város Szinano japán tartományban Nipon szigetén, a Szaigava jobbpartja közelében, (1890) 21 859 lak.
Valér, bölcseleti iró, szül. Egerben 1847 dec. 30., u. o. járta elemi és középiskoláit. 1864. a ciszterci rendbe lépett s a teologiát a zirci anyakolostorban elvégezvén, a budapesti egyetemen bölcseleti előadásokat hallgatott s doktori és tanári oklevelet szerzett. 1871 óta mint a bölcselet és magyar irodalom buzgó tanára működik, Pécsett két ízben 7, Egerben 18 évet töltve s e város irodalmi, zenei és társadalmi életében előkelő szerepet visz. Számos értekezést irt a Magyar Philosophiai Szemlébe (Horváth Cirilről stb.), a Magyar Bölcseleti Folyóiratba (Az ősnemzésről, A fajtakérdésről) és az egri gimnázium Értesítőjébe; továbbá esztétikai és irodalmi tárgyu cikkeket hirlapokba. Önálló munkái: Költészettan (Budapest 1876, a hegeli esztétika szellemében); Bölcselmi értekezések (Eger 1881); A bölcselés előtana (u. o. 1887); Népszerü felolvasások a magyar irodalom köréből (u. o. 1894).
(Maád), nagyközség Zemplén vármegye szerencsi j.-ban, (1891) 3480 magyar lak., vasúti megállóval, posta- és táviróhivatallal és postatakarékpénztárral. M. egyike volt a Hegyalja legkitünőbb bortermelő helyeinek, mielőtt a filloxera szőllőit elpusztította. Hozzátartozik a községtől félórányira, szűk völgyben fekvő kezdetleges Szilvás fürdő, melynek gyengén vasas-timsós vizét csúzos, köszvényes és női bajok ellen használják.
1. (Mada), kisközség Hunyad vármegye algyógyi járásában, (1891) 1199 oláh lakossal. - 2. Nyír-M., kisközség Szabolcs vármegye nyirbátori j.-ban, (1891) 1914 magyar lakossal, postahivatallal és postatakarékpénztárral.
Imre (sztregovai és kis-kelecsényi), költő, szül. Alsó-Sztregován (Nógrád) 1823 jan. 21., megh. u. o. 1864 okt. 4. Ősrégi nemesházivadéka volt, M. Imre, cs. és kir. kamarásnak és Majthényi Máriának elsőszülött fia. A világtól meglehetősen elszigetelt faluban, szülei kastélyában töltötte el gyermekkorát és első ifjuságát s egy külön nevelő vezetése alatt tanult. A családi körön kivül alig volt társasága s ez nagyban előmozdította azt, hogy kedélye mindvégig zárkozott maradt; kivált miután atyja 1834. elhalt, a fiu élénken működő szelleme táplálkozás végett leginkább könyvekre volt utalva. Elmélyedt hát könyveibe, beható ismereteket gyüjtött, s erős önmunkásságban fejlesztette szellemét. A 30-as évek élénkebb szellemi mozgalmainak hatása alatt mint 15 éves gyermek egyik öccsével együtt irott hetilapot szerkesztett Litteraturai Kevercs címmel, melynek olvasói kisebb testvérei, anyja és a nevelő voltak, tartalma pedig kis értekezések és ismeretközlő cikkek. Figyelemmel kisérte a folyóiratokat és olvasta a kor jelesebb magyar költőit is. 1838-39. az egyetemre Pestre került, egyike volt a legkitünőbb hallgatóknak. Barátjaival együtt Lónyay Menyhértnél egy kis irodalmi kört alakított, melyben ő lirai kisérletekkel vett részt; szivesen vetette alá magát a kritikának, s a - leginkább technikai okokból - hibáztatott darabokat habozás nélkül megsemmisítette. A megmaradottakból 26 darabot Lantvirágok címen (Pest 1840) kézirat gyanánt kinyomtatott rokonai és barátai számára. Egy szerelmi ábránd hangjai voltak ezek, melyről imádott anyja iránti tekintetből lemondott. Husz éves volt, midőn az egyetemről az átlagot jóval meghaladó műveltséggel hazakerülve, Nógrád vmegyében mint tiszteletbeli aljegyző a közpályára lépett. Rögtön feltünt mind hivatalában, mind a gyüléseken korrekt fogalmazásával és előadásának tartalmasságával.Együtt emelkedett elválhatatlan barátjával, Szontágh Pállal, ki az addig bátortalan és visszavonuló M.