v. Al-M., néger néptörzs, mely az Uelle (Kibali) forrásvidékein, a Lur- és Albert-tavak közt, s a niam-niam törzstől D-re lakik. Külsejükre nézve nagyon hasonlatosak a bari négerekhez; szép testalkatu, világos csokoládészinü faj jól kifejlett izomzattal. Testüket nem szabdalják meg, hanem négy alsó metszőfogukat kiütik és alsó ajkukat átfúrják. Földmiveléssel foglalkoznakés gombaalaku kunyhókban laknak. Emin pasa szerint ÉNy-rólvándoroltak és nyomultak be Silluk és Lur közé.
(növ., Amida Nutt.), fészkesvirágu egynyári, leveles, mirigyesbolyhos ragadós fű, 8 faja amerikai. Levele váltakozó, épszélü, az alsó ritkán átellenes. A M. sativa Mol. 1-1 1/2 m. magas, ágas, kellemetlen szagu. Levele lándsás, félig szárölelő, épszélü, fészke kurtanyelü. Teljesen érett magva egérszinü, 61/2 mm. hosszu, csaknem szagtalan. Kövér olaja nem csipős, kellemes izü, 24°-nál mégnem megy össze; ételolajnak, égetni és gépkenőcsnek kiválóan alkalmatos.
(ejtsd: meddiszn), 1. több county az É.-amerikai Egyesült-Államokban, és pedig Alabamában (2100 km2 ter., 37 625 lak., Huntsville székh.); Arkansasban (2700 km2 ter., 11 455 lak., Huntsville székh.); É.-Karolinában (1170 km2 ter., 20 130 lak., Marshall székh.); Floridában (2200 km2 ter., 14 800 lak., M. székh.); Georgiában (780 km2 ter., 7980 lak. Danielsville székh.); Illinoisban (2000 km2 ter., 50 140 lak., Edwardsville székh.); Indianában (1200 km2 ter., 27 530 lak., Anderson székh.); Iowaban (1500 km2 ter., 17 225 lak., Winterset székh.); Kentuckyben (1140 km2 ter., 22 050 lak., Richmond székh.); Louisianában (1750 km2 ter., 13 906 lak., Delta székh.); Misszisszippiben (1875 km2 ter., 25 870 lak., Canton székh.); Misszuriban (1600 km2 ter., 8880lak., Fredericktown székh.); Nebraskaban (1560 km2 ter., 5590 lak., M. székh.); New-Yorkban (1000 km2 ter., 44 110 lak., Morrisville székh.); Tennesseeben (1500 km2 ter., 30 875 lak., Jackson székh.); Texasban (1170 km2 ter., 6000 lak., Madisonville székh.) és Virginiában (830 km2 ter., 10 560 lak., M. székh.).
2. M., több város az Egyesült-Államokban, köztük a legjelentékenyebbek: a) Jefferson county székhelye Indianában, az Ohio jobbpartján, vasút mellett (1890) 8936 lak., vas- és rézöntőkkel, hajóépítéssel, gépgyártással és nagy malmokkal; élénk kereskedéssel. b) Wisconsin állam és Dane county székhelye, a Mendota- és Monona-tavak közti földszoroson, a Four Lakes regionban, több vasút találkozásánál, gyönyörü vidéken, (1890) 13 426 lak., gazdasági gépgyártással, szivargyárral és malmokkal; szép park közepén álló kapitoliummal, az állam egyetemével, igazságügyi palotával és bolondok házával.
Jakab, az északamerikai Egyesült-Államok negyedik elnöke, szül. Montpellierben (Virginia) 1751 márc. 16., megh. 1836 jun. 28. Ügyvéd volt és 1787. az alkotmányos konventbe, majd magába a kongresszusba választották. Sokat tett, hogy a nép az új alkotmányt elfogadja és The federalist c. alatt számos röpiratot irt e célból. Jefferson alatt mint államtitkár szerepelt, 1809. pedig a köztársaság elnökének választották. 1812. hadat izent Angliának, mely az Unióra egészben véve kedvező véget ért (Genti béke 1814). 1817 márc. 4. M. kiköltözött a Fehér házból és Virginiába vonult vissza. Levelezését (Papers, correspondence) kiadta Gilpin (Washington 1840, 3 köt.), levelezését és iratait (Letters and writtings) River (New-York 1884, 4. köt). V. ö. Rives, Life and times of J. M. (Boston 1866-69, 3 köt.); Gay, I. M. (Boston 1884).
