a történelem társtudományai: a heraldika, diplomatika, pecséttan és a családtörténet művelésére 1883. alapított társaság. Céljai elérésére szolgál szakfolyóirata, a Turul, mely most a XIII. évfolyamába lépett s főleg családtörténeti és heraldikai tekintetben sok becses anyagot hordott eddig is össze. A M. nemzedékrendi zsebkönyvet ad ki, melyből 1888. jelent meg az I. kötet, mely a főrangu családokat tartalmazza, és pedig első sorban a magyar főrendiházi örökös tagsági joggal biró családokat, II. kötetében a nemesi családok ismertetése lesz.
1. politikai napilap, szerkesztette Szilágyi Ferenc, kiadta Kozma Vazul nyomdász (1852 szept. 3-tól maga a szerkesztő). Megindult 1849 nov. 15. Mint az osztrák kormány közléseire szolgáló lap, annak érdekeit képviselte. Nádaskay Lajos 1849 végétől folytonosan e lap mellett működött mint segédszerkesztő és vezércikkiró. E lap tárcájában szépirodalmi dolgozatokat, rövidebb regényeket, fővárosi és társaséleti szemlét Bulyovszky Gyula tollából, olykor könyvismeretetéseket is hozott. Érdekessé tették továbbá: Bérczy Károly, Dobsa Lajos, Dózsa Dániel, Ervin (Pompéry), Jókai, Obernyik novellái, Jósika báró brüsszeli levei, Révész Imrének a protestáns egyházi és iskolai életre vonatkozó külföldi tudósításai, Egressy Gábor széptani cikkei stb. Megjelent Pesten hétfőt kivéve mindennap reggel ívrét egy, néha másfél íven. 1851 jun. 2-tól Lukács Lászlónál nyomtatott, ki hazánkban az első gőzsajtót berendezvén, azon nyomatta e lapot is. 1851. az előfizetők száma 2001, a levelezői, köteles v. hivatalos példányok száma pedig 206 volt. 1852 dec. 31. megszünt és ennek folytatása volt a Budapesti Hirlap. - 2. M., a középosztály napilapja; szerkesztette 1877 jan. 1-tőlKuliffay Ede, ki jan. 31. politikai napilappá alakította át és a kormány közlönye lett; azon év ápr. 2-től pedig felelős szerkesztő. Melléklapja volt 1878 szept. 24-től az Irodalmi Lapok. Megjelent Budapesten ívnagyságban és 1879 dec. 2. megszünt; beolvadt az Ellenőrbe. - 3. M. politikai napilap, 1891 márc. 21. óta; a lap keletkeztétől főszerkesztő Horváth Gyula országgyülési képviselő; felelős szerkesztő 1891 óta Fenyő Sándor. Megjelenik 4-rét három, néha négy íven is. Kiadótulajdonosa a M. kiadó részvénytársaság Budapesten.
Hazánk hírlapirodalmát is, mint a műveltebb országokét, a Newe Zeitung-ok előzték meg, melyek időhöz nem kötve, valamely nevezetes esemény hirét terjesztették. Ilyen Newe Zeitung a mohácsi vészről és azt követő napokról szóló tudósítással öt van a nemzeti muzeum könyvtárában: ezek közvetlen a szomoru csata után külföldön jelentek meg. Az első hazai rendes hirlap Mercurius Veridieus ex Hungaria cimen 1705-től 1710-ig Felső-Magyarországon (Kassán, Lőcsén és Bártfán) nyomatott; ezen kuruc hirlap kis 4-rét félíves számokban nyomatott és Esterházy Antal tábornagy szerkesztette s adta ki. Eddig csak az 1705 máj. 30-iki és az aug.-i számát ismerjük. Bél Mátyás indította meg a másik rendes hazai hirlapot Pozsonyban 1721. szintén latinul Nova Posoniensia címmel, mely hetenként egyszer jelent meg kis 4-rét félíven; azonban a következő évben a jezsuiták kezébe került a lap és csakhamar megszünt; mindeddig 63 számot sikerült belőle fölfedeznünk. Budán keletkezett az első német hírlap: Ofnerischer Mercurius címen és kis 4-rétben hetenként egyszer jelent meg. (A budapesti egyetemi könyvtárban megvannak az 1731., 1735-1738. évfolyamok.) A másik német hirlapot, a Pressburger Zeitungot Windisch Károly Theophil alapította 1764 jul. 14.; ez már hetenként kétszer jelent meg kis 4-rétü számokban. Ezen hirlapból, mely mai napig fennáll, teljes példány van a pozsonyvárosi levéltárban és a jelen század néhány évfolyamát kivéve, a magyar nemzeti muzeumi hirlapkönyvtárban. A mult században még három kisebb német szépirodalmi s vegyes tartalmu hirlap jelent meg Pozsonyban, melyek azonban rövid életüek voltak.
