(gör.), az attikai naptár ötödik hónapja, melyben Zeus tiszteletére - ki, mint a szelek istene a Maimaktész (dühöngő) melléknevet is viselte - a M. ünnepeket rendezték.
(Maimana), 1. önálló khánság 1875 óta, orosz Turkomaniától D-re a Szangalik, Kaisszor és Murgab felső völgyeiben, 12300 km2 területtel, Vámbéry szerint 300000, Grodekov szerint 100000 özbék és tadsik lak. Mindenütt hegyek takarják, amelyek közt a Tair-Bend nevü lánc a legmagasabb. - 2. M., az ugyanily nevü khánság fővárosa, a Szangalik partján, 2500 lak., jelentékeny lóvásárokkal; az indiai brit kormány is nagyobbára itt veszi a lovassága számára a lovakat. 1863. Vámbéry szerint még 15-18000 volt a lakóinak száma, de 1874. egy afghán hadsereg egészen feldúlta.
(állat), l. Pávián.
Mózes (héb. Móseh ben Maimon, rövidesen Rambam, azaz Rabbenú Móseh ben Malom; arabul Abu-Amran Musa vagy Maimun Obaid-Allah), a legkiválóbb zsidó vallásbölcsész és kodifikátor, szül. Kordovában 1135 márc. 30., megh. Kairóban 1204 dec. 13. Midőn Kordova a fanatikus almohádok hatalmába került (1148), szüleivel kivándorolt; hosszas bujdosás után Fezben telepedtek meg (1159), hol csak az iszlám álcája alatt volt maradásuk, mig végre onnét menekülhettek és viharos tengeri utazás után Akkóban kötöttek ki (1165), honnét Jeruzsálemen és Hebronon át Egyiptomba ment Fostatba (Ó-Kairó), ahol sok kemény megpróbáltatás várt rá. Hogy a maga és meghalt öccse családját fentartsa, gyakorló orvos lett s mint ilyen nemsokára nagy hirnévre tett szert és a lovagias Szaladin orvosa s egyidejüleg a kairói zsidó község fizetéstelen rabbija lett. Viharos életének minden viszontagságai közt ernyedetlenül folytatta zsidó-teologiai, bölcsészeti és természettudományi tanulmányait és sokoldalu termékeny irodalmi tevékenységet fejtett ki. Arab tudományos körökben is tisztelt neve nemsokára befutotta az egész zsidó világot, mely legfőbb tekintélyét ismerte benne. 23 éves korában (1158) irta a zsidó naptárt tárgyaló Khesbon há-ibbur c. könyvecskéjét és megkezdte a misnához irt nagyhirü, 1168. befejezett arab kommentárját, melyet részben már életében, halála után egészben forditottak le héberre (igy vétetett fel a talmud számos kiadásába), de spanyolra, latinra és németre is. E könyvének tudományos becsét nagyban emelték a misnához, valamint annak egyes részeihez irt világos bevezetések, melyek egyikében (Szinhedrin, 11. fej.) felállította hires 13 hitcikkét. Ezt követte 1180. a zsidó törvényeknek a maga nemében felülmulhatatlan, héberül irt kodifikációja, a Misne-Tóra (A Tóra ismétlése), v. Jád-há-kházáká (Erős kéz; a jád (kéz) szónak számértéke megfelel a munka 14 könyvének), mely döntő befolyással lett a zsidó teologia későbbi fejlődésére és melynek megvitatása és magyarázata egész új irodalmat hozott létre (részben latin, spanyol, német és angol nyelvre fordítva). Ennek kiegészítése az arabul irt Kitáb Ássáriah (Törvények könyve), mely Ibn-Tibbon héber fordításában Széfer hámicvosz címen Konstantinápolyban 1515. jelent meg először: a 613 bibliai parancsnak megállapítása, melyeknek megvizsgálására 14 alapelvet állít fel. 1190 körül befejezett arabul írt bölcsészeti főmunkája: A tévelygők útmutatója (arab.: Delálat al-Khairin, héb.: Móre-Nebúkím), melyben a zsidóság tanait összeegyezteti az Aristotelesi nézetekből induló bölcsészettel. E munkája valóságos forradalmat keltett a zsidóságban, melynek szellemi életére egész a mi időnkig állandó és mély benyomást gyakorolt, de nagy hirre jutott az arab elmélkedők körében, sőt befolyással volt a keresztény skolaszticizmusra is (Aquinói Tamás és Nagy Albert használták és idézik). Héberre Ibn-Tibbon Sámuel és Kharizi Júda fordították (1 kiad. é. és h. n. 1480 előtt), latinra Mantini Jakab (Páris 1520) és Buxtorf János (Doctor perplexorum stb. c. a., Basel 1629), németre Fürstenthal Jakab Rafael (1. kiad. Krotoschin 1838) és Scheyer Simon (3. kiad. M. m. Frankfurt 1838), magyarra Klein Mór, arab szövegét újra kiadta és franciára fordította Munk Salamon (Le guide des égarés, Páris 1856-68. 4. kiad.). Logikai műszók deffiniciója c. arabul irt könyve Ibn-Tibbon Mózes héber fordításában (Millosz hahiggajon címen) legelőször Velencében jelent meg (1550), s azóta többször különféle kommentárokkal. Latin fordítását Münster Sebestyénnek (Basel 1527) köszönjük; németre többször, egyebek közt Mendelssohn Mózes által (O. m. Frankfurt 1762) fordíttatott. M. apróbb munkái közül kiemelendők: az üldözött és az iszlám felvételére kényszerített maghrebi zsidók vigasztalására irt arab körlevele (Iggeresz há-smád, legelőször kiadta Geiger Ábrahám. Boroszló 1850); a jemeni zsidókhoz intézett körlevele (Iggeresz-témán), melyben a zsidósában való kitartásra int és kikel az akkor fellépett ál-messiások ellen (az arab eredetinek héber, latin és részbeni német fordítása többször kiadatott); a marseilli tudósokhoz intézett válaszoló levele az asztrologiáról és értekezése a holtak feltámadásáról. Utóbbi két munkája a M. döntvényei és levelezése (Igrosz utsuvosz) c. gyüjteményben jelent meg (először Konstantinápoly 1522, német fordításban Fürth 1846). M. döntvénytára (Peér háddor, Amsterdam 1765) 224 döntvényt tartalmaz. Több arab nyelven irt orvosi munkája is, többnyire héber, latin és német fordításokban látott napvilágot.