-ot bevitte a társaság és a gyakorlati élet pezsgő elevenségébe. Barátjával együtt egy Nógrádi Képcsarnok c. irott füzetet állított össze a megyei közélet nevezetesebb alakjait jellemző epigrammokból. E mozgalmasság jótékonyan hatott előbb igen is szentimentális világnézetére, s azt a humor elemével frissítette föl. A megye közéletében mint jegyző, majd mint főbiztos jelentékeny állást foglalt el; de minden hivatalos elfoglaltsága mellett 1843-48. élte irodalmi tanulmányai és munkássága legtevékenyebb korszakát. Számos liraikölteményen, néhány elbeszélésen és esztetikai értekezésen kivül hat drámája készült el, mind 5 felvonásos és jambusban, u. m.: Jó név és erény, Csak tréfa, Commodus, Mária királyné, Csák végnapjai, Férfi és nő. Ezek közül kettővel akadémiai jutalomra is pályázott s a Csákkal dicséretet is nyert, de egyébként nem lépett föl velök, maga lévén magának legszigorubb birálója. Mindezekben vannak meglepő szépségek, de a szinszerüség hiányával vannak, s irójuk sokat küzd a nyelvvel. Politikai cikkeket is irt, leginkább névtelenül, a Szalay-Csengery-féle Pesti Hirlapba, melynek centralista irányát melegen üdvözölte. M. 1845 jul. 20. nőül vette Fráter Erzsébetet, Fráter Pál bihari alispán leányát, s családi körében mint férj és apa teljesen boldognak érezte magát. Nősülése óta csesztvei birtokán lakott, a megye székhelyéhez közelebb. 1848. midőn éppen kivívott tekintélye alapzatán egész lelkesedésével akart a tettek mezejére lépni, az éveken át tulfeszített munka következtében felújult régi betegsége, mely ágyba döntötte s csak a nagy nemzeti dráma lezajlása után épült fel. Ekkor két évet visszavonultan, csendes családi körében töltött, amikor két nagy csapás érte. Egy politikai üldözöttnek adott menedékért 1852 aug. elfogták, s előbb a pozsonyi vizi kaszárnyában, majd a pesti újépületben szenvedett majdnem egy évig tartó rabságot. A következő évi májusban a fogságból kibocsátották ugyan, de Pesten kellett felügyelet alatt maradnia. Mikor végre ez év aug. hazamehetett, családi boldogságát feldúlva találta. Különvált nejétől s visszatért anyjához Alsó-Sztregovára és annak szive melegénél élte le hátralevő éveit. Keserü csalódása érzékeny és ideális irányu lelkét majdnem a kétségbeesés martalékává tette. Szivbaja is erősebben jelentkezett, de ezt titkolta anyja előtt. Gyötrődéseit újabb (főleg történelmi és filozofiai) tanulmányokkal és munkával igyekezett leküzdeni. 1853-54. politikai szatirákban öntötte ki keserüségét s ekkortájban irta Civilizátor c. szatirikus vígjátékát és 1855. átdolgozta Mária királynéját. A világnézetén erőt vett sötét humorba egy Szontágh Pálhoz intézett költői levele enged bepillantást. Ez episztola fogalmazványa alá utólag vetett reflexióban ismerszik fel először Az ember tragédiájának eszméje: Ádám, ki a teremtés óta folyvást más és más alakban jelenik meg, de alapjában mindig ugyanaz a gyarló embermarad, a még gyarlóbb Évával oldalán. Ez az eszme vissza-visszatért, s a keserü hangulatából, világtörténeti szemlélődéseiból, a schopenhaueri filozofiának is hatása alatt érlelődött meg benne egy költői mű eszméje az ember hiu vergődéseiről. A világirodalom egy pár nagy műve (Goethe Faustja, Byron Manfrédja) lebegett előtte abban, hogy e filozofikus eszmét drámai költeménnyé formálja meg. Eleinte pesszimista felfogással kezdte művét, Ádámban a mindig küzdő s mindig tragikusan elbukó embert, Évában a gyarló asszonyt akarta festeni. De mialatt a mű készült (1857-60.), lelke a munkától mindjobban fölpezsdült, világnézete tisztult, az emberiség történetében felismerte a fényesebb mozzanatokat is és a nő eszméjét már nemcsak neje, hanem anyja képe után is mintázta. Igy átalakult e mű alapterve és világnézete, s a kész műben az emberiség történetének vigasztalan képeit csak Lucifer, a tagadás szelleme vezeti az ember elé, hogy meghamisítván előtte a világ történetét, megingassa rendeltetésébe vetett hitét; de az isteni gondviselés megtartja az ingadozni kezdő Ádámot. A lelkes munka kigyógyította a költőt lelki bánatából s visszaadta az életnek. 