(növ.). A Medicago sativa L., l. Lucerna.
általános jellemzését nagynevü jogtudósunk Wenzel Gusztáv találóan abban a hármas szempontban foglalja össze, hogy az: a) mint multunkban gyökerező, a nemzet szellemének jogalkotó ereje által létesített jog, «nemzeti jog» b) önálló s külföldi jogrendszerektől teljesen független, de emellett c) egész történelmi fejlődésében európai szellemü jogrendszer. A magyar általános magánjog mindeddig kodifikálva nincs. A kodifikációt s az egységes törvénykönyv megalkotását lényegesen előmozdította a házassági jognak hazánk jog- és társadalmi életében korszakotalkotó egységes szabályozása (1894. évi XXXI. t.-c., l. Polgári házasság). A M.-nak forrásai: országos törvények; szokás; Verbőczy Hármaskönyve; királyi rendeletek; királyi privilegiumok; törvénykezési gyakorlat, főleg a királyi Kuria döntvényei; törvény- és helyhatósági statutumok. A M. rendszerét Verbőczy három részre osztja: személyek joga (jus personarum); dolgok joga (jus rerum) és cselekmények és keresetek joga (jus actionum). A modern felfogás szerint a M. általános és különös részre oszlik. Amaz a Verbőczy-félének megfelelő hármas alfeloszlással, mig a Különös Részt: vagyonjogra, kötelmi jogra, családi jogra és örökjogra szokás osztani.
Erdélyi magánjog. Magyarország és Erdélynek magánjoga lényegileg azonos alapelveken nyugszik, ami jogtörténelmileg az 1526. évig közös törvényhozásban leli magyarázatát. 1526 óta Erdély törvényhozása elválva maradt a magyarországitól, egészen 1848-ig, amidőn a pozsonyi 1847-48. VII. és az 1848. évi kolozsvári I. t.-c. Erdély külön törvényhozását mekgszüntették, s az 1868. XLIII. t.-c. az egyesítést részletesen szabályozta. Ugy mint a magyar, az erdélyi jognak is kútfői: az országos törvények, a szokás, Verbőczy Hármaskönyve, kir. rendeletek és privilegiumok, s municipális és helyhatósági statutumok. Az ország nagybiráinak (nádor, országbiró és kir. személynök) törvényhozási tekintélye az 1526. bekövetkezett elválással megszünt; az erdélyi kir. kormányszék s kir. tábla pedig soha sem emelkedtek oly törvénykezési tekintélyre, amely Magyarországban a nagy birákat s a m. kir. Kuriát mindig megillette. Törvények Erdélyben: 1. a Magyarországgal közös törvények 1526-ig; 2. az u.n. Approbaták, «Approbatae Constitutiones Regni Transylvaniae et Partium Hungariae eidem annexarum», vagyis II. Rákóczi György fejedelemnek az 1653. évi gyulafehérvári országgyülés jóváhagyása alapján ugyanazon év már. hó 15. kihirdetett törvénykönyve, mely jobbára az előbbi erdélyi országgyüléseken hozott törvényeknek, gyüjteménye (Concordantia discordantium articulorum diaetalium); 3. az u.n. Compiláták, «Compilatae Constitutiones Regni Transylvaniae et Partium Hungariae eldem annexarum», vagyis I. Apafi Mihály fejedelemnek az 1669-iki országgyülés folytán ugyanazon évi március 4. kihirdetett törvénykönyve, mely az 1654-69. tartott erdélyi országgyülések cikkeinek az Approbáták mintájára készült gyüjteménye; 4. Verbőczy Hármaskönyve, melyet az 1691. évi Leopoldinum Diploma 3-ik pontja az országos törvények közé sorozott; 5. az u.n. articuli novellaris, vagyis az 1744-től 1848-ig hozott s az erdélyi törvénykönyvbe fölvett törvények (1847 óta magyar, addig latin nyelven); 6. az u. n. articuli diaetales provisionales, vagyis az 1791. évi országgyülésnek I. Ferenc király által csak ideiglenesen megerősített nyolc cikke (94-97. és 133-136.); 7. a szentesített, de a törvénytárba föl nem vett törvények érvényessége az erdélyi jogtudósok között vitás. Az erdélyi törvénykönyv első kiadása 1779, egy kötetben; második kiad. 1815. két (negyedrétü) kötetben jelent meg Erdély országának három könyvekre osztatott Törvényes könyve, mely azonban a címtől eltérőleg nem 3, hanem 4 könyvből áll, u. m.: 1. az approbáták; 2. a kompiláták; 3. az articuli novellares; 4. a szász nemzetnek municipalis statutumai. A hármaskönyv és az 1526 előtti, Magyarországgal közös törvényekre, az erdélyiek a magyarországi törvénytárt szokták használni. A kir. rendeleteknek nevezetes gyüjteménye az 1838. A felséges udvar és kir. főkormány által kiadott szabályok, vagyis útmutató felsőbb rendeletek cím alatt M.- Vásárhelyen megjelent gyüjtemény. A statutumok közül nevezetes: a székely nemzet különös joga és a szász nemzetnek különös joga, mely utóbbinak jogkönyvét Fronius Károly brassói tanácsnoknak «Statuta Jurium municipalium Saxonum in Transylvania» a szász nemzet által jóváhagyott s Báthory István lengyel király és erdélyi fejedelem által 1583 febr. 18. Krakőban megerősített műve képezi. 1853 óta Erdélyben az osztrák polgári törvénykönyv érvényes.