Rát Mátyás érdeme, hogy a magyar irodalom újraébredésének, a nemzeti érzület újabb nyilvánulásának kezdetén felrázta a magyart letargikus álmából és mintegy fülébe dörgé; ébredj, különben meghalsz! 1780 jan. 1. jelent meg az első magyar hírlap Magyar Hirmondó címen (az egyes nevezetesebb hirlapok a Lexikonban címük szerint vannak leirva), melyet Rát szerkesztett és Patzkó nyomdász adott ki Pozsonyban, kis 8-rét félíves számokban hetenként kétszer; azonban a cenzurával való sok küzdelem, gyakori szerkesztőváltozás közben és pártolás hiányában 1788. megszünt. Esztelneki Szacsvay Sándor Bécsben 1787. megindította a Magyar Kurirt, mely 1834. szünt meg. A török háboru némi lendületet adott a magyar hirlapirodalomnak. Görög Demeter és Kerekes Sámuel 1789. alapították Bécsben a másik magyar hirlapot: Hadi és más nevezetes Történetek címen, mely 1792 elejével címét Magyar Hírmondóra változta; azonban 1803. ezen lap is bevégezte pályáját 1789 jul. 1. indult meg Komáromban is egy enciklopedikus tartalmu lap, a Mindenes Gyüjtemény, melyet Péczely József szerkesztett: ez a VI. negyeddel 1790. szintén megszünt. Pesten 1788 okt. 8. jelent meg a Magyar Merkurius első száma; Paczkó Ferenc betüivel nyomtatott; azonban már ez év utolsó napján megszünt. A másik Magyar Merkurius Bécsben járt és Pántzél Dániel adta ki 1793-tól 1797-ig. Erdély sem maradt hátra a hirlapirodalom terén. Miután Brassóban 1784. megindult a Siebenbürger Zeitung (később Siebenbürger Bote címü 1837-ig az egyedüli német hirlap Erdélyben), u.o. Fábián Dániel és Cserey Elek szerkesztették az Erdélyi Magyar Hirvivőt 1790 ápr. 3-tól; Kolozsvárt még Erdélyi Hiradó címen is folytatta pályáját, de ez is megszünt még azon évben. A mult század végén volt még egy latin hirlap: Ephemerides Budenses és Pozsonyban egy tót: Preszpurské Nowiny (1783-1786). Ezen időben (1799) indult meg a Vereinigte Ofner-Pester Zeitunk, mely később a Pester Zeitung címet vette fel és az 50-es években szünt meg. Kultsár István alapította Pesten az első hosszabb életü lapot,, a Hazai s Külföldi Tudósításokat, mely 1806 jul. 2. jelent meg először és 1842 végén szünt meg.
Mindezek a hirlapok a mai politikai lapoknak felelnének meg, ha a cenzura nyüge nem hatott volna nyomasztólag a szerkesztő törekvéseire. Az engedély egyik sarkalatos pontja az volt, hogy a hazára v. a birodalomra vonatkozó tudósításaikat a hivatalos Wiener Zeitungból merítsék; külföldieket azonban kényök-kedvök szerint közölhették. Innen magyarázható ezen hirlapok meddősége; az oldalak egyes részeinek üresen hagyása is a cenzura törléseinek következése volt. Igy a lapnak két harmada a messze távolból szedett hirekből került ki. A hazai eseményekből kinevezéseket, iskolai v. egyéb ünnepélyeket, időjárást, természeti tüneményeket és ritkábban vidéki száraz tudósításokat közöltek. Akkor még a hazán kivül élő szerkesztőknek érzékük sem volt arra, hogy a tudományra s művészetekre gondot fordítottak volna; egyedül a könyvcímekre s nagy ritkán az előadott szindarabok cimére szorítkoztak. A török és francia háboruk különben is bő anyagot nyujtottak a lap megtöltésére. A magyar lapok gyér tartalma s a hirek rövidsége volt fő oka annak, hogy nem versenyezhettek az akkori német hirlapokkal; ezek különben is alaposabb és gyorsabb hirekkel szolgáltak. Innen magyarázható megh leginkább a magyar lapok tengése a gyors bukása is, mert mig a Pressburger Zeitung 1808. hat ezer példányban nyomatott, a Magyar Hirmondónak alig volt 400 előfizetője. A szépirodalmi lapok is mostohán voltak képviselve: a Magyar Musa, Bibliotheca s Új Bécsi Magyar Musa stb., hetenként v. havonként egyes ívekben csatoltattak, de nem rendesen a főlaphoz. Ilyen volt a Szépliteraturai Ajándék, később Koszoru is, melyek a Tudomnányos Gyüjteménnyel jártak. A Kazinczy Magyar Museuma (1788-92) és Kármán Uraniája (1794) már a folyóiratok sorába tartoznak.
Az 1825. országgyülés meghozta a politikai élet föllendülését; ez ismét az időszaki sajtónak újjáalakulását. A hazai lapok, a modern külföldi hirlapok előhaladásával lépést tartva, szintén igyekeztek az igényeknek megfelelni. Igy indult meg a Jelenkor (l.o.). Ezen hirlap már többet foglalkozott a közügyekkel, a megyei élet mozzanataival, sőt társlapja a Társalkodó kiterjeszkedett a hazai iparra s művészetre; a nyelvújítás, az új szóknak közkeletüvé tétele körül pedig éppen vezérszerepet látszott vinni. Mindez azonban csak kisérlet volt, mely egyengette az utat a tulajdonképeni magyar hirlapirodalom föllendüléséhez.