1861. elfogadta a balassagyarmati választó-kerület mandátumát, s az országgyülésen a felirati vitában egy jeles beszéddel tünt fel. Ekkor magával hozta a fővárosba nagy művét is, hogy kikérje róla Arany János véleményét, azzal az elhatározással, hogy kedvezőtlen birálat esetén megsemmisíti a művet. A vélemény rendkivül kedvező volt, a mű bemutatása a Kisfaludy-társaságban egész diadal volt. Igy jelent meg Az ember tragédiája először 1861., mire a Kisfaludy-társaság 1862. rögtön tagjául választotta M.-ot. A bevezetésekor esett önkéntelen ováció - Arany vezette be - volt az egyetlen nyilvános ünneplés, melyben a költő részesült; székét Az esztetika és társadalom viszonyos befolyásáról c. értekezésével foglalta el. 1863. az akadémia tisztelte meg tagsággal, de székét ittmár régi betegségének felújulta miatt nem foglalhatta el személyesen, helyette Bérczy Károly olvasta fel A nőről, különösen esztetikai szempontból c. munkáját. Munkakedve ekkoriban tetőpontján állt. Mózes c. 5 felv. műve egy tragédia pályázaton feltünést keltett (az akadémiánál), de inkább dramatizált eposz lévén, nem nyert. Arany Koszorujában (1863-64) apróbb költeményei jelentek meg és Kolozsiak c. elbeszélése (1864), továbbá egy Tündérálom c. drámai költemény mutatványa. E mű első részét bemutatták a Kisfaludy-társaságban, de folytatása közben a költő régi szivbajában meghalt. A Koszoruban Arany szép nekrologot irt róla, emlékbeszédet pedig barátja Bérczy Károly tartott felette a Kisfaludy-társaság 10866-iki közülésén. E beszéd a mellett, hogy hű jellemzése M.-nak, életére is a legnevezetesebb forrás eddig. Műveit összegyüjtve Gyulai Pál adta ki a költő fiának megbizásából (Budapest 1880, 3 köt.). Főműve, Az ember tragédiája azóta a magyar nemzet egyik legkedveltebb szellemi táplálékává lett, nagyszerü koncepciója, fenkölt eszmevilága, költői szépségei és magvas gondolatai miatt. Paulay Ede 1883-ban szinre alkalmazta s a szinpadon is fényes hatással adták. Lefordították német nyelvre is, több ízben is: Dietze (Pest 1865), Siebenlist (Pozsony 1886), Sponer, Dóczi, Lechner (a Reclam-féle Universal-Bibliothek-ban). Továbbá előadták német szinpadokon is, igy Hamburgban (igen nagy sikerrel), Bécsben és szintén kiváló sikerrel a prágai nemzeti szinházban. Fejtegetésével itthon is kitünő elmék foglalkoztak (Arany, Greguss, Szász Károly, Beőthy Zsolt, Alexander Bernát stb.). A mű jelentékeny költői, de még nagyobb bölcselkedő elme alkotása. Bizonyos analogiák az említett világirodalmi művekkel nem teszik azok puszta utánzatává, reminiszcenciájává. Koncepciója épp oly fenséges mint merész: bemutatni azembert, amint a világtörténetet átéli, s minden bukása után új küzdelemre támad, oldalán a nővel,aki sokszor gyarló mint ő, de egészben mégis nemtője lesz; e küzdelmet a Gonosz elve igyekszik sikertelenné tenni, de a Gondviselés nem enged neki diadalt s az égi kegyelem előtt leboruló férfit azzal erősíti meg: Mondottam ember, küzdj és bízva bízzál. A műnek vannak egyes fogyatkozásai. Ádám nincs eléggé egyénítve, annál kevésbbé Lucifer; következetlenségek is vannak, főleg pedig a nyelv és verselés nem elég hajlékony és könnyű. E tekintetben Madách lirája is érezteti azt, hogy nem magyar vidéken élt és az irodalmi köröktől távol fejlődött.