(Madioen), residentie Jáva K-i részén, Kediri, Rembang, Samarang, Surakarta és az Indiai-oceán közt, 5903 km2 ter., (1893) 1 070 074 lak., köztük 1276 európaiés 3904 khinai. Felületén hegyek síkságokkal váltakoznak. Legmagasabb csúcsok: a Willis-vulkán (2551 méter) és a Lawn (3236 m.); leghosszabb hegylánc a Pagar. Folyói számosak, de egyik sem hajózható. A kávé jól megterem. Petroleum- és sósforrások találhatók. A székhely M., a kikötő Patjitan.
János Henrik, német csillagász, szül. Berlinben 1794 máj. 29., megh. Hannoverában 1874 márc. 14. 1824. magánórákat adott asztronomiából és matematikából Beer Vilmosbankárnak, ki azután kis csillagvizsgálót épített, melyen ketten 1830 óta szorgalmasan észleltek. Különösen pontos holdmegfigyeléseiknek eredménye a nagy Mappa selenographica (Berlin 1834) és az azt kisérő szöveg: Der Mond nach seinenkosmischen und individuellen Verhältnissen (u. o. 1837) tette M. nevét ismertté; 1836. az egyetemi csillagvizsgáló asszisztense lett, 1840 meghivást kapott Dorpatba mint professzor és a csillagvizsgáló intézet igazgatója. Itt sztelláris asztronomiával, különösen pedig a kettős csillagok kimérésével foglalkozott. Szembaja folytán, mely a további megfigyeléseket megszakította, és irodalmi működés utáni vágya miatt állásáról 1865. lemondott, mire egymás után Wiesbadenben, Bonnban és Hannoverában élt. Legfontosabb tevékenysége a berlini tartózkodására eső tanulmányai a bolygók s különösen a Hold topográfiájára vonatkozólag, továbbá számításai a Bradley-féle csillagokat (Dorpater Beob., XIV. köt. 1856) és a kettős csillagok pályáit illetőleg. Mint népszerü iró oly névre tett szert, mint előtte senki; Populäre Astronomie (1. kiad. Berlin 1841, 7. kiad. Klinkerfuestől 1879) c. könyve leghathatósabb terjesztője volt a csillagászati tudományoknak. Az állócsillagokra vonatkozó munkálatai: Untersuchungen über die Fixsternsysteme (2 köt., Mitau és Lipcse 1847-48) és Die Centralsonne (Dorpat 1846) és az ezekből vont, a csillagrendszer szerkezetét magyarázó következtetései a tudománymaiálláspontja szerint tarthatatlanok. De éppen a centrális Nap hipotézise nagyon sokat tett M. nevének oly általános elterjedéséhez.
nagyközség Tolna vármegye dunaföldvári j.-ban, (1891) 2235 magyar lak., postahivatallal és postatakarékpénztárral. Apátságát a bencések részére 1145. Bikácsi Magnus királyi főtárnokmester alapította. II. Géza maga is megajándékozta az apátságot, melyben tartotta a bencés-rend 1225. egyetemes káptalanát. 1474. IV. Sixtus pápa már avégből ajándékozta Gyulay Gergely nagyvárad-egyházmegyei papnak, hogy az apátságot, melyet szerzetesei elhagytak, fölépítse és kijavítsa. 1721. tekintélyes romjai még állottak; e romokból építették a bölcskei templomot.
Pál, szabadságharcos és országgyülési képviselő, szül. Madocsánban 1808 dec. 14., megh. u. o. 1875 febr. 9. Jogot tanult a pozsonyi akadémián, s annyira kitünt, hogy 1830. csak azért nem választották meg követnek, mert nem volt meg a törvényes kora. De az 1832-iki országgyülésben már részt vett, s annak végeztével 1836. Liptó vármegye főjegyzőjévé, majd két ízben (1840 és 1843) alispánjává választotta. Az 1848-iki mozgalom ismét a követek házában találta; a felelős magyar kormány Árva vármegye főispánjává, majd a hét É-i vmegye és a bányavárosok teljhatalmu kormánybiztosává nevezte ki. A világosi katasztrófa után őt is halálra itélték, de kegyelem útján hat évi várfogságot kapott, melyből ötöt ki is töltött. Rabsága azonban egészségét megtörte. 1861. trencséni főispán, 1865. országgyülési képviselő lett; a koronázás alkalmából a Szt. István-rend kiskeresztjét kapta; 1869. ismét képviselővé választották, de már 1872. lemondott és végleg visszavonult a közélettől.