Helfy Ignác lapja, l. Helfy.
(növ.), a hazánkban, főleg a Ny-i vármegyékben termő, nagyszemü jó gesztenyefajta V. ö. Borbás, A. M. (Földmivelési Érdekeink 1883. Kőszeg és Vidéke és németül Günser Zeitung, 1883).
Az 1873-ban alapított délmagyarországi méhészeti egyesület, hogy működését az egész országra eredményesebben kiterjeszthesse, a Nagy-Teremián 1889-ben tartott közgyülésen e nevet vette fel. Ez időtől kezdve közgyüléseket tartott 1890. Aradon, 1891. Temesvárt és 1892. Budapesten, mely alkalommal az országos méhészeti egyesülettel 1892 ápr. 7. fuuzionált. Elnöke volt Ambrózy Béla br. országos hirü méhész.
1. vegyes tartalmu hetilap, szerkesztette 1788 októbertől Szabó Márton kiadta és nyomtatta Pacykó Ferenc Pesten; megjelent hetenkint kétszer kis 8 rét félíven, megszünt 1789 végén. - 2. M., politikai hetilap, szerkesztette és kiadta Pánczél Dániel Bécsben, a császári és királyi felség kegyelmével, 8-rét félíven hetenkint kétszer 1793 április 23-tól 1798 jun. 30-ig, mikor a lap megszünt.
Az 1867-et megelőző években mind sürübbekké váltak a bizalmas, barátságos érintkezések és tervezgető beszélgetések a magyar technikusokat egyesítő testületnek a megteremtése dolgában. Hollán Ernő és köre, másfelől Válkay Imre, Petényi Ottó és Gyengő László, aztán Ungváry (Mojsisovics) Vilmos, nemkülönben a műegyetemi kötelékbe tartozottak eleintén külön-külön, majd mindjobban tömörülve, egyesülve kitartó buzgósággal végre megérlelték az eszmét ugy, hogy mikor az alkotmányos szabadság hajnala hazánkra fölvirradt, a nemzet újjászületésének órája egyúttal a magyar technikusok egyesületének, a magyar mérnök-egyesületnek születésórája is volt. Az alakuló ülést (627 taggal) 1867 máj. 20. és 21. a Köztelken tartották meg. Később az egyesület az építészeket is körébe gyüjtvén, 1872. M.-é alakult át. Az egyesület első elnöke Hollán Ernő volt, aki az egyesületet ebben a minőségben 19 évig vezette. Az egyesület mindjárt megalapításakor technikai folyóirat megindítását határozta el, melynek szerkesztője a titkár (Szily Kálmán) lett, kit nehéz munkájában a szerkesztő-bizottság támogatott. Az egyesületnek igen tekintélyes műszaki könyvtára is van, melynek legértékesebb része az örökölt Ybl-könyvtár s a tagok áldozatkészségéből megszerzett Weber-könyvtár. Az egyesület legjelentékenyebb és hivatását legközvetlenebbül jellemző működése a szakirodalom ápolásán kivül a szakosztlyi tevékenységben nyilatkozik. Van mű- és középítési, út-, hid- és vasútépítési, vízépítési, bányászati, kohászati gépészeti és gyáripari szakosztály. Ez utóbbi kettő jelenleg együttesen működik. Az egyesület a kebelbeli szakműködés élénkítésére 1880-81. az egyesületi nagy aranyérmet, 1886-87. pedig az ezüst érmet alapította. Az aranyérem megalapításával kapcsolatban sikerült az egyesületnek Trefort Ágost vallás- és közoktatásügyi minisztertől kieszközölni, hogy az évi építészeti nagypályázat díjául - az éremhez - évenkint (eleintén 1000, utóbb 600 frtnyi) utazási ösztöndíjat csatoljon. Elhatározta ezenkivül az egyesület, hogy tekintettel a verseny eszméjének fejlesztő fontosságára, pályadíj-alapot teremt, amely ma már oly összegre nőtt, hogy kamataiból a millennium évének határidejével négy 500-500 frtos pályadíjat tűzhetett ki. Van ezenkivül az egyesületnek még egy kisebb pályadíj-alapja, mely elhunyt alelnökének, Ybl Miklósnak a nevét viseli, s melynek kamatai a mű- és középítési szakosztályok évi rendes kis-pályázatai egyikének a pályadíjául szolgálnak. Ezt az alapítványt szintén az egyesület tagjai tették. Ezt az alapítványt újabban az elhunyt mester fia, Ybl Félix dr. 1000 forintnyi adományával 2000 frtra emelte. Az 1885-ik évi közgyülés határozatilag kimondta, hogy az egyesület alapító elnökének, Hollán Ernőnek nevére örök emlékezetül alapítványt tesz oly módon, hogy költségvetésébe évenkint 300 frtot vesz föl Hollán-díj címen, s azt alkalmas módon a szakfejlődés előmozdítására szenteli. A Hollán-díjak ekkoráig ugy értékesíttettek, hogy az összes működő szakosztályok választottjaiból évről évre megalakult biráló bizottság e díjakat a Közlöny elmult évi folyamában megjelent legbecsesebb szakközlemények utólagos külön jutalmazául itélte oda. Az egyesület kebelében alakult könyvkiadó vállalat mérnöki és építészeti szakkönyvek kiadásával foglalkozik. Ez a vállalat 6-6 éves ciklusokban újra megalakul, most a második cikluást éli. Az egyesület 1893 febr. 26. tartotta 25 éves fennállásának ünnepét. A M. tagjainak száma megközelíti a 2000-et. Alapítványaiból, a tagdíjakból és a folyóiratokból ma már oly tekintélyes jövedelme van, hogy költségelőirányzata az utolsó években 30000 frt körül ingadozott. V. ö. Emléklapok a M. negyedszázados jubileumára.