Fia M. Aladár, szül. 1848. Jogi tanulmányainak végezte után körutat tett Európában; Londonban szoros kapcsolatba lépett a spiritiszta felekezettel. Lefordította Wallace természetbuvár munkáját a spiritizmusról s a Pesti Hirlapban cikksorozatot tett közzé e tanról. Versei (Hangok a pusztán) formában gyöngék, de helyenkint mély bensőségről tanuskodnak.
az Indiai-óceánban fekvő, nagyságra nézve földünkön a negyedik sziget, amelyet a vele egyközüen haladó D.-afrikai parttól a 370-1000 km. széles, igen mély Mozambiki-csatorna választ el. Legészakibb pontja az Amber-fok (D. sz. 11° 58'), és legdélibb pontja, a Ste Marie-fok (D. sz. 25° 35') közti távolság 1625km., középszélessége 500 km. Területe 591 563, a kis parti szigeteket is beleszámítva, 591 964 km2. A partok hossza 4000 km. Az ÉK-i és D-i részt kivéve 10-120 km.-nyi szélességben általában alacsonyak és mocsárosak. Az említetteken kivül a jelentékenyebb hegyfokok a St. André-, Maszoala- és Angonci-fokok. A legalább némi biztonságot nyujtó kikötők a Diego-Suarez, az Antonzsil, a Tenerifei, Foulepointei, Sta Lucia, a Fort-Dauphini és Tulear; a legszámosabbak azonban az ÉNy-i parton vannak (a balii, marambitrai, boinai, bombetoki, a nagy passzandavai stb.). A K-i partok nagyobb része, ahol a tengeráramlat a folyók iszapját a partokhoz sodorja, teljesen kikötők nélkül van. A partok mellett korállzátonyok is találhatók, mint a tamatavei és foulepointei kikötőknél. A tenger melletti lagunák, különösen a K-i parton az Ivondrona és Malitanana torkolatai között 485 km. hosszuságban szakadatlan sort alkotnak és kisebb hajók számára minden vihar ellen biztosított utat szolgáltatnak. Az emelkedések ÉK-en és D-en a tengerből, egyebütt többé-kevésbbé széles parti lapályból emelkednek ki. Legkevésbbé magas a D-i rész, amelynek felülete széles, steppeszerü föld; ez a baktérítőig nyulik, ahol a hegyes felföld kezdődik. A sziget főhegytömege körülbelül közepén, a K-i part közelében található, Ankaratra-hegységnek hivják; ennek több csúcsa felülmulja a 2500 métert és a Ciafajavonában (2632 méter) kulminál. A gnájszból és gránitból álló Ankaratra-hegyek É- és D-felé a délkörök irányát követő, átlag csak 1500 méter magas hegyágakat bocsátanak ki, amelyek K-en mocsáros mélyedések és folyamvölgyek, különösen a Mangoroe alacsony parti hegységtől választanak el és amelyek Ny-on lépcsőzetesen ereszkednek le a parti lapályra. Mindezen alacsonyabb hegyek mezozo-képződmények és nem ritkán vörös agyagból állanak. Egykori vulkáni tevékenységről tanuskodnak azon kialudt tűzhányók, amelyek a sziget közepét elfoglaló hegytömeg K-i részében, főképen pedig az Itaszi-tó és tőle D-re 80 km.-nyire vannak nagy számmal. A szomszédos Nosszi-Bé és mások szintén lávából állanak. A meleg források, szénsavkiömlések és földrengések gyakoriak. A vizek elég nagy számmal vannak, mivel azonban a vizválasztó nagyobbára az ÉD-i irányban elhúzódó hegység irányát követi, a hajózható folyók igen gyérek, csakis a Ny-i oldalon vannak, míg a K-i oldalon inkább csak gyors folyásu patakokat vagy oly folyókat lehet találni, amelyek, miként az Ivondrona, lagunákba ömlenek és torkolatukat is gyakran változtatják. Néhány folyó mindamellett jó hosszu, amennyiben egy darabig a középső hegytömeg és a parti hegység közt folyik, azután az előbbit keresztvölgyben áttöri; ilyen az Alaotra-tóba torkolló Manangoro, a Mangoro az Onibéval, a Mananjari és a Matitana, amely utóbbi a hegység szélén 180 méter magas vizesést alkot. A Mozambiki-csatornába ömlő folyók közül az Ikopával bővült Beciboka a sziget leghosszabb folyóvize; a Becileo tartományban eredő Mangokának, vagyis Szt. Vincent-folyónak vizterülete 50 000 km2. Nagy folyók még a Ciribihina és az Onilahi, vagyis Szt. Ágoston-folyó. D-en a sziget folyóvizekben a legszegényebb. A K-i part mentén elterülő lagunák közt a Nosszivei, Andranokoditrai, Rangazavai és Itampolói a legnagyobbak.