Kossuth Lajosnak jutott az érdem,, hogy a modern magyar hirlapirodalmat megalapítsa az 1841 jan. 2. megindult Pesti Hirlap-jával, mely mindenben megfelelt az akkori műveltebb igényeknek; a szabadelvü haladást és fokozatos reformot tűzvén zászlajára, merész eszméit hangoztatá; ezek akkor még koralaknak tünvén föl, erős politikai harcot támasztottak; de azért ő, mint bátor harcos, a meggyőződés fegyverével küzdött mindaddig, mig a bécsi körökben politikai iránya vészteljesnek tünt föl és kiadója, Landerer Lajos hogy lapját megmentse, megvonta tőla a szerkesztést és azt 1844 jul. Szalay Lászlóra bizta. Ezen hirlap példájára az akkor létezett politikai lapok egytől-egyik megváltoztatták alakjokat és az addig követett száraz és egyhangu tudósításaikat élénkebbé tették. Ilyenek voltak akkor: a Hirnök, Világ, Nemzeti Újság. Erdélyi Hiradó, Mult és Jelen és a Budapesti Hiradó, Hirlapirodalmunk föllendülése s a hirlapolvasók számának szaporodása szülte a szépirodalmi lapok keletkezését; igy támadt a Regélő (1833), mely szintén a kor igényeinek felelt meg, midőn a Regélő Pesti Divatlappá változott át (1842) és ezzel együtt tartalmát is érdekesebbé igyekezett tenni. Már a 40-es években egyszerre három szépirodalmi lapunk volt: a Honderü, Pesti Divatlap és Életképek; 1847. pedig megjelent Erdélyi János Magyar Szépirodalmi Szemléje, mely a Kisfaludy-társaság közlönye volt. A vidéki időszaki sajtó ez időben még német volt, igy Pozsonyban, Szebenben, Brassón, Kassán, Aradon, Temesvárt és Győrött Magyarul csak a Debreczen-Nagyváradi Ertesítő (1842) címü hirdetési lap jelent meg akkor, midőn Kovács Pál dr. a győri Vaterlandot magához váltván, megalapította az első szépirodalmi s vegyes tartalmu magyar vidéki hirlapot, a Hazánkot 1847.
A márciusi napok (1848) meghozták a cenzura eltörlését; ez az időszaki sajtót is fölszabadítá békóiból. Ezen kedvező új éra, midőn a politikai események iránti érdeklődés is növekedett, gomba módra szaporítá a hirlapokat. A tekintélyesebbek (Psti Hirlap, Budapesti Hiradó, Jelenkor és Nemzeti Ujság) napilapokká alakultak át és újabbak keletkeztek, u.m. Márczius Tizenötödike, Esti Lapok, Népelem, Radicállap, Kossuth Hirlapja, Közlöny, a kolozsvári Honvéd és Szabadság, a pozsonyi Figyelmező, Komáromi Értesítő s Komáromi Lapok. A vidéki politikai hetilapok is felszaporodtak a következőkkel: Alföldi Hirlap (Debrecen), Arad Brassói Lap, Brassói Magyar Újság, Debreczeni Lapok, Ellenőr (Kolozsvár), Hadi Lap (Csik-Szereda), Jelen (Kolozsvár), Kolozsvári Hiradó, Szegedi Hirlap, Tiszavidéki Újság (Szeged). Kassán jelent meg az első illusztrált hetilap, az Ábrázolt Folyóirat (márc. 24-től Képes Újság) és Pesten az első humorisztikus lap, a Charivari. A harc kitörésekor a költők letették a lantot és fegyvert fogtak; ezzel a szépirodalmi lapok is megkszüntek, legkésőbb (1848 dec. 31.) szünt meg az Életképek. A szaklapok, egyháziak és vegyes tartalmuak, melyek a 40-es években keletkeztek, u.m. a Gazdasági Lapok, a kolozsvári Vasárnapi Újság, Ipar- és Természetbarát, Hetilap, Religio, Katholikus Néplap, Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, időközben szintén megszüntek.
A szabadságharc után az elnyomatás szomoru korszaka következett; hirlapirodalmunknak erőszakkal és furfanggal kellett küzdenie a nyelvünket nem értő, nemzetiségünket megvető s mindentől rettegő hatalommal szemben. Magyar hirlap kiadására csak a nem kompromittáltak nyerhettek engedélyt; ezek is az utólagos cenzura által folytonos zaklatásnak voltak kitéve, hogy ez által elkedvetlenedve, lemondjanak a szerkesztésről, a magyar nép pedig, jövőjén kétségbeesve, mondjon le nemzetiségéről. A hivatalos Magyar Hirlapnak (a német Pester Zeitung mellett) 1849 nov. 15-től, a kétfejü sasnak homlokára illesztésével, megengedtetett, hogy az osztrák kormány rendeleteit szintén közölje magyar fordításban és a policia által jóváhagyott hireket közöljön (címét 1852 jul. 1. Budapesti Hirlapra s 1860 dec. 1. Sürgönyre változtatta). A Figyelmező a magyarok elől Pozsonyba vonult és ott jelent meg osztrák szellemben 1849 végeig. A Holgyfutárt Nagy Ignác indította meg 1849 nov. 5. szépirodalmi tartalommal, hetenként hatszor jelent meg. Ide sorolhatjuk még ez időből a Religiót, és ezzel kimerítettük közvetlenül a szabadságharc után létezett hirlapok jegyzékét.
