alapszabályai értelmében a hazai állatorvosi tudomány fejlesztését és a magyar állatorvosi kar érdekeinek istápolását tekinti feladatául. Megalakítását a magyar orvosok és természetvizsgálók 1879 augusztus havában Budapesten tartott XX. nagygyülésének állatorvosi szakosztálya kezdeményezte azzal, hogy az előkészületek megtételére öt tagu bizottságot küldött ki. Ennek felhivása folytán 95 állatorvos jelentkezett tagul, minek folytán 1880 február 15-én 33 tag jelenlétében megtartatott az alakuló közgyülés, mely a tagsági dijat 4 frtban, az alapító tagok díját pedig 80 frtban állapította meg s egyúttal egyesületi közlöny kiadásának szükségét is kimondotta. Veterinarius címü állatorvosi folyóirata 1881 eleje óta a M. kiadásában jelenik meg. egyébként az egyesület az alakulása utáni első években, részvétlenséggel küzdve, igen lassan fejlődött, ugy hogy az 1887. év végén még csak 169 tagja és 2830 frtnyi vagyona volt. Újabban az érdeklődés iránta mindinkább élénkülvén, működését mind szélesebb keretben érvényesíti. Az egyesületi szaklap terjedelmének növelésén kivül, évenkint több száz forintot tűz ki tudományos pályakérdésekre és külön segélyező alap létesítésével 1890 óta szükölködő tagjait és ezek családjait anyagilag is segélyezi. Az 1895. év végén az egyesületnek volt 1 tiszteletbeli, 21 alap1tó és 598 rendes tajga; vagyona 6507 frt, 20 krt a segélyalapé 16167 frt 27 krt tett ki. Újabban a M. szaklapjának két hetenkint megjelenő folyóirattá való átalakítását és egyúttal terjedelmének további kiterjesztését, rendszeres szakülések tartását és kézi szakkönyvtár kiadását tervezi.
1872. alakult Budapesten 1500000 frtnyi alaptőkével, felosztva 15000 egyen kint 100 frt névértékü részvényre. 1880. azonban három régi 100 frtos részvényt új 300 frtosra cseréltek be és a legutóbbi években a záloglevélüzletnek az intézet működési körébe való bevonása miatt több ízben emelték föl a részvénytőkét új részvények kibocsátása által, ugy hogy jelenleg 3600000 frt az intézet részvénytőkéje. A részvények meghatározott névre vannak kiállítva és szelvényekkel ellátva, amelyek a törvényes elévülésnek vannak alávetve. A takarékpénztári üzleteken kivül a jelzálogüzletet is folytatja és az 1895-iki mérleg szerint 21333421 frtnyi jelzálog-kölcsöne volt, minek ellenében 18888700 frtnyi 4 1/2%-os záloglevelet bocsátott ki. A betétek 13278505 frtot és a váltótárca 7255500 frtot tett ki. Az 1895-ik évre részvényenként 40 frt, vagyis 13,3% osztalékot fizetett.
alakult 1870. Célja a tűzoltói intézménynek egyenlő elvek szerinti fejlesztése Magyarországon. Budapesten székelő központi választmánya a minisztérium tűzrendészeti szakközege. Két évenként versenygyakorlatokkal és gépkiállítással egybekötött kongresszust tart hazánk különböző pontjain. Igy: Budapesten 1871, Sopron 1874, Arad 1876, Igló 1878, Pozsony 1880, Zalaegerszeg 1882, Selmecbánya 1884, Fiume 1887, Székesfehérvár 1889, Sopron 1891, Szabadka 1893, Kolozsvár 1895, Budapest 1896. Első elnöke gróf Széchényi Ödön volt. József főherceg ő fensége védnöksége alatt áll. Tagtestületeinek száma 700. A szövetség tagja lehet minden tűzoltó testület; a vármegyei tűzoltó-szövetségek (összesen 20 van jelenleg) alosztályait képezik; elnökeik a központi választmánynak hivatalból tagjai. Újabban a szövetség szervezetét módosítani szándékoznak, amennyiben a központi választmány helyét referensek foglalnák el, egyben pedig a községek ellenőrzésére a tűzfelügyelői intézmény hozatnék be.
Szerkesztik: Bókai Árpád, Klug Nándor és Perlik Ottó budapesti egyetemi orvostanárok; csaknem minden jelentékenyebb orvosíró munkatársai közé tartozik. Megindult 1891. Kéthavonként jelenik meg egy-egy 5-7 íves füzet, mely főleg a budapesti és kolozsvári egyetemi intézetek laboratoriumi munkálatait közli. A magas szinvonalon tartott folyóiratot 3 éven át segélyezte Csáky Albin gr. minisztersége alatt a közoktatási minisztérium; jelenleg a m. tud. akadémia segélyezi annak fejében, hogy az ott felolvasott vagy bemutatott orvostudományi munkálatokat, melyek nem tagoktól valók, de elfogadtattak, közli. Eddig négy évfolyama jelent meg. egy évfolyam előfizetési ára 10 frt. Három éven át német-francia kiadása is jelent meg Bergmann wiesbadeni kiadónál; de a szerkesztők az anyagi áldozatokat nem győzvén, 1895. a német-francia kiadás megszünt.