Az éghajlat
az egyes részekben nagyon különböző. Általában száraz és esős évszakot különböztethetni meg rajta; az előbbi májustól október közepéig, az esős október végétől áprilisig tart; január és február hónapok a legmelegebbek és az alacsonyabb helyeken a legegészségtelenebbek. Tullearban Grandidier juliusban 10° és januárban 24° átlagos hőmérsékletet talált. A szelek járása meglehetősen szabályos; novembertől áprilisig nagyobbára ÉK-i, a többi hat hónapon DNy-i szél az uralkodó. Novemberben nagy szélviharok szoktak lenni. Az eső sűrübb a K-i részen és jóval gyérebb Ny-on. A partokon az éghajlat az európai emberre nézve nagyon veszélyes; ellenben a magasan fekvő részek egészségesek; e helyeken a hőmérő ritkán mutat többet 23°-nál és a hegycsúcsokon elég sok a jég, de hó nem esik.
Ásványok
A sziget ásványországi kincseit nem igen aknázzák ki; a hóvák törvényei ezt egyenesen tiltják is; vannak azonban M.-ban arany-, ezüst-, réz-, ólom-, nagymennyiségben vasércek és nagy széntelepek.
Növényzet
A növényzet, ámbár sok tekintetben hasonlít a D.-afrikaihoz és indiaihoz, még a Mauritius- és Réunion-szigetitől is különbözik. Közel 100-ra megy azon növényfajok száma, amelyek M.-nak sajátos növényei (Chlaena, Brexia). A növényzet különösen a tengerparti vidékeken csodálatos változatosságot mutat. Bizonyos távolságban a tengertől egészen a középső hegyvidékik meglehetősen széles övben őserdők fogják körül M.-t; ezen öv csakis a Beciboka jobbpartján fekvő pusztai vidéken lesz keskennyé. Ezen őserdőkben pálmák (Bismarckia, Latania,Pandanus), továbbá a banánák családja, köztük a hires Revenala madagascariensis Poir, a tulnyomók. A sziget belsejében, a fűvel benőtt pusztákon a Fokföldre emlékeztető, szárazságot kedvelő fajok találhatók. Legtermékenyebb részei a folyók völgyei. Főképen ezekben termesztik a rizst, a M.-iak főtápláléka, a különböző európai gabonafajokat és mindenféle trópusi növényeket (cukor, kávé, pamut stb.).
Az állatvilág
az egész földön egyike a legérdekesebbeknek. Az afrikai kontinensen képviselt családok, macskafélék, hiénák, majmok, lovak stb. közül a legtöbb hiányzik; annál számosabbak és a szigetre nézve jellemzők is a lemuridák vagyis félmajmok, amelyeknek összes ismert fajaiból 3/5 (34) itt található. A szárnyas egereknek 6 faja van. A rovarevők közül legszámosabbak a Centetidák. A ragadozók közül 8 féle viverreát és a Cryptoprocta ferox Benn.-et találni; a szárazföldi emlősfajok száma összesen 65. A mérges kigyók gyérek (3-4 faj) és csakis az alföldön élnek. Nagyon gyakoriak a folyókban és lagunákban a krokodilusok. A háziállatok juhok, kecskék, különösen számos szarvasmarha és igen sok apró szárnyas.