Az 50-es években a kitartó, erős nemzeti szellem végre lassankint győzedelmeskedett a bécsi kormány germanizáló törekvései fölött. A Pesti Napló 1850 márc. 9. megindult; ezen hirlap is szinleg, de kényszerüségből a centralizáció mellett kezdett irni; azonban ez irány nem tetszett a magyar közönségnek és az előfizetők (400) csekély száma miatt már-már a bukáshoz közel volt; a többször változott szerkesztők mindent elkövettek, hogy a policia nyomása ellenében is föntartsák a lapot, a nemzeti érzelem ezen egyedüli tolmácsát; ami sikerült is nekik, mert a nemzetiség elnyomására irányult törekvések a nemzet ellenállásán mindenütt hajótörést szenvedtek. A Magyar Sajtó (1855. Bécsben jelent meg, 1857-től Pesten); a többi politikai napilapok igy következtek keletkezésük szerint: 1860. Idők Tanuja, Pesti Hirnök; 1861. Alföld (Arad); 1863. A Hon; 1867. Budapesti Közlöny, Magyar Ujság, Esti Lap, Magyar Polgár (Kolozsvár); 1868. Magyar Állam; 1869. Ellenőr, Szabad Egyház; 1870 Reform. nagyvárad; 1871. Kelet (Kolozsvár), Gyors Posta; 1872. Magyar Politika, Temesi Lapok, Szabad Sajtó; 1874. Baloldal, Középpárt; 1875. Jelenkor, Közérdek, Nemzeti Hirlap, Független Polgár, Egyetértés; 1876. Kelet Népe, Budapesti Napilap; 1877. Magyar Hirlap, Közvélemény, Pozsonyvidéki Lapok, Magyar Korona, Budapest, Szegedi Napló; 1879. Pesti Hirlap, Magyarország, Magyar Lapok, Független Hirlap, Nagyvárad (előbb hetilap), Bihar (előbb hetilap); 1880. Jfüggetlenség, Új Budfapest, Szegedi Hiradó (előbb hetilap), Ellenzék (Kolozsvár), Délmagyarországi Lapok (Temesvár), Délmagyarországi Közlöny;1881. Alkotmány, Arad és Vidéke, Kolozsvári Közlöny, Budapesti Hirlap; 1883. Nemzet Nemzeti Újság; 1884. Kitartás, Szabadság (előbb hetilap, Nagyvárad); 1887. Hazánk, Budapesti Újság, Kolozsvár; 1888. Kis Újság, Erdélyi Hiradó; 1890. Magyarság (Kolozsvár); 1891. Magyar Szó (Nagyvárad), Debreceni Ellenőr, Nyugatmagyarországi Hiradó (előbb hetilap), Magyar Hirlap, Debreceni Hirlap, Magyar Újság; 1892. Pécsi Napló; 1893. Esti Lap, Szabad Szó, Honvéd; 1894. Magyarország, Hazánk, Felső-Magyarország (Kassa), Nemzeti Újság, Magyar Estilap, Debreczeni Reggeli Újság, Fővárosi Lapok; 1895. Pécsi Figyelő (előbb hetilap), Soproni Hírlap, Zombor és Vidéke (előbb hetilap), Tiszántúl (Nagyvárad).
Politikai hetilapok: 1855.Politikai Újdonságok; 1856. Kolozsvári Közlöny; 1857. Győri Közlöny; 1892. Bihar; 1863. Eger; 1865. Máramaros; 1866. Somogy, Pesti Hírlap, Magyar Néplap;1867. Pécsi Lapok, Heti Posta, Igazmondó, Ung, Alföldi Hírlap (Debrecen),Vasmegyei Lapok; 1868. Hírmondó, Kecskenméti Lapok, Nép Zászlója; 1869. Székely Hirlap, Debreczen, Békés; 1870. Maros, Nagyvárad; 1871. Nemere (Brassó), Sopron; 1872. Szombati Lapok, Abaúj-Kassai Közlöny; 1873. Kecskemét, Szentesi Lap, Képes Néplap és Politikai Hiradó, Nógrádi Lapok; 1875. Kassa és Vidéke, Szabadság (Nagyvárad); 1876. Zala, Újvidék, Békésmegyei Közlöny, Szolnok-Doboka; 1877. Magyar Korona; 1878. Kalocsai Néplap, Háromszék, Bácska; 1879. Magyar Népvilág, Orosházi Közlöny, 1880. Hazánk (Győr) Gyöngyösi Lapok; 1881. Biharmegyei Lapok, Szabadság (Nagyvárad; 1882. Békés, Nyitramegyei Lapok, Pécs, Közérdek (Nagyenyed; 1883. Székely Nemzet, Szilágy-Somlyó, Szilágy; 1884. Máramarosi Lapok, Amerikai Nemzetőr; 1885. Nemzeti Hirlap, Nemzeti Politika, Brassó; 1886. Bajai Hiradó; 1887. Félegyháza és Vidéke, Gyulafehérvár, CsikiLapok; 1888. Pozsonymegyei Közlöny; 1889. Vasvármegye, Magyarország, Keresztény Magyarország, Komárommegyei Értesítő, Gyulafehérvári Hirlap, Közérdek (M. Vásárhely), Szamosujvár; 1891. Nagyváradi Hirlap, Somogyi Hirlap, Aranyos-Vidék (tTorda), Besztercze, Brassói Magyar Újság; 1892. Magyar Néplap, Heti Szemle (Szatmár); 1893. Budapesti Néplap; 1895. Brassói Lapok; 1896. Fogaras és Vidéke, Maros-Vidék stb.