alakult Markusovszky Lajos miniszteri tanácsos kezdeményezésére 1862., Budapest székhellyel. A társulat célja: orvosi szakhoz tartozó könyvek magyar nyelven kiadása által az orvosi tudományok művelését és terjesztését előmozdítani, melyet 1. idegen nyelven írt munkák magyar fordítása és kiadása; 2. eredeti jeles és hasznos művek kiadása és segélyezése által törekszik elérni. Működését 1863. kezdte meg. a társulat tagjai tiszteletbeli, alapító és rendes résztvevő tagok. Az alapító tagok 200 frtnyi tőkét fizetnek be készpénzben. Rendes tagok évi 8 frt fizetéssel csak szakférfiak, t. i. orvosok, sebészek, gyógyszerészek lehetnek. Résztvevő tag bárki lehet, ki a tagdíj befizetésére magát kötelezi. Rendes és résztvevő tagok számára a kötelezettség hat egymásutáni évre szól. Eddigelé az 1895 végéig a társulat kiadásában 73 kötet és 7 kisebb füzet jelent meg és pedig 69 kötetben ugyanannyi nagyobb munka és négy kötetben 18 kisebb terjedelmü mű, összesen 2832 ív, 310 szinnyomatu, 10 kőnyomatu tábla, 12 fénykép és 4374 fametszet. A társulat eddigi kiadványai közül az idegen nyelvekből fordított munkák száma 63, a magyar szerzőktől irt eredeti munkáké pedig 31. A társulat által kiadott munkák csupán a tagok számára nyomatnak ki. A társulati alapítványok száma jelenleg 138, 1895 végén a társulat VI. folyamába beirt rendes tagok száma 907 volt, a résztvevő tagoké pedig 6, összesen az előalapító tagokkal 1055. A kiadványok a VI. folyam számára 1100 példányban állíttatnak ki. A társulat vagyona az 1895 elején értékpapírokban 57030 frt és készpénzben 905 frt a magyar földhitelintézetbe betéve; készpénzben 6324 frt a pénztárosnál. A társulat ügyeit egy elnök s alelnök s 2 titkár, 12 budapesti s ugyanannyi vidéki tagból álló igazgatóság, s egy 5 tagból álló alapítványi bizottmány (felügyelő bizottság) intézik.
1. M., kisközség Maros-Torda vármegye nyárád-szeredai j.-ban, (1891) 1239 magyar lakossal, postahivatallal és postatakarékpénztárral. Lakói kőipart űznek. - 2. Sajó-M. (Ungersdorf), kisközség Szolnok-Doboka vmegye betleni j.-ban (1891) 1018 oláh, német és magyar lakossal, vasúti állomással, posta- és táviróhivatallal és postakarékpénztárral. - 3. Száz-M. (Mogyorós, Nussbach), nagyközség Brassó vmegye alvidéki j.-ban, (1891) 1392 német és oláh lakossal, vasúti állomással, postahivatallal és postatakarékpénztárral.
Magyarosság a nyelvben, stilusban, a magyar észjárásnak megfelelő módja az előadásnak; konkrét értelemben a. m. magyaros kifejezés, szólás, fordulat (hungarizmus). Ellentéte a magyartalanság vagy idegenszerüség (l. o.), melynek fajai a németesség v. germanizmus (l. o.), latinosság (l. o.) vagy latinizmus, gallicizmus, szlávizmus stb. A magyartalanságok ellen küzdő havi folyóirat a Magyar Nyelvőr (l. o.), melyet Szarvas Gábor alapított, most pedig Simonyi Zsigmond szerkeszt. Röviden tájékoztató betürendes összefoglalást ad e dolgokról Simonyi Zs. Antibarbarus címü füzetkéje (Budapest 1879).
község, l. Óvár.
címe a Magyar paedagogiai társaság havonként megjelenő folyóiratának, amely e társaság céljához képest a közoktatásügy egész körét öleli fel. Megindult 1892. s fennállása óta Csengeri János szerkesztette; ennek 1896 elején Kolozsvárra történt kinevezése óta Négyesi László szerkeszti.
tanférfiak és a neveléstudománnyal elméletileg foglalkozó más egyének ama egyesülete, amelynek fő célja a pedagogiának és segédtudományainak magyar nyelvén való művelése. Némely megszakitásokat nem tekintve a M. 1876 óta áll fenn. Ez évben alakult meg Ney Ferenc elnöksége alatt azzal a céllal, hogy nem egy bizonyos iskola ügyeivel, hanem az egyetemes nevelés és közoktatás elméletével fog foglalkozni. Ney Ferenc helyébe nemsokára P. Szatmáry Károly, majd pedig Molnár Aladár lépett, akinek hosszabb betegeskedése és 1881. bekövetkezett halála miatt a M. egy időre meg is szünt. Addigi működéséről két kötet évkönyv jelent meg, melyet Kiss Áron dr., a M. akkori titkára szerkesztett. 1884. a M. újra alakult; elnöke lett Klamarik János, jegyzője Csengeri János. Folyóirata a Magyar Tanügy volt, amelyet akkor Alexander Bernát szerkesztett. Működése, jóllehet pedagogiai művek kiadását is igéri, kizárólag felolvasások tartására szorítkozik. Tagja lehetett minden a hazai tanításügy iránt érdeklődő egyén, társulat vagy hatóság. 1891. a M. új szervezetet nyert. Rendes tagjainak száma száznál több nem lehet; ezeket az alakuló gyülés választotta élethossziglan a hazai közoktatásügy s különösen a magyar pedagogiai irodalom kiválóbb munkásai közül; a megüresedett helyekre pedig a nagygyülés választ új rendes tagokat két harmad szótöbbséggel. A rendes tagokon kivül vannak tiszteleti és fizető külső tagok, akik a M. folyóiratát kapják, továbbá a kiadványokat mérésékelt áron. A M. havonként felolvasó gyüléseket tart. Első kiadványa: Apáczai Cseri János összes munkái. Folyóirata a Magyar Peadagogia (l. o.). Székhelye Budapest.