Lakói
M. lakói magukat ambanilanitraknak hivják; számukat 3 520 000-re becsülik; két főtörzsre oszlanak; ezek maláji eredetüek, de számos Ny.-afrikai bevndorlóval keveredtek. Ezeken kivül nagy számmal vannak néger rabszolgák, továbbá hinduk, arabok, makuák a Mozambiki partról és smahelik Zanzibar vidékéről. A K-i parton élnek az antambahohoaka, antaimoro, antaifaszina és antaisaka, Ny-on a szakalava, az antifiherenana és mahafali, középen végül a szihanaka, bezanozano, hóva, becileo, antanala, bara és D-en az antandroi nevü törzsek. Ezek közül legszámosabbak a szakalavák (1 000 000), becimiszarakák (400 000), becileok (600 000) és hóvák (1 000 000). A legnagyobb, az egész szigetre kiterjedő hatalmat ez utóbbiak gyakorolják; az ő nyelvük lett irodalmi nyelvvé is, amelyen sok könyv és néhány újság is jelenik meg évenkint.
Az ipar
kezdetleges; még leginkább a becileok és az Alaotra-tó körül lakók foglalkoznak vele; ők készítenek arany- és ezüsttárgyakat, fafaragványokat, filigránmunkákat, selyem- és pamutszöveteket meg értékes szőnyegeket.
A kereskedelem
kifejlődésének nagy akadálya az utak hiánya. A sziget belsejében az árukat egyedül teherhordók továbbítják. A K-i partokról Mauritius, Réunion és a Seychelles szigetekre ökröket, kukoricát és rizst, Európába kaucsukot, marhabőröket és kopalt visznek ki és értök európai iparcikkeket, kiválóképen pedig rumot vesznek. A Ny-i part rizst, ökörbőröket, teknősbékát, viaszkot, ében- és paliszanderfát exportál Zanzibar, Bombay, a Komorok felé és érte pamutkelméket, durva faience-edényeket, puskaport, kovás puskákat stb. vesz. Egy 1890-iki francia kimutatás szerint a tamatavei kikötőben, ahol a külkereskedelmi forgalom a legnagyobb, a bevitel értéke 4 121 069 frank (szövetek 2 728 184, italok ésélelmiszerek 656 643, ruhák 107 433), a kivitelé 2 353 949 frank (kaucsuk 1 011 339, bőrök 588 467, viaszk 235 224, ökrök 169 550). A párisi Comptoir National d'escomptenak Antananarivoban és Tamatavában van egy-egy ügynöksége. Az 5 frankos ezüstpénz a fő csereeszköz. Tamatavából a fővárosba telegráf-vonal visz. A Mauritius és Réunion szigetekkel közlekedő 2 hajójárat M. néhány kikötőjét szintén érinti. 1890. Tamatavában 255 kereskedelmi hajó érkezett meg 71 129 tonna tartalommal. A hajók közt volt 183 angol, 39 francia, 11 német és 10 dán.
Alkotmány, közigazgatás, vallás
A kormány a hóváknál, kik a sziget nagyobb részén uralkodnak, egészen korlátlan, csakis régi szokások és erkölcsök korlátozzák annak hatalmát. Az uralkodó főtanácsadója az első miniszter, aki minden politikai hatalom forrása; neki vannak alárendelve az oktatás-, igazság-, bel- és külügy stb. vezetői annyira, hogy beleegyezése nélkül semmit sem tehetnek. A királyi családban a hatalom örökös, de az örökösödés rendje nincs megállapítva, a tettleges uralkodó határozza meg, hogy családjának melyik tagja örökölje a trónt. A nagyobb községekben és kikötőkben mindenütt egy-egy kormányzó székel, akik az első miniszternek felelősek. Ezek száma az utóbbi időben nagyon felszaporodott; hatalmukat azonban a törzsfők gyülekezete korlátozza. Az 1885 dec. 12-ikitamatavei szerződés értelmében Franciaország egy rezidenst tart csekély katonai őrséggel a fővárosban, továbbá Majungában, a becileok földjén Fianarancoaban és Tamatavában; azonkivül protektorátust gyakorol az egész sziget fölött; a protektorátust az angolok az 1890 aug. 5-iki egyezmény szerint elismerték. A hóvák által meg nem hódított törzseknél az apró törzsfejedelmek még igen nagy tiszteletben részesülnek. A hóvák és a többi törzsek nagyobb része fölvette a kereszténységet, amelyet a hóva kormány is protegal. A királynő, valamint alattvalóinak nagyobb része az independensek, preszbiteriánusok és az anglikán püspöki egyház tanait kombinálva ismerik el vallásokul. 3/5-e a lakosságnak még pogány. A protestánsok számát 450 000-re, a római katolikusokét 50 000-re becsülik. A fővárosban egy katolikus és egy protestáns püspök van. Ameddig a hóva kormány hatalma ér, az iskolába járás kötelező.