A szépirodalom 1850. (a Hölgyfutáron kívül) egy folyóirata szorult össze, ez Magyar Emléklapok, majd Magyar Irók Füzetei cimen jelent meg és az év végén Pesti Röpívek és Pesti Ivek c. heti lappá alakult át, de mindannyiszor betiltatott; erre következtek 1852. Budapesti Viszhang, Családi Lapok, Csokonai-Lapok (Debrecen); 1853. Szépiurodalmi Lapok, Divatcsarnok, Délibáb; 1854. Vasárnapi Újság; 1855. Nefelejts; 1857. Szépirodalmi Közlöny, Nővilág, Napkelet; 1859. Képes Újság; 1860. Szépirodalmi Figyelő, Pesti Hölgydivatlap, Családi Kör; 1863. Koszoru (Arany); 1864. Fővárosi Lapok; 1865. Hazánk s a Külföld Magyasrország és a Nagyvilág; 1866. Képes Világ, Magyar Bazár, A Divat; 1871. Figyelő; 1873. Athenaeum; 1874. Budapesti Bazár; 1876. Hölgyfutár (Kolozsvár); 1877. Petőfi Társaság Lapja, Hölgyek Lapja; 1879. Képes Családi Lapok, Koszoru (Szana); 1880. Ország Világ; 1883. Magyar Figaró; 1888. Divat-Salon; 1889. Magyar Jszemle; 1890. A Hét; 1891. Élet; 1892. Magyar Géniusz; 1894. Jókai, A Külföld; 1895. Új Idők, Magyar Szalon, Élet és Irodalom (?) (Kolozsvár) stb.
A humorisztikus lapok közül első volt az Üstökös, mely a Nagy Tükör és Kakas Márton Albuma c. folyóiratokból keletkezett 1858 aug. 21. azután következtek; 1860. Bolond Miska; 1861. Graboncziás Diák, Bohócz, Tatár Péter Fekete Leves; 1863. Diogenes, Handabanda; 1865. Ördög Naplója, Füles Bagoly; 1866. Bakter; 1867. Kétfejü Sárkány, Ludas Matyi, Denevér; 1868. Buzogány Borsszem Jankó, Kandi Klári (Nagy-Kanizsa), Pecsovics; 1868. Darázs (Szeged); 1871. Mátyás Deák, 1872. Csodabogár, Bolond Istók (1876 és 1878. is). Obsitos; 1877. Cigarette, Darázs (Székesfehérvár); 1882. Garabonciás Diák (Győr) 1886. Urambátyám; 1887. Mehet; 1888. Mátyás Diák; 1893. Herkó Páter; 1894. Kakas Márton; 1896. Virgács (Kolozsvár) stb.
Egyházi és iskolai lapok sorát a Magyar Sion nyitja meg, melyet Gyarmathy János szerkesztett 1838. Pesten; a II. félévben Szionra változtatta cimét és 1840. megszünt Anastasla cimü melléklapjával együtt. A Religio és Nevelés 1841 jan. 3. keletkezett és folytatása a Religio; a Protestáns Egyházi és Iskolai Lap 1842 ápr. 3-tól 1848 végéig és 1857 jan. 7-től folytatja pályáját. Jelenleg is léteznek; Népnevelők Lapja, Néptanítók Lapja, Országos Középiskolai Tanáregyleti Közlöny, Kisdednevelés, Kis Lap, Hasznos Muluttató, Lányok Lapja, Népnevelő, Az én Újságom, Kis Világ, Nemzeti Iskola, Tanítók Lapja, Magyar Lányok, Katolikus Autonomia stb.; vidéken: Néptanoda (Pécs), Egri Egyházmegyei Közlöny, Népiskolai tanügy, Protestáns Közlöny (Kolozsávr), Egyenlőség (zsidó szemle), Debreceni Protestáns Lap, Sárospataki Lapok, Kelet (Ungvár), Dunántuli Protestáns Lap (Pápa) stb.