l. Magyarország.
Ipolyi ily címü munkája /1854) óta e néven szokás a magyarok ősvallásának nyomait kutató tudományt jelölni, amelynek tárgya azonban a mitologia (l.o.) nevet ennek csak abban az értelmébn viselheti, amilyenben pogány hitrendszerük teljes kialakulása előtt monoteisztikus vallásokra (tehát a keresztény, zsidó vagy mohamedán hitre) tért népek ősvallásának nagynehezen felderíthető szórványos nyomait e név megilletheti. E nyomokra épp ugy mintmás analog esetekben, a M.-t illetőleg is kétrendbeli források vetnek némi világot. Az első csoportba azok a feljegyzések vagy emlékek tartoznak, amelyek a magyaroknak keresztény hitre térésük előtt vallásáról külső tanuságot tesznek. A második osztályba pedig azok sorolandók, amelyek e vallás régibb alakjára annak a még többé-kevésbbé ma is élő hagyományból és a velünk rokon népek mitologiájából engednek következtetést. E felső tanuságok a dolog természete szerint jóval többet árulnak el ugyan, mint a külsők, de épp oly óvatosan használandók, mint amazok. A külsőknél ugyanis, első sorban arra kell ügyelnünk, mennyiben módosíthatta az illető egykoru, vag yidőben közelálló tanu vallomását annak saját hitrendszerében való elfogultsága, vagy egyébkénti pártállása és az ily kényes dolgok feljegyzésére többnyire hiányos készültsége. A belsőket illetőleg pedig jól fontolóra veendő, vajjon az, amit a magyar ősvallás emlékének vagyunk hajlandók tekinteni, nem későbbi járulék-e más, velünk együtt élő, vagy valamikor érintkezésben volt nép vallásos hiedelmeiből; avagy nem a kereszténység törzsén támadt másodlagos képződmény-e; vagy egyáltalán nem is szerves létü népies hagyomány talán, hanem csak a gyüjtő és magyarázó saját rendszerében való elfogultságának szülötte, stb.
Ezen és hasonló kritikai elvek szerint járva el, ugy a külső, mint a belső források lehetőleg teljes egybehordása és gondos megrostálása után lehet majd csak szó arról, amit Ipolyi idézett munkájában dicséretes buzgalommal és sok becses anyagot is egybegyüjtve nyujtani akart, de a maga idejében és elfogultságával nem nyujthatott. A M. tehát még csak a jövő feladata. Meg kell azt előznie még a magyar folklore (l. o.) lehetőleg teljes egybegyüjtésének nemkülönben legvitásabb etnologiai kérdéseink tisztázásának, amely újabban ismét felélénkült ősnéptani kutatásaink (v.ö. különösen Munkácsi Bernát ily tárgyu dolgozatait az Ethnographia újabb füzeteiben) révén várható. Csakhogy a fentjelzett óvatosság a nyelv tanuságtételeinek, valamint a rokon népeknél talált analogiáknak a felhasználásában is szem előtt tartandó, mert itt is vajmi könnyen megeshetik a kutatóval, hogy másodlagos jelenséget elsőrendünek vesz és ilyen alapon hamis következtetést von le belőle.
a kárpátok északnyugati határláncolatának egyik főszakasza, mely Trencsén vármegye és Morvaország határán Dny-ról ÉK-felé csap, mintegy 100 km. kiterjedésben. Ezen hegylánc Magyarország felé csak rövid, s a hegység főgerincére derékszög alatt álló oldalágakat, Morvaország felé ellenben messzire elnyuló oldalágakat bocsát. A főgerincet megszakító nyergek és szorosok a M.-et több csoporta osztják, u. m.: Javorina (988 m.), Lopemik (912 m.), Lukov (685 m.), Oroszlánkői csoport (976 m.) és Javornik (1077 m.). L. az illető nevek alatt.