Oktatás
Az iskolák számát 1800-ra becsülik, mintegy 170 000 tanítvánnyal. Az utóbbi évben (1893) 450 önálló könyv jelent meg; azonkivül megjelent 6 újság havonkint, 3 hetenkint és egy hivatalos közlöny időhöz nem kötve. A birákat az uralkodó nevezi ki. 1881 óta van külön törvénykönyv is. 1891. a francia kormány elhatározta, hogy a fővárosban francia törvényszéket állít fel, amely az európaiak ügyében fogna itéletet hozni. Az állandó hadsereg számát 20 000 főre becsülik, akiknek nagyobb része modern fegyverekkel van ellátva. A főváros Antananarivovagyis Tananarivo 1460 méter magasan a sziget közepén, mintegy 100 000 lakossal, egy dombon egy francia műépítő tervei szerint épített királyi palotával. A becileok főhelye Fianarancoa, 5500 lakossal; a fő kereskedelmi hely Tamatave, 15 000 lakossal; a szehelávik fővárosa végül Majunga, 10 000 lak.
Története.
A sziget, melyet a benszülöttek Nosszi-Ndambo-nak (azaz a vaddisznók szigetének), a szomszéd szigetek lakói Tani-be-nak (a. m. nagy ország) neveznek, az arabok pedig Dsesiret et Komr-nak (holdsziget) hivnak, 1506 febr. 2. óta ismeretes az európai hajósnép előtt. E napon kötött ki Soares Ferdinánd portugál kapitány (Almeida alvezére) a szigeten, mely európai térképeken és munkákban eleintén a Szt. Lőrinc-sziget, vagy az első francia gyarmatosok szülőföldje után a Dauphiné nevetviselte. 1642. alakult meg a Société de l'orient által az első francia gyarmat, a DK-i parton levő Ste Luce-öböl mellékén; ezt az első gyarmatot nemsokára a Dauphin-vár építése követte (a szomszéd Tolangara-félszigeten); a XVIII. sz. végén pedig a Ste Maria-gyarmat. Minket, magyarokat különösen érdekel az, hogy a francia kormány védelme alatt és segítségével Benyovszky (l. o.) Móric 1774 elején a szigeten Loisbourg nevü telepet és több erődöt alapított. Mindezek a telepítvények azonban rövid idő alatt elpusztultak, amint a hollandok és angolok által megkisértett gyarmat-alapítások is dugába dőltek. Csak 1841. fogtak a franciák a sziget nagyobbszabásu megszállásához, attól tartván, hogy különben az angolok őket ebben megelőzhetnék. Ez évben a franciák egyes hóva főnökökkel kötött szerződések értelmében Nossibé-szigetet szállták meg. Magán a szigeten az 1810. I. Radama király által alapított hóva-királyság volt a franciák legfélelmetesebb ellenfele. 1865 jun. 27. Ranaválona I. királynő Angliával olynemü szerződést kötött, melynek értelmében a méregpróba és a rabszolgakereskedés eltörlését megfogadta. Utóda, Ranaválona II. a hóvák egy részével felvette a keresztséget. 1883. rokona, Ranaválona III. lépett a trónra, aki a kormányt férjére, Rainilaiarivonyra bizta. Nemsokára viszályokra,majd háborura került a franciákkal, kik a keleti tengerpart felett gyakorolt fenhatóságuk elismerését követelték a királynétól. A három éviharc folyamában a francia hadak Tamatavet és számos kisebb várost meghódítottak és végre 1886. oly békére kényszerítették a királynőt, melynek értelmében a hóvák úrnője elismerte a francia protektorátust és francia követet (résident) fogadott udvarába, aki ezentul a külügyet vezette, a sziget belügyi viszonyaiba azonban be nem avatkozhatott. A franciák Diego-Suarez kikötővárost is kapták, melyet Nossi-Béval és Ste Marieval egyesítettek és egy közös kormányzónak rendeltek al. Ez a béke azonban nem volt tartós. A királynő és népe gyülölettel viselkedett a betolakodott idegenek iránt, a franciák viszont a kivívott kiváltságot keveselték. A kölcsönös bizalmatlanság és gyülölet 1894 dec. új háborura vezetett. A Duchesne tábornok által vezényelt hadak, noha a tengerészeti és hadügyi minisztérium kölcsönös féltékenysége meg irigykedése az előnyomulásra épp ugy bénítólag hatottak, mint az elégtelen egészségügyi intézkedések és az élelmezés hiányai, a franciák 9 hónap alatt ÉK-ről nyomulva elő a fensíkra, mégis több ízben legyőzték a hóvákat és junius 9. megszállották Mevatananat, szept. pedig elérték Antananarivo fővárost, melyet Duchesne alvezére, Messinger tábornok, szept. 