A szaklapok közül, melyek jelenleg is fennállanak, régiségük sorrendjében fölemlitendők a budapestiek közül; Gazdasági Lapok, Orvosi Hetilap, Vadász- és Versenylap, Gyógyászat, Gyógyszerészi Hetilap, Jogtudományi Közlöny, Posta-Közlöny, Typographia, Vasúti és Közlekedési Közlöny, Falusi Gazda, Borászati Lapok, Pénzügyi Közlöny, Építő Ipar, Corvina, Községi Közlöny, Magyar Tisztviselő, Vadász-Lap, Vállalkozók Lapja, Büntető Jog Tára, Magyar Kereskedők Lapja, Magyar Pénzügy, A Jog, Magyar Közigazgatás, Színészek Lapja, Magyar Dohány-Újság, Ügyvédek Lapja, Vendéglősök Lapja, A Főváros, Gyógyszerészi Közlöny, Katonai Lapok, Zenelap, Harmonia, Kávésipar Szakközlönye, Technologiai Lapok, Tjűzrendészeti Lapok, Magyar Fém- és Gépipar, Kőfaragó, Magyar Pénzügyőr, Vizügyi és Hajózási Közlöny, Czimbalmozók Folyóirata. A Czipész Gyümölcskertész, Magyar Utazó Kereskedő, Vasút, Asztalosok Lapja, Italmérés, Magyar Czukoripar, Fodrászok és Borbélyok Szakközlönye, Mészárosok és Hentesek Lapja, Szabók Szaklapja, Sport-Világ, Bőripar, Divat-Újság, Könyvkötők Lapja, Magyar Bőripar, Magyar Fakereskedő, Magyarországi Sjütőmunkások Szaklapja, Molnárok Lapja, Rendőri Lapok, Szőllőszeti Újság, Földmívelési Értesítő, Köztelek, Tarifa-Újság, Magántisztviselők Lapja, Ügyvédek Közlönye, Vendéglősök Lapja. Vidéken: Bányászati és Kohászati Lapok (Selmec), 1848-49. Történelmi Lapok (Kolozsvár), Fényképeszeti Lapok (Szt. Endre), Erdőőr (Száz-Sebes), Mezőgazda (Kolozsvár) stb. Megemlítendő még a számos egyesületi értesítő (Turisták Lapja, Turista-Közlöny, Emke, Balneologiai Értesítő, Millénium stb.).
A vidéki lapok közül, melyek nem politikai tartalommal jelennek meg ez idő szerint, keletkezésük sorrendjében: Zalai Közlöny, Szepesi hirnök, Borsod, Nagyszombati Hetilap, Szamos, Nyitrai Lapok, Zemplén, Hód-Mező-Vásárhely, Tolnamegyei Közlöny, Bereg, Pápai Lapok, Vágvögyi Lap, Székesfehérvár és Vidéke, Szatmár, Nagybánya és Vidéke, Veszprém, Szabadkai Közlöny, Szolnok-Doboka, Felvidéki Szemle, Nagy-Kunság, Marosvidék, Szatmármegyei Közlöny, Hunyad, Bajai Közlöny, Nagy-Kőrösi Hirlap, Rozsnyói Hiradó, Keszthelyi Hirlap, Felvidéki Közlöny, Krassó-Szörényi Lapok, Orosházi Közlöny, Bácskai Ellenőr, Ungvári Közlöny, Váczi Közlöny, Esztergom és Vidéke, Esztergomi Közlöny, Komáromi Lapok, Nyírvidék, Tata-Tóvárosi Hiradó, Losoncz és Vidéke, Bars, Szegszárd Vidéke, Kőszeg és Vidéke, Békés, Torontáli Közlöny, Orosházi Újság, Zalamegye Félegyházi Hirlap, Rábavidék, Vásárhely és Vidéke, Czegléd, Szilág, Szarvasi Lapok, Munkács, Muraköz, Csiki Lapok, Nagy-Károly és Vidéke stb.
A folyóiratok közül a jelen században Döbrentey Gábor Erdélyi Muzeuma volt első, ebből 1813-tól 1818-ig 10 füzet jelent meg; ezt követte a Tudományos Gyüjtemény, mely havi füzetekben jelent meg 1817-től 1841-ig Pesten; a Szemere Pál szerkesztésében Élet és Literatura és Muzarionja (1826-29); a Bajza szerkesztésében Kritikai Lapok (1830-36, hét füzet); a magyar tudományos akadémia Tudománytára (1834-44) évnegyedenkint és Értesítője (1840-től) időhöz nem kötve; az Orvosi Tár (1840-től); a Budapesti Szemle (1840-41); Új Nagy Muzeum (1850-60); Falusi Esték (1853); Család Könyve (1855-57); Magyar Nyelvészet (1855-62); Magyar Nép Könyvtára és Magyar Nép Könyve (1855-56); Budapesti Szemle (szerkesztették Csengery Antal és Lónyay Menyhért 1857-69, folytatja 1873-tól Gyulai Pál); Sárospataki Füzetek (1857-69); Hazánk (1858-59, szerkesztette Török János); Magyar Tudományos Értekező (szerkesztették Nagy Iván és Knauz Nándor 1862); Magyar Sion (1863. és ennek folytatása az Új Magyar Sion); az említetteken kivül mai napig fennállanak időrendben Budapesten: Erdészeti Lapok, Nyelvtudományi Közlemények, Gjyorsirászati Lapok, Századok, Archaeologiai Értesítő, Magyar Mérnök- és Építész- Egylet Közlönye, Természettudományi Közlöny, Földtani Közlöny, Magyar Nyelvőr, Földrajzi Közlemények, Statisztikai Havi Füzetek, A Ludovica Académia Közlönye, Magyar Igazságügy, Magyar Könyv-Szemle, Polgári Iskola, Egyetemes Philologiai Közlöny, Magyar Méh, Természetrajzi Füzetek, Közgazdasági Szemle, Történelmi Tár, Veterinarius, Nemzeti Nőnevelés, Magyar Ipar, Magyar Szalon, Turul, Magyar-Zsidó Szemle, Művészi Ipar, Magyar Philosophiai Szemle, Bölcseleti Folyóirat, Katholikus Szemle, Egészség, Magyar Nyomdászat, Hadtörténelmi Közlemények, Protestáns Szemle, Ethographia, Irodalomtörténeti Közlemények, Klinikai Füzetek, Magyar Orvosi Archívum, Mathematikai és Physikai Lapok, Otthon, Athenaeum, Magyar Paedagogia stb. A vidékiek közül; Keresztény Magvető, Történelmi és Régészeti Értesítő, Orvos-Természettudományi Értesítő, Magyar Növénytani Lapok, Gondolat, Magyar Földmíves, Vegytani Lapok, Mezőgazdasági Szemle, Erdélyi Muzeum, Beregmegyei Tanügy, Máramarosi Tanügy, Borromaeus, Magyar Sion, Armenia, Rózsa-Újság, Unitárius Köztlöny, Petőfi-Muzeum, Erdély (honismertető lap, Kolozsvár), Ungaria (magyar-román szemle, Kolozsvári, Erdélyi Gazda, Méhészeti Közlöny (Kolozsvár) stb.
Hirlapirodalmunk emelkedését legjobban kitüntethetjük statisztikai kimutatással. ebből is meggyőződhetünk, hogy a nevezetesebb politikai esemének szülik a hirlapokat; ezek pedig nevelik és szaporitják a hirlapolvasó közönséget. Mig 1830. tiz magyar hirlap és folyóirat jelent meg, addig 1840 elején 16 volt azok száma; 1847. 33, 1848-49, 86, 1850. 9, 1854. 20, 1861. 52, 1862. 65, 1863. 80, 1864. 70, 1865. 75, 1866. 81, 1867. 80, 1868. 140, 1869. 163, 1870. 146, 1871. 164, 1872. 198, 1873. 201, 1874. 208, 1875. 246, 1876. 240, 1877. 268, 1878. 281, 1879. 324, 1880. 368, 1881. 356, 1882. 412, 1883. 427, 1884. 482, 1885. 494, 1886. 516, 1887. 539, 1888. 561, 1889. 600, 1890. 636, 1891. 645, 1892. 676, 1893. 699, 1894. 735, 1895 elején 806 hirlap és folyóirat jelent meg magyar nyelven.
Ennek ellenében volt német 1871. 85, 1875. 78, 1876. 71, 1877. 85, 1878. 96, 1879. 103, 1880. 114, 1881. 120, 1882. 104, 1883. 136, 1884. 151, 1885. 141, 1886. 160, 1887. 146, 1888. 126, 1889. 118, 1890. 110, 1891. 132, 1892. 122, 1893. 115, 1894. 127, 1895 elején 128 német nyelvü hirlap és folyóirat jelenik meg hazánkban. (Ezek közül nevezetesebbek: a Pester Loyd, mely 1854 óta jár és a Neues Pester Journal 1870-től fogva). Összesen pedig az idegen nyelvüekkel együtt 1871-ben 345 hirlap és folyóirat jelent meg. 1875. 369, 1877. 414, 1879. 508, 1880. 565, 1882. 568, 1884. 719, 1886. 758, 1890. 803, 1895 elején pedig 1003 hirlap és folyóirat jelenik meg hazánkban; ebből 15325 főre esik 1.
1780 óta magyar nyelvü hirlap és folyóirat megjelent összesen 3397-féle, körülbelül 14013 évfolyamban, politikai napilap 140, politikai hetilap 254, vegyes tartalmu képes lap 59, egyházi s iskolai lap 199. szépirodalmi s vegyes tartalmu lap 247, humorisztikus lap 146, szaklap 651, vidéki lap (nem politikai tartalommal) 670, hirdetési lap 80, vegyes melléklap 192, folyóirat 761. Az összes idén megjelenő magyar hirlapok és folyóiratok évi előfizetési ára 3192 forint.