(olasz) a. m. asszonyom, szűz Mária. Minden nyelvben elfogadott szó, olyan kép és szobrászati mű megjelölésére, mely Máriát vagy egyedül, vagy a gyermek Jézussal ábrázolja. Harmadik személyül gyakran Ker. szt. János is hozzájuk járul. Ha a kép ezeken kivül szt. Józsefet vagy még Annát, Mária anyját is ábrázolja, akkor Szent-Családnak nevezzük. Ha pedig Mária trónon ülve ábrázoltatik és tőle jobbra-balra egy-egy vagy többszent áll, azt a képet Szent-Társaságnak (Santa Conversazione) nevezzük. A M.-kép mind e három fajtáján helyet foglal sokszor a megrendelő és fölajánló, donator alakja, rendesen térdelve imádkozó helyzetben. Vannak képek, melyeken Mária látományként a felhők közt jelenik meg, alul pedig szentek állanak. Ezt is M.-nak szokás nevezni, például ilyen a Sixtus-féle M. a drezdai képtárban. Máriának ábrázolása majdnem olyan régi, mint a keresztény művészet. A katakombákbeli festmények közt is fordulnak elő fehér köntösbe öltözött női alakok, melyeket némelyek Máriának, mások ellenben az egyház jelképének tartanak. A M.-kép a VI. sz.-tól kezdve általános, először a keletikereszténység művészetében fejlődött ki. A bizánci M.-t szigoruan vallásos és misztikus fölfogás jellemzi, az anya és gyermeke közti szeretet nem jut kifejezésre; Mária, a mennyek királynéja rendszerint trónon ül, dicsfénnyel övezett fejét kissé előre hajtja, arca hosszukás, szeme mandula-alaku, orra hosszu, álla hegyes, szája kicsiny, ujjai vékonyak, ölében tartja a gyermeket, aki jobbjával áldást oszt s pedig ugy, hogy hüvelyét, mutató és középujját kifeszíti, a másik kettőt pedig tenyeréhez szorítja. A kép háttere többnyire aranyos. Mária és Jézus festészeti előállítása egyszerü, kezdetleges. A bizanci művészet által megállapított e M.-kép általános volt a középkorban, a gör. keleti egyházban ma is dívik, sőt mint régi kegykép a katolikus templomokban is gyakori. Az olasz festők, Cimabue és Duccio, a XIII. sz. közepén még a bizanci mintát követték; Giotto és tanítványai szintén ragaszkodtak a régiség által megszentelt hagyományhoz. Azonban a XIV. sz.-ban Giotto utódai közt már találkoztak olyan festők, akik a merev vallásos és misztikus fölfogás korlátait áttörték, Máriát ugy ábrázolták, hogy gyermekét öleli, vagy Jézust isteni voltából kivetkőztették az által, hogy játszadozva ábrázolták. A renaissance festészet a XV. sz.-ban juttatta a M.-képen az anya és gyermeke közti szeretetet, tehát az emberi vonást, emberi érzelmeket kifejezésre. Ekkor keletkezett a M.-képnek az a fönséges, költői vonásu faja is, amelyen Jézus a földön fekve alszik, anyja pedig ájtatosságtól eltelten előtte térdre borul és imádja, mert tudja, hogy a gyermek, akit szült, akit szeret és ápol, egyszersmind Isten, a világ megváltója. A festők közt Filippo Lippi, a szobrászok közt Luca della robbia volt leghivatottabb művelője aM.-kép e fajának, amely utóbb Németalföldön (Rogier von der Weyden) és Németországban (Schongauer Márton, Zeitblom, Dürer) is meghonosult. Olaszországban a festészetnek mind nagyobb és nagyobb valószerüségre való törekvésével karöltve a M.-kép inkább és inkább családi jelleget nyert, de azért titokzatos természetfölötti vonását is megőrizte. Jézus egyik kezével áldást oszt, a másik kezével játszik, virágot, almát, madart, könyvet tart, s igy jut kifejezésre isteni és emberi kettős természete. Ilyetén vallásos és emberi érzelem ömlik el Perugino, Francia, Giovanni Bellini, Andrea Mantegna, Girolamo dai Libri, Lionardo da Vinci és mások M.-képein. Rafael a régies felfogásból indult ki, s fokonkint fejlesztve befejezésre juttatta a keresztény művészet e tárgyát és oly műveket alkotva, melyek a festészet legnagyobb alkotásai sorában foglalnak méltó helyet. L. Rafael.
búcsujáróhely Varese (l. o.) mellett, Como olasz tartományban.