30. könnyü szerrel hatalmába kerített. (A királynő és udvara jókor elmenekültek.) Okt. 1. Duchesne fegyverszünetet kötött a királynővel, ki az angolokba és saját népének vitézségébe helyezett reményeiből immár kiábrándult. A végleges békeszerződés, melyet Duchesne Hanotaux külügyminisztertől kapott utasítás értelmében szövegezett, csak kevés, de lényeges pontban üt el az azelőtti szerződéstől: 1. A francia kormány fentartja magának azt a jogot, hogy annyi katonát helyez el a szigeten, amennyit szükségesnek tart. 2. Védelmet igér a királynőnek, mindennemü veszéllyel szemben. 3. A királynő arra kötelezi magát, hogy a franciáktól követelt reformokat életbe fogja léptetni. 4. A királynő nem köthet a francia kormány engedélye nélkül kölcsönt. 5. A régebben elvállalt pénzügyi kötelezettségek törlesztését illetőleg, valamint európai vállalkozóknak tett engedményekért Franciaország nem vállal felelősséget. Okt. 15. a királyné külön manifesztumbantudatta népével, hogy békét kötött és hogy férjét egészségügyi okokból a miniszterelnökség bokros teendőitől felszabadítja, hogy Rainitsimbazafyt nevezi ki helyébe miniszterelnökké és a hadsereg fővezérévé. Magát a békeszerződést a francia képviselőház mostanig nem ratifikálta. Hanotaux utóda ugyanis, Berthelot, 1895 nov. 27. kijelentette a kamarában, hogy a szerződés szövegét némely pontban megváltoztatni kívánja és a végleges szöveget majd a képviselőház elé terjeszti, mely nyilatkozatot a ház Cavaignac és Bourgeois (miniszterelnök) felszólalása után 426 szavazattal 54 ellenében helyeselt. A radikális párt hir szerint a teljes és föltétlen annexió kimondását követeli, a többi párt beérné a protekturátussal is. A döntő szavazás még hátra van. Magán a szigeten még nem csöndesedtek le a kedélyek, amint errőlJohnson angol hittérítő és családjának Arivoniamanaban történt megöletése tanuskodik (1895 nov.). 1895 dec. a francia kormány Larochet küldte M.-ba francia követnek.
(malagaszi), Madagaszkár sziget lakóinak nyelve, mely a maláji néptörzshöz tartozik, kétségkivül a maláji bevándorlás eredménye. A madagaszkáriak ugyanazokat a betüket, ugyanazt a helyesirást használják, mint mi magyarok. Az új miniszterelnök Rainitsimbazafy nevében a ts-et a szó közepén cs-nek mondják, mint mi magyarok. Ennek oka pedig az, hogy a hóvák az irást és az olvasást magyar embertől tanulták, aki nem volt más, mint gróf Benyovszky Móric (l. o.). Grammatikák Bakertől (Mauritius 1847) és Griffitshtől (Woodbridge 1854).
Ottó Károly, magyar származásu német jogtudós, szül. Zschakenben (Halle mellett) 1809., megh. Giessenben 1850. Halléban tanult s u. o. 1835. tanár lett, 1843. pedig Erzsébet nassaui hercegnő magántitkára, amely állásában a nassaui hercegség törvényhozási munkálataival foglalkozott. 1845. meghivást kapott Kielbe jogtanárnak; 1848. részt vett az előparlamentben; mint az ideiglenes schleswig-holsteini kormány követe, a német szövetségnek is tagja volt, de még u. a. évben Freiburgba, 1849. pedig Giessenbe ment jogtanárnak. Nevezetesebb munkái: Die Lehre von der Mora (Halle 1837); Beitr. zur Dogmengesch. des gem. Civilrechts (Riga 1839).
l. Dame.
l. Pamut-szövetek.