görög tartomány, l. Mani.
l. Menadok.
l. Unitáriusok.
kis sziget a Bodeni-tó É-i medencéjében, az Überlingeni-tóban; jelenleg vashíd köti össze a szárazfölddel. Az erdős és árnyékos sziget a badeni nagyhercegé, kinek rajta szép kastélya is van.
(franc., ejtsd: men dö zsüsztisz), szószerint a. m. az igazság keze; X. Lajos óta a francia királyok pecsétein fordul elő. Jogarforma pálca, melynek végén egy nyitott kéz van.
(ejtsd: men), 1. a Mayenne, Sarthe és Loir egyesüléséből eredő 10 km. hosszu jobboldali hajózható mellékvize a Loirenak Maine-et-Loire francia départementban; Angers alatt 8 km.-nyire torkollik. - 2. M. az északamerikai Egyesült Államok egyike, az atlanti-oceán, Kanada és New-Hampshire között, 85570 km2 területtel, (1890) 661086, 1 km2-re 8 lak. Partjai rendkivül szakadozottak; egyenes vonalban csak 400, kanyarulataikat is beszámítva 4000 km. hosszuak. A főbb öblök: a Portlandi, Kennebeci Penobscoti, a Frenchman, a Pleasant, a Passamaquoddyi, Gránit és gnájsz alkotja a partvidéket szilurkorszakbeli sziklák a Kanada felőli részt. Itt az államot sűrű erdőkkel borított hegyek takarják, amelyek közt a Catahdin (1642 m.) a legmagasabb és amelyek összefüggő hegylánccá a 600 m. közepes magasságu Hauteurs des Terres-ré csakis Quebec határán alakulnak. Az állam vizekben igen gazdag; körülbelül egy tizedét tavak takarják, amelyeket egymással kis folyóvizek kötnek össze; ezek számát 5151-re teszik; köztük a nagyobbak a Penobscot, Kennebec, amelyek alsó részükben hajózhatók is, továbbá a Saco és a határon a St. John, az Alleguash, Aroostook mellékvizeivel, a S. Croix és Piscataqua. A tavak közt a legnagyobbak: a Moosehead, Chamberlain és a Schoodic. Az éghajlat télen zord, nyáron meleg. A főtermékek a burgonya, rozs, zab és árpa. A mészkőbányászatban M. az Unio összes államait felülmulja; évenkint benne 21/2 millió hordóval égetnek; ezenkivül a bányászat termékei gránit, vasérc (évenkint 8700 t.) és kevés réz. Jelentékeny foglalkozási ág továbbá a halászat, hajógyártás, a pamut- és gyapjuszövés és cipőgyártás. A kereskedés mind a vizen, mind a szárazon igen élénk. A hajóraj 2500 hajóból áll 500000 t. tartalommal. A vasutak hossza 2102 km. Az 1820-iki alkotmány szerint a kormányzót, a szenátust (31 tag) és a képviselőket 151 tag) általános szavazat útján 1-1 évre választják. A kongresszusba 6 tagot küld és az elnökválasztásnál 8 szavazata van. Countyjainak száma 18. Fővárosa Augusta, de nagyobb városok: Portland, Lewiston, Bangor, Biddeford és Auburn. Az állam bevételei: 5148493, kiadásai 5358098, adóssága 2652306 dollár. 1602-51-ig M.-nek egyes részei miatt a franciák, Massachusetts és Plymouth gyarmatosai folytonosan viszálykodtak. 1651. Massachusetts ragadta magához. 1675-1760-ig sokat kellett szenvednie az indusok pusztításaitól. 1820. önálló állammá lett. É-i határát véglegesen csak az 1842-iki washingtoni egyezség állapította meg. V. ö. Kohl, Hist of the discovery of N. America particularly of M. (Portland 1869); Abbott, Story of M. (1892). - 3. M., Franciaország egykori tartománya. Normandia, Bretagne, Anjou, Touraine, Vendômois, Dunois és Chartrain közt, 10000 km2 területtel, Le Mans fővárossal. Le Mans grófjai már Capet Hugo idejében viselték a M. grófja címet. 1050 körül Normandiához tartozott, a XII. sz. elején házasság útján egyesült Anjouval és ezzel együtt 1154. Angliához került. 1204. II. Fülöp visszafoglalta. A száz éves francia-angol háboruban újból hosszabb ideig állott angol uralom alatt. V. ö. Renouard, Essais hist, et litteraires sur la cidevant province du M. (1811); De Wismes, Le M. et l'Anjou historiques, archéologiques et pittoresques (1860-65).