a genovai köztársaság neve azon egyezségből kifolyólag, melyet e köztársaság 1797 jun. 6. Bonaparte tábornokkal kötött. Ezen egyezség értelmében Genova eddigi arisztokratikus jellegü kormányformáját demokratikus kormánnyal cserélte fel. Az 5 tagból álló direktorium és egy minisztérium állott az ügyek élén. A törvényhozó testület az idősebbek tanácsából és 60 tagu tanácsból állott. E két tanács választotta a direktorium tagjait. Ezen alkotmány 1798 jan. 1. lépett életbe. A köztársaság a külső és belső biztonság fentartására Franciaországgal véd- és dacszövetséget kötött. Ez alkotmány 1802. annyiban szenvedett változást, hogy a direktorium helyébe megint egy doge lépett. III. Napoleon császár L.-t 1805 junius 4. Franciaországhoz csatolta.
l. Tirrheni-tenger.
Koch (állat), l. Zöldike.
L. (növ.), ernyős fű, husznöt fajjal (hazánkban egy) mind a két földségnek É-i tájain. A mai L. azonban nem az, amellyel a régiek orvosoltak. Eza bordamag (l. o.) és Levisticum.
Tourn. (növ.), l. Fagyalfa.
(Likvánt, Nebersdorf), kisközség Sopron vmegye felső-pulyai j.-ban, (1891) 852 horvát lak., gróf Niczky-féle kastéllyal.
l. Léhó.
Korea jelenlegi királya, szül. 1851 jul. 25., 28-ik fejedelem a Han-dinasztiából. 1864. lépett trónra s alatta Korea kilépett elzárkózottságából. 1876 febr. 26. Japán elismerte fenhatóságát, de viszont jogot nyert arra, hogy több koreai kikötőben kereskedést folytathasson. 1882. más nemzetek előtt is megnyilt Korea, igy az É.-amerikai Unió, Anglia, Olasz- és Oroszország előtt. 1884. a Japánhoz és a Khinához szító párt hivei irtó polgárháborut kezdtek egymás ellen. Az 1894. jul. kitört khinai-japáni háboruban Korea nem tudta megvédeni a maga függetlenségét és a japánok Korea földjén át vonultak a Mandsuriába. Az 1895 máj. 3. megerősített béke értelmében Korea ugyan teljesen független lett Khinától, de tényleg csak főurat cserélt. A béke óta L. ugyanis a japáni követre hallgatott, ami forradalomra és 1895 okt. a királyné megöletésére szolgáltatott alkalmat. Jelenleg Oroszország és Japán vetélkednek a főuralom- és befolyásért. Említendő, hogy L. 1895 febr. igen szabadelvü alkotmányt adott népének, mely azonban az országot dúló zavargások közepette nem lépett életbe. (V. ö. Pallas N. Lexikon X. 783-84 l.)
khinai államférfiu és hadvezér, szül. Anhuei tartományban, Hveilung faluban 1823. bürokrata családból. Jó eredménnyel végezte tanulmányit és 1848. egy tudós társulatnak lett tagja. Midőnh 1853. a Taiping-lázongás Nganhui tartományban is elterjedt, L. kis hada élén a felkelőket kiűzte a tartományból. Ebbeli érdemei fejében Cseng Kuo Fan főkormányzó mint titkárt maga mellé fogadta; 1861. pedig Csekiang tartományban fpbiróvá, majd Kiangsu tartománynak kormányzójává tették. Midőn a lázongókat ebből a tartományból is kiűzte és Nanking előtt a hajóhadat is győzelemre vezette, a császártól, több rendbeli kitüntetéstől eltekintve, az örökös nemesi rangot kapta. 1864. pártfogóját, Csenget a kettős Nanking tartomány kormányzói székén követte, majd Pecsili tartomány kormányzója lett. Eme időben a rendkivül kapzsi, erőszakos, képmutató, megbizhatatlan, de másrészt okos meg ravasz ember annyira megnyerte az udvar és nagybecsü ajándékai fejében a császárné hajlamát is, hogy a lefontosabb politikai kérséeket ő reá bizták, a legnagyobb kitüntetésekkel elhalmozták és elvégre az alkirályi címmel felruházták. Khinának legújabb diplomáciai története szorosan összefügg nevével és az összes újabb háborukban is volt része mint fővezérnek. 1872-89. a kiskora császár egyik gyámnoka, majd helyettese volt és 20 éven át ő irta alá az összes kinevezéseket és szerződéseket. Az utolsó évtized alatt Csien-Csien-ben székelt mint alkirály. Ő vezette Franciaországgal a Tonkingot illető alkudozásokat, alatta kszültek az első khinai vasútvonalak és az első táviró, melyeknek fejében azonban az európai vállalkozóktól roppant ajándékokat csikart ki. 1894 jul. a háboru-párttal szavazott és igy a japánok váratlan diadalai, különösen Port Arthur csúfos elvesztése nagyon megingatták tekintélyét. A bosszus császár Pekingbe rendelte és megfosztotta őt hatalmának külső jelvényeitől, a sárga zubbony meg a pávatolltól. L. mindamellett nem esett kétségbe; egyrészt nagyobb hadosztály élén indult Pekingbe, hogy magát igazolja, és másrészt ajándékokkal kedveskedett az özvegy császárnénak és a befolyásos udvaroncoknak. Ily módon visszanyerte a császár bizalmát, aki őt 1895 márc. a békealkudozásokkal is megbizta. E tárgyalások folyamában L.-t márc. 24. Szimonoszekiban egy fanatikus japáni (Rokunoszoki Koyama) golyóval megsebesítette. A béke megkötése után (április 17.) L. visszatért Pekingbe, ahol a császár kegyesen fogadta és alkirályi címmel megint a kormány élére állította. Legújabban a több helyen kitört keresztény-üldözés és az európai államok által követelt elégtétel megadása okoz neki gondot. A császár bizalmát most is birja: mutatja ezt az a tény, hogy a császár 1895 szept. a Japánnal való kereskedelmi szerződés megkötését L.-ra bizta. V.ö. Douglas R. H., L. H. Cs. (London 1895).
l. Limfjord.