a hazai termékek és főleg a magyar gyártmányok kivitelének előmozdítása céljából létesített intézet. Az 1885-iki országos kiállítás után, mikor az illetékes körök annak tudatára jutottak, hogy iparunk sok cikkel tudja már ellátni a belföldi piacot, sőt kivitelképes is, az országos iparegyesület olyan intézetet kívánt létesitni, mely ezt a tudatot ébren tartja a nagy közönségben és egyúttal irányt ad az iparosaink közt nyilvánulni kezdő kiviteli törekvéseknek. Erre a célra alkalmasnak látszott egy mintaraktár létesítése, amelynek vezetősége egyúttal a kiviteli piacokon is megindítja az akciót. Az akkori földmívelés-, ipar- és kereskedelemügyi minisztérium fölkarolta az eszmét; a tervezett intézet részére átengedte az 1885. kiállítás iparcsarnokát és a kiállításból fenmaradt fölszerelési tárgyakat. Érdeklett testületek és magánosok pénzadományokkal támogatták az ügyet és igy az intézet csakhamar 34445,03 frttal rendelkezett. A nevezett minisztérium és a szaktestületek képviselőiből felügyelő bizottságot alakítottak, mely 1886 ápr. 18. kezdte meg a működését. Első sorban a «hazai termékek állandó kiállítását» rendezték, mely 1887 tavaszán nyilt meg 671 kiállítóval. A felügyelő személyzet - az intézetnek fizetett csekély jutalék fejében - a kiállított cikkekre megrendeléseket fogadott el, készfizetés mellett. Az eladások 1889 közel 70000 frtra rúgtak, de a vevők - miután a kiállítás révén megismerték a hazai gyárakat - vásárlásaikat mindinkább közvetetlenül eszközölték, már csak azért is, mert az intézet nem nyithatott hitelt. A forgalom tehát csökkent, de az kétségtelen, hogy az állandó kiállítás lényegesen javult (a kiállítás 1895. és 1896. az ezredéves kiállítás miatt szünetelt). A célt előmozdították a szakkiállítások is, melyeket az intézet rendezett: ilyenek voltak, melyeket az intézett rendezett; ilyenek voltak a vasúti szükségleti cikkek kiállítása (1887), a bőripari kiállítás (1890), több gyümölcs- és méhészeti kiállítás, az agyagipari kiállítás (1891), a karácsonyi háziipari bazár (1894) stb. Az iparfejlesztési szempont, melyet ezeknél szintén szem előtt tartottak, kiválóan érvényesült a villamos munkagépek kiállításában (1894), melynek alig 6 hét alatt 182743 látogatója volt. Az 1889. XVIII. t.-c. értelmében az intézet a kereskedelemügyi minisztérium ügykörébe tétetett át és ha nem is névleg, de tényleg állami jelleget kapott. Fő célja volt a kiviteli törekvések serkentése; e végből a minisztérium a Balkán-félsziget több gócpontján kirendeltségeket létesített, melyek hivatva voltak a keleti piacokat tanulmányozni, versenyképes gyárainkat ott bevezetni és részükre üzleteket közvetíteni. Ilyen kirendeltségek létesültek az időrend sorjában a következő helyeken: Belgrád, Sarajevo, Szófia, Fiume, Filippopel, Szaloniki, Konstantinápoly, Malta, Bukarest, Mosztar, Banjaluka, Ruszcsuk, Velence, Bombay, Soerabaya, Alexandria, New-York és Monastir, továbbá mintegy 40 állandó tudosító a nagy világpiacokon. Ezek 1890. 336652,21 frt, 1891. 452726,96 frt, 1892-ben 696506,52 frt, 1893. 1240310,77 és 1894-ben 1100835,70 frt értékü magyar gyártmányt helyeztek el a keleti piacokon, és itt nincs beszámítva ama magyar cégek forgalma, melyeket az intézet kirendeltségei bevezettek, de amelyek azután v. közvetlenül, v. saját ügynökeik által érintkeztek a keleti vevőkkel. A kirendeltségek üzleti vezetését - miután az állami jellegü kezelés kissé nehézkesnek bizonyult - a Magyar kereskedelmi részvénytársaságra bizták, mely ugy igyekezett a kiviteli törekvéseket serkenteni, hogy a keleti cégek váltóit leszámítolta, gyárosainknak állami szállitásokat financirozott és igy a kisebb gyáraknak is lehetővé tette a keleti piacokon való versenyt 1890. az intézet kebelében tudakozó irodát szerveztek, mely külföldi cégek hitelképességéről (csekély dij mellett), szállítási dijtételekről, vámdijakról és a kereskedelmet érintő mindenféle egyéb kérdésekről (ingyen) ad fölvilágosításokat és hetilapot szerkeszt (Magyar Kereskedelmi Muzeum), mely a hazai külkereskedelemnek speciális szakközlönye. Az intézet 1894. Les Fabricants Exportateurs du Royaume de Hongrie c. alatt nyolcnyelvü munkát adott ki, mely 1223 kivitelképes magyar ipartelepet ismertetett és 10000 példányban terjesztetvén, a földgömb minden fontosabb kereskedelmi gócpontján adta tudtul, hogy Magyarország megközelítette a modern iparállamok szinvonalát.
új burgonyafajta. Agnelli J. csári plébános létesítette és hazai viszonyaink között bőtermőségénél, nagy keményítőtartalmánál, nemkülönben ellentálló képességénél fogva a legjobb fajták egyikének bizonyult.
lásd Állami számvevőszék.
l. Királyi udvartartás.
l. Főasztalnok.
l. Főkamarásmester.
l. Földtani intézetek.
l. Helytartótanács.
1880. országgyülési határozat következtében keletkezett Budapesten, közvetlenül a vallás- és közoktatásügyi magyar kir. minisztérium vezetése alatt áll. Célja a művészi ipar különböző ágaiban szakszerü elméleti és gyakorlati oktatás által minél teljesebb kiképzést nyujtani. Az intézetben az oktatás általános és szakoktatásra oszlik: I. Az általános oktatás tárgyai: 1. Szemléleti látszattan. 2. Ékítményes rajzolás és festés. 3. Alakrajzolás. 4. Építészeti rajz és alaktan. 5. Iparművészeti rajz, alaktan és tervezés. 6. Geometria. 7. Iparművészeti stiltan. 8. Boncolási alaktan. 9. Művészettörténet. II. Szakoktatás: 1. Díszítő (dekoráció) szobrászat. 2. Kis plasztika. 3. Ötvösség. 4. Díszítő festészet. 5. Fametszészet. 6. Rézmetszészet és rézmaratás. Az intézetet évenkint 70-80 növendék látogatja. Az egyes osztályok a VI. kerület több lakóházában bérelt helyiségekben vannak. Az Üllői-úton épülő iparművészeti muzeumben 1896. ez intézet is végleges és megfelelő otthont fog találni.
l. Királyi Kuria.