Hirlapirodalmunk növekedésével mindinkább szükségessé vált, hogy irodalmunk ezen fontos anyagát egybegyüjtsük, megőrizzük és a hirlapokat teljes példányokban juttassuk az utókorra. A nagyérdemü s nagyműveltségű Trefort Ágoston vallás- és közoktatásügyi miniszteré az érdem, hogy ezen eszmét megvalósította, 1884. jun. 30-ra a miniszter enquâte-et hivott össze, ahol elhatároztatott a hazai hirlapok összegyüjtése s megőrzése; helyéül pedig a magyar nemzeti muzeum könyvtára jelöltetett ki. A hirlapkönyvtár (mely jelenleg a magyar nemzeti muzeum egyik osztályát képezi) fölállításával, rendezésével és kiegészítésével (1888 nov. 9. óta mint hirlapkönyvtárőr annak vezetésével is) idősebb Szinnyei József, az egyetemi könyvtár első őre, bizatott meg; ki is a muzeumi készletet alapul véve, azt az egyetemi s a magyar tudományos akadémiai könyvtárban levő példányokkal kiegészítette; továbbá három évi hivatalos utazást tett az országban, a hiányoknak folytatólagos kiegészítése s a köteles példányoknak rendes beküldése céljából. A hirlapkönyvtár 1888 végén állíttatott fel külön helyiségében, mely később karzattal ellátott butorzást nyert, 1889 jan. elején pedig megnyilt a kutató közönség számára. Beérkezett a hirlap-könyvtárba 1889. 653 hirlap (41725 számmal), 1890. 733 (60167 sz.), 1891. 765 (46782 sz.), 1892. 735 (47679 sz.), 1893. 824 (56977 sz.), 1894. 975 (62555 sz.), 1895. 909 (56837 sz.). A havi s évnegyedes folyóiratok a könyvtár nyomtatványi osztályában a könyvekkel és egyéb füzetekkel együtt kezeltetnek. Magyarországi hirlap van a hirlapkönyvtárban: magyar nyelvü 1047-féle, német 329, szláv, rumén stb. 105. összesen 2481 féle, körülbelül 10000 évfolyammal. Még azt is megjegyezhetjük, hogy a mi hirlapkönyvtárunk, a maga telfjességében, páratlan a kontinensen. A hirlapkönyvtár becsét és használhatóságát csak emelik a megelőzőleg készült és nyomtatásban is megjelent Repertoriumok. Hogy a hirlapkönyvtár a nagyközönség által mily mérvben használtatik, kimutatják a következő számok: 1869. 1249 egyén, 1890. 1317, 1891. 1765, 1892. 1245, 1893. 1034, 1894. 1619 és 1895. 1388. látogatója volt L. még Hirlapszolgálat.
1. az első magyar hirlap, mely 1780 jan. 1. szombaton jelent meg Pozsonyban Rát Mátyás által alapítva és Patzkó Ferenc által nyomtatva, hetenkint kétszer, kis 8-rét alakban és félíves számokban, melyeket «Level»-eknek címzett a szerkesztő, ki nevének kezdőbetüjét helyezte a lap végére; évi előfizetési ára helyben 3 frt, vidéken 4 frt volt. 1782 végén Rát győri ev. lelkésznek választatván, a szerkesztést barcavalvi Szabó Dávidnak adta át; 1783. még alistáli Máttyus Péter volt a lap szerkesztője; 1784-ben Révai Miklós (kinek 600 frt volt szerkesztői dija) barcafalvi Szabó D. és esztelneki Szacsvay Sándor voltak a szerkesztők; 1785. Szacsvay Sándor 1786. barcafalvi Szabó D., 1787. Ungi Pál, 1788. Szabó Márton szerkesztették. Ekkor a 87. Levéllel megszünt. Melléklapja volt 1787-1788-ban a Magyar usa szépirodalmi tartalommal. Előfizetőinek száma 1780. 318 és 1784. 200 volt. Az első három évfolyamból 3 példány Madridba, 5 Franciaországba s több a hollandi egyetemekre járt. - 2. M., szerkesztette és kiadta Görög Demeter és Kerekes Sámuel 1792 jan. 2-től, midőn megindult; 1800-tól Sándorfy József, 1801-től Márton József, 1802-től Császár József. Megjelent hetenkint kétszer kis 8-rét íven Bécsben, megszünt 1803 máj. 30.
v. magyar vallás. Melotai Nyilas István, Bethlen Gábor fejedelem udvari papja Gyulafehérvárt, Agenda címü 1621. megjelent magyar munkájában nevezte a debreceni hit. vallást, melyet 1562. Mélius és társai készítettek a reformátusok számára, magyarok hitvallásának és magyar hitvallásnak, még pedig tizszer. (V.ö. 7., 134., 191., 322., 342. old.)
l. Földtani társulatok.
l. Állampolgárság.
l. Hunn mondák.
István, ev. esperes. Vittenbergában tanult s 1590 után a Nádasdy Ferenc udvari lelkésze lett Sárváron. Egyike volt azoknak, kik a ref. elvü Beythe ellen 1597. kiadott nyilatkozatukkal állást foglaltak. Már 1600. esperesnek mondja magát. Utoljára 1604-ből van róla adat, amikor még mindig előbbi állásaiban működött. Munkái: Kézbeli könyvecske az jól és boldogul való meghalásnak mesterségéről (Beust Joachim után ford., Sárvár 1600); Az országokban való sok rablásoknak okairól és azokból való megszabadulásnak jó módjáról (u.o. 1602. ez ellen irta Pázmény legelső polemikus művét); Nádasdi Ferencnek teste felett és temetésekor lett két prédikáció (Keresztur 1604). V.ö. Zimányi József, M.J. (188).
(növ.), l. Isatis.