kisközség Máramaros vármegye ökörmezői j.-ban (1891) 3143 rutén és német lak., postahivatallal és postatakarékpénztárral.
l. Kucsanja.
l. Maidanpek.
város Kocuke japán tartományban Nipon szigetén, 111 km-nyire Tokiótól, vasút mellett, (1890) 32129 lak. M. középpontja a japáni nyers selyemtermelésnek.
hegytömeg az Abruzzokban, Chieti olasz tartományban; a Monte Amaróban (2792 m.) éri el a legnagyobb magasságát; márványa és alabastroma sok van.
(Major), nagyközség Beszterce-Naszód vmegye ó-radnai j.-ban, (1891) 2401 oláh lak., hozzátartozik Dombhát vagy Antóniafürdő (lásd Antónia).
1. István (Mayer), érseki helynök, címzetes püspök, kat. egyházi iró, szül. Mocsonokon (Nyitra) 1813 aug. 15., megh. Esztergomban 1893 nov. 21. Középiskolát Esztergomban, a bölcsészetet és teologiát Nagyszombatban végezte, azután a pesti egyetemen a honi törvényeket hallgatta, majd Sennyei Pál és Géza báróknak nevelője volt. Pappá szentelték 1836 aug. 29. Káplán volt Muzslán, Esztergomban. 1842. tanítóképző intézeti tanár, 1849. a pesti egyetemen a felsőbb pedagogia helyettes tanára, 1850 végén az összes Pesti elemi iskolák igazgatója. 1857. kürthi plébános, 1866. esztergomi kanonok. 1867 jun. 25. a III. osztályu vaskorona-rendet kapta, 1869. c. apát, 1874. pápai főpap, 1876. a Lipót-rend lovagkeresztese, 1877. tiszteletbeli hittudor, 1880. stagni c. püspök, 1884. főesperes, 1885. örökös főrendiházi tag, 1889. kápt. nagyprépost, 1891. Simor J. hercegprímás halála után kápt. helynök, végül Vaszary Kolozs hgprimás érseki helynöke haláláig. Irodalmi munkássága felöleli az irodalom minden ágát; leginkább kitünt neveléstani és népies irataival, melyek sok ezer példányban forognak közkézen s melyek neki a tisztes István bácsi nevet megszerezték. Kiadott munkáinak száma 59. Ezek közül nevezetesebbek: Népneveléstan (Buda 1845); Szindarabok az ifjuság számára (Pest 1846); Liturgika (400 frttal jutalmazva, Buda 1847); A rézmetszészetnek műtana (u. o. 1847); Egészségtan a nép számára (u. o. 1847); A magyar képezdék reformja (Esztergom 1851); ABC és olvasókönyv (Bécs 1853); István bácsi, a boldog családatya és okos gazda (Pest 1854); A regélő István bácsi (u. o. 1857); A szent keresztút (u. o. 1858); Ügyes Mari, a kis konyhakertésznő (u. o. 1853, 1871, 1878); Ezer műkereszt (Budapest 1884); Második és harmadik ezer műkereszt (a budapesti országos kiállításon nagy érdemmel kitüntetve); Negyedik, Ötödik, Hatodik ezer műkereszt; Emlékkönyv Simor János aranymiséjére (1886) stb. Művein kivül szerkesztette a Kat. Néplapot (1850); István Bácsi naptárát, melyet ő alapított (1856-70, 1880. évf.). Azonkivül számtalan cikket, elbeszélést, értekezés, verset, könyvismertetést, életrajzot stb. irt az időszaki és napi sajtóban, részint saját neve alatt, részint Szives v. István bácsi aláirással. 12 munkája kéziratban maradt. V. ö. Zelliger Alajos, Egyházi irók csarnoka, ahol M. irodalmi munkássága elő van sorolva.
2. M. József, kanonok, egyházi szónok, szül. Székesfehérvárt 1785 jan. 26., meghalt 1834 dec. 13. Középiskoláit szülővárosában, a filozofiát Pécsett, a teologiát Pesten végezte, ahonnan 1807 aug. 7. mint teol. doktor tért vissza Székesfehérvárra. Itt papneveldei tanulmányi felügyelő, 1809. hittanár, szentszéki jegyző, 1818. székesfehérvári plébános és alesperes, 1878. kanonok. Kiváló szónok volt ugy a templomban, mint a megyeház és az országgyülés termeiben. Egyházi beszédeit, melyeket 1822. Vasárnapi homiliák címen kiadott, az élesen biráló Kölcsey is magasztalta a Muzárionban. Különösen a Bécsben Szent István és Székesfehérvári Nagy-Boldogasszony napján mondott beszédei a magyar egyház ékesszólásnak igazi gyöngyei.
agyaggal, szénnel és ásatag gyántával, az u. n. idrialinnal kevert cinóber Idria bányáiból, Higanymájérc is a neve.
kisközség Szepes vmegye késmárki j.-ban, (1891) 889 német és tót lak., kik zsindelykészítést űznek.
l. Maja.