatt a birodalom főpostaigazgatójává és gróffá nevezték ki. Az első restauráció idejében hivatalát elvesztette és már emiatt is mindent megtett, hogy Napoleon visszatérésének útját előkészítse. A száznapos uralom alatt visszakapta állását, de Napoleon újabb bukása után a Bourbonok elfogatták és törvényszék elé állították, mely mint felségsértőt halálra itélte. Azonban neje önfeláldozása folytán - ki a börtönben meglátogatta és vele ruhát cserélt - a kivégzés napján menekülnie sikerült s három angol (Wilson tábornok, Hutchinson és Bruce kapitányok) segítségével elérte Mons irányában a belga határt. 1822. kegyelmet kapva, visszatért Franciaországba. Emlékiratai: Mémoires et souvenirs (Páris 1831, 2 köt.) a császárság történetére fontos adatokat tartalmaznak. Neje, kit a kormány hosszabb fogságra itélt, 1855. halt meg elmeháborodásban.
2. L. Nichault de, francia irónő, l. Gay (2.).
(ejtsd: lavalljér) Lujza Franciska de Labaume Leblanc, de L., XIV. lajos egyik kedvese, tourainei ősnemes család sarja, szül. 1644., megh. 1710 jun. 6. Atyját korán elvesztvén, az orleansi hercegnőnek, Henriettenek udvarhölgye lett, hol nem annyira szépsége által - egyik lábára biccentett - mint inkább szellemessége és szeretetreméltósága által nyerte meg XIV. Lajos hajlamát s jóllehet ő is rendkivül szerette a királyt, mégis csak hosszabb ellentállás után lett kedvesévé. A királytól 1663 óta négy gyermeke született, kik közül egy leány (Bourbon Mária Anna, Conti herceg neje) és egy fiu (Vermandois gróf) maradtak életben. XIV. Lajos jószággal s hercegnői ranggal ajándékozta meg kedvesét, mindamellett ez annyira restelte helyzetét, hogy kétszer is kolostorba vonult, honnan a király mindannyiszor kivette. Midőn azután 1674. Monspan asszony a király szivét tőle elragadta, L. Párisban a karmeliták kolostorába vonult, hol Louise de la Miséricorde név alatt fölvette a fátyolt s őszinte bűnbánat s terhes munka által igyekezett visszaszerezni lelkének elvesztett nyugalmát. Leveleit 1767. s újabban 1854. adták ki. Őt tartják a Réflexions sur la miséricorde de Dieu sur une dame pénitente (Páris 1680; legújabb kiadása Clémenttől 1860, 2 köt.) szerzőjének. Élete regénytárgyul is szolgált, Lebrun pedig az ő arcképe után festette meg bűnbánó Magdolnáját. L. életirói: Quatremere de Roissy (Páris 1823); Capefigue (u. o. 1859); Houssage (u. o. 1860); Duclos (u. o. 1869). V. ö. Lair, Louise De la Valliere et la jeunesse de Louis XIV (Páris 1881) Duclos, Mademoiselle de L. et marie Thérese d' Autriche (Páris 1890, 2 köt.).
Tourn. (növ.), l. Levendula.