igy nevezik képletesen Esztergom városát, amennyiben benne székel Magyarország hercegprimása, mint a magyar kat. egyház feje. - M. a neve továbbá egy kiváló kat. eg továbbá egy kiváló kat. egyházi folyóiratnak, melyet 1863. Knauz Nándor (l. o.) alapított. Célja volt: kutatni a magyar egyház multját monográfiákban feltüntetni annak egyes jelenségeit stb., hogy ezeknek segélyével a magy. egyháztörténelmet meg lehessen irni. 1870. Zádori János és Frankl (Fraknói) Vilmos vették át a szerkesztését és az egyházirodalomra is terjeszkedvén a folyóirat nevét Uj M.-ra változtatták. 1887. újra a régi cím került vissza, iránya ugyanaz, Szerkesztője Kereszty Viktor dr., kinek Prohászka O. dr., Walter Gyula dr. és egy időben Horváth Ferenc dr. nyujtottak segédkezet. A folyóiratról bővebb felvilágosítást szerezhetni a M. Repertoriumából, melyet 30 éves fennállása alkalmából Kereszty Viktor dr. állított össze.
l. Magyar hanglépcső.
(A), vegyes tartalmu és szépirodalmi hetilap, mely New-Yorkban, az északamerikai Egyesült Államokban jelent meg 1853 okt. 15-től két száma nyolc napi időközben, azontul határozatlan időben. Szerkesztette és kiadta Kornis Károly, azonban még ugyanazon év de. megszünt a 6. számmal. Alakja kis ívrétü volt és ára egész évre 4 dollár. Az első három száma egész íven nyomatott, melynek fele része Szépirodalmi Csarnok; azontul csak félíven adatott ki és a Szépirodalmi Csarnok a félív hátlapjára szorult. A 2. szám Szépirodalmi Csarnok részének tartalma: Felköszöntés Ferenc József névnapjára c. költemény, mely Petőfinek tulajdoníttatik 1850-től; Töredék egy száműzött naplójából, K. M.-tól: A besorozott honvéd dala (ismeretlen szerzőtől); Bemhez 1849-ben, Petőfitől; Damjanics imája; Az aradi csata 1849 febr. 8. Az 5. szám tartalma nov. 18-ról; Nyilatkozatok Mészáros Lázártól és Kornis Károlytól; Londoni levél nov. 1.; Kiutahiai költemény Ács Gidától; Mákvirágok (folyt.); A gólyához, Tompa M.-tól; Tört hangok nőm sírján (ismeretlentől).
l. Szarvasmarha.
kat, irányu szépirodalmi, kritikai és művészeti hetilap Budapesten. Alapította (1889) és kiadja: Kaczvinszky Lajos. Szerkesztő Kaposi József.
l. Vöröskereszt.
Kiadta a Kisfaludy-társaság, szerkesztette erdélyi János, Pest 1847 jan. 3-tól dec. 28-ig. Két félév 26-26 szám. 8-r. 420 és 416 old. Nyomtatott Belmelnél, utóbb Landerer és Heckenastnál. Megjelent hetenkint egyszer.
(növ.), Prunus domestica L. var. Hungarica L., «pruna magna, crassa subacida» jelöléssel, a nagyszemü parasztszilva v. lószemü szilva; Hinkert Pomologiája szerint M. a besztercei szilva nagyszemü fajtája.
l. Magyar zászló és Nemzeti szin.
A külföldi nemzetek szinművészetének forrása a misztériumokban (l. o.) van; a magyar szinművészet fő forrása az iskolai dráma (l. o.), ámbár nem lehet tagolni, hogy 1440 körül Pozsonyban s valószinüleg máshol is hazánkban a husvéti ünnepek alkalmából misztériumszerü ünnepi jelenetek divatosak voltak. 1790. ugy Erdélyben Marosvásárhelyen, illetve Kolozsváron, valamint Pesten oly felsőbb iskolai tanulókból alakult egy-egy szintársulat, akik a szinművészetet az alantosabb iskolákban tartott szinjátékok alkalmával megkedvelték. Előttök csak egyetlen kisérlet történt 1696. magyar szintársulat létesitésére és pedig Felvinczy György tordai származásu lantos költő által, aki I. Lipót császártól magyar szintársulat állítására privilégiumot nyert. Kisérletének azonban néhány szinművön kivül nem maradt nyoma. Száz évvel későbben Kelemen László (l. o.) állott élére 1790. a Pesten alakult szintársulatnak s azt hosszas küzdelmek révén fönn is tartá 1796-ig. egyidejüleg a Kelemen által Pesten szervezett szintársulattal Kolozsváron is létesült egy szintársulat 1790. idősb Wesselényi Miklós báró védnöksége alatt, mely szintársulat az erdélyi főurak és nemesi rendbeliek, de főleg Wesselényi báró áldozatkészsége folytán oly mérvben megszaporodott, hogy a jelen század elején kettéválva, Magyarországra jövet megveté alapját a M.-nek. Wesselényi hazafias gondoskodásának köszönhető volt tehát az, hogy a jelen század elején megépíttetett a legelső magyar szinház és pedig Kolozsváron, amely hivatva volt az Esterházy, Károlyi, Erdődy, Ráday stb. főnemesek által kultivált német szinészettel a versenyt megkezdeni Magyarországon. Egyre szaporodó szintársulatainkból sok küzdés után csak a székesfehérvári, miskolci és kassai szintársulat volt képes magasabb művészi szinvonalra emelkedni a mostoha anyagi viszonyok közepette, az 1806-1835. terjedő időszakban. A 30-as években végre fordulat állt be azáltal, hogy a kiváló művészekből álló kassai szintársulat, melynek nevesebb tagjai: Kántorné, Déryné, Szentpéteri, Lendvay, Megyeri, Fáncsy, Egressi, Bartha stb. valának, Budán telepedtek meg s Pest vármegye vezérférfiit annyira föllelkesíték művészi játékaikkal, hogy Földváry alispánnal élén a megye nemessége mozgalmat indított egy nemzeti szinház létesítése iránt (l. Budapest és Magyar dráma). A magyar szinészet a vidéken mostanában a legnagyobb válsággal küzd. Mintha Felvinczy 1696. Kelemen 1796. tönkrejutását akarná a végzet 1896. a magyar vidéki szinészettel ismételtetni. A szinészet belső bajaival foglalkozó szakférfiak véleménye szerint a szinészet válsága csak azáltal fog elháríttatni, ha a belügyminiszteri rendőri osztályból átvitetik a kultuszminisztérium szépművészeti osztályába és ott szakszerü kezelés alá vétetik.