l. Felség.
május hó elseje éjjelén sudár virágzó fát vágnak a legények az erdőben és felállítják kedvesük háza előtt; némely helyen, p. Hontban kendőket és szalagokat akasztanak rá, ezeket célba véve lelövik, amikor is az összegyült leányok hallatára ki-ki annak a leánynak a nevét kiáltja, akinek tiszteletére a lövést teszi, mint a szentivánéji tüzes karika dobása v. hengerítésekor. Néhol hosszu sima póznára díjtárgyakat akasztanak; az nyeri, ki fel tud mászni. Más helyen husvét v. pünkösd hétfőjén állítanak májfát. Muzslán pünkösd hétfőjén állítja fel a fiatalság választott főnökének, a fiatal birónak a háza előtt, s a körül járják a pünkösdi táncot. E szokások rokonok a virágzó fák és zöld ágak behozatalának szokásával és eredetileg a nyár, illetőleg a tavasz megkezdésének megünneplésére szolgáltak.
l. Szfalerit.
(chlosasma), sárgás-barnás folt, mely az által keletkezik, hogy a bőr felületes rétegeiben a rendesnél nagyobb mennyiségben gyülnek össze festenyszemcsék. Össze nem tévesztendő a köznyelven szintén M.-nak elnevezett bőrbetegséggel, melynek foltjait tulajdonképen a kivülről a bőr felületén lerakódott gombák okozzák (p. pityriasis versicolor). A M. külső inger folytán keletkezhetik, p. nőknél a fűző állandó nyomása következtében, vagy helyi izgató szerek, p. mustárpapir alkalmazása után, s ezeknek neve chloasma traumaticum. Sokkal gyakrabban észlelünk előttünk eddig ismeretlen belső okok folytán mutatkozó M.-okat. Ezekhez tartoznak a terhes nők arcában nagy számban fellépő M.-ok (chloasma uterinum) és a senyves egyének M.-jai (choasma cachecticorum). Eltávolíthatók ugyanoly módon, mint a szeplők. L. Szeplő.
(növ. Fistulina Bull.) kalapos gomba, kalapja féloldalu, nyelv- v. lapátforma, himéniumát csövek alkotják. A F. hepatica Fr. egész 0,3 m. nagy, csaknem nyelv- v. májalaku, vagy másforma, eleinte piros mint a vér, a húsa puha, piros foltos, kellemes illatu és savanykás ízü. Lombos fák vén törzsén bokrosan nő, tölgyfán nem ritka. A fiatalt a nép eszi, tápláló, később fás és izetlen.
Oroszlányhoz tartozó puszta Komárom vmegye tatai j.-ban; hajdanában itt a Vértes erdőségeiben premontrei prépostság volt, melynek helyét később a kamalduli remete-szerzet foglalta el és birta 1782-ig, mely évben II. József császár azt eltörülte. A klastrom, a remete-cellák és a magánosan emelkedő templomtorony még fennállanak, de maga a templomépület már romba dőlt; a templom gyönyörü faragványu butorai ma a komáromi görög kelet egyház belsejét diszítik. A M.-i birtok jelenleg a csákvári Esterházy-uradalomhoz tartozik s a grófi család kiránduló és pihenő helyéül szolgál.
Njikolajevics Apollon, orosz költő, szül. Moszkva mellett 1821 máj. 23. (ó-napt.). Jogot végzett Szt. Pétervárt, de inkább költészettel és festészettel foglalkozott s 1842-43. külföldre utazott, huzamos ideig tartózkodván Olaszországban. Szt. Pétervárra visszatérve a külföldi sajtótermékek ellenőrzésére szervezett cenzura hivatalnoka lett, szabad idejében tovább foglalkozván a költészettel. Már 1841. kiadott egy kötetnyi apróbb költeményeket (Meljkíja sztíhotvorenija), majd útirajzait adta ki. Epikus költeményei közül kiválóbb sikert értek el: Szavanarola; Dom v Klermontje (A klermonti dom); Knjagínja (A fejedelemnő). Összegyüjtött művei (Polnoje szobraníje szocsineníj Majkova) több ízben megjelentek; legújabban 1894. (Szt. Pétervár, 5-ik bővített kiadás).
l. Markazit és Pirit.
(növ., májvirág, májfű, Hepatica Rupp.), a boglárkafélék füve, hazánkban két fajjal. Kék, ritkábban rózsaszínü v. fehér virága levéltelen nyélen, valamint a levele is tőből ered. Virága alatt a háromlevelü gallér csaknem a kehely helyén van, azért tévesen kehelynek is gondolható. Igazi kehelylevele kék és sziromnak gondolható. A H. triloba Gilib. (Anemone Hepatica L., H. mobilis DC., Triloba nobilis Moench), levele hosszúnyelü, háromkaréju, kitelelő. Virága a lombfakadást kora tavasszal lombos erdőkben megelőzi, gyakran kertbe, sziklacsoportra vagy virágágy szegélyzőjének is ültetik és teljesedik. Régente a levele herba hepaticae nobilis néven májfájásra orvosság volt. A H. Transsilvanica Juss. Erdély erdeinek jellemző füve.
(Nagy-), nagyközség Csanád vmegye központi j.-ban, (1891) 966 magyar lak., gőzmalommal, vasúti állomással és táviróhivatallal.