(Majláthfalva), nagyközség Temes vmegye vingai j.-ban, (1891) 2067 magyar lak.
(Maylád), 1. István, erdélyi vajda. Születési helye, éve ismeretlenek. Atyja Mátyás 1480 táján Erdélybe költözött s Fogaras táján telepedett meg, anyjának nevét nem ismerjük, ugyszintén keveset tudunk ifjukori életéről. A mohácsi csatából szerencsésen megmenekülve, Ferdinánd pártjára állott, kinek Nádasdy Tamás és Zalay Jánossal együtt Pozsony várát és a királyi kincseket kezére adták. Ferdinánd ezért Fogaras várát adományozta neki. A hadsereg élére állítva többletmagával fényes győzelmet aratott Bodó fölött, majd 1528. Szapolyai János király pártjára állott. Részt vett a zákányi összejövetelen, mely az országgyülés egybehivását határozta el Kenesére. Czibak Imre megöletése után a Gritti ellen felzúdult közvélemény által indított mozgalom élére állott s az összetoborzott sereg fővezérévé választatott. A Medgyes falai közé magát elsáncolt Grittit ostrom alá fogta, a várat bevette s Gritti Alajost Dóczy Jánossal együtt kivégezteté. 1534. erdélyi vajda lett. Ebbeli minőségében a felsőmagyarországi hadjáratot is vezette Frater Györggyel együtt. A kettő között folyó ellenséges viszony folytonos versengésnek s fondorkodásnak volt kútfeje. 1538 folyamán az Erdélyt fenyegető török veszély elhárítására célzó intézkedések keresztülvitele M.-ra bizatott, aki vajdatársával, Balassa Imrével járt el e megbizásban. Frater György homi kincstári jövedelmekről el nem számolván, midőn számon kéretett. M.-ot gyanusítá e számonkérés elrendelésével. Nem késett régi ellenfelét a hűtlenség vádjával illetni, és sikerült neki oda vinni a dolgot, hogy János király M. ellen, ki megsejtve a veszélyt, Fogaras várába vonult, ostromot kezdessen el. Ennek következménye volt az, hogy M. a János királlyal elégedetlenek élére állott, s a lázadás zászlaját fölemelé. Az 1540 ápr. 14-ére Tordára hirdetett gyülés M.-ot főbenjáró bűnben elmarasztalta. Javait elkoboztatta s halálra itélte. János király halála után Frater György kisérlé meg M. hatalmát megtörni, de ez egyelőre nem sikerült neki. M. 1540 aug. 29-re Segesvárra országgyülést hirdetett, mely őt és Balassa Imrét országos főkapitányokká választotta. Ettől kezdve arra törekedett, hogy erdély-fejedelmévé választassék. E célból összeköttetésbe lépett a törökökkel is, de eredmény nélkül. Végre 1541 jul. 20. Fogarasnál a moldvai vajda által elfogatott és Konstantinápolyba küldetett, hol 10 évig szenvedett a börtönben, mig 1550 karácsony előtti héten meghalt. Neje Nádasdy Tamás huga, Anna volt, kit 1530. vett el, hozományul nyervén vele a fogarasi birtoknak egy részét. V. ö. Mailáth Béla, Maylád István (Budapest 1889).
2. M.-család (székhelyi), l. Mailáth
(Distoma hepaticum), a szívó férgek családjába tartozó élősködő, amely főképen az epeutakban, de kivételesen a tüdőben, vérerekben és a test különböző részein keletkező daganatokban is előfordul. Hossza 25-32 mm., szélessége 8-13 mm. Elülső része kúpalaku, hátulsó része levélszerüen ellapul (l. 1. ábra).
[ÁBRA] 1. ábra. Májmétely (Distoma hepaticum). 0 száj, D bél kezdete, S hasi szívókorong, T herék, Do szíkmirigy, Ov petevezeték, Dr petefészek.
Szélein barnás, közepe sárgás. Feji végén és hasi oldalán egy-egy szívó-koronggal, közöttük a szaporító szervek nyílásai láthatók. Himnősek. Petéik tojásdadok, barna szinüek, kupakosak. Nemzedékváltozás útján szaporodnak. A M. főképen a juhok és szarvasmarhákban élősködik (l. Mételykór), de kivételesen emberek májában is előfordul. Leuckart szerint az emberek salátafélékkel szedik föl a betokolt álcákat. Eddig mintegy 20 esetben észlelték. Többnyire csak 1-2 példány volt az epeutakban, néhányszor azonban tömegesen találták s ilyenkor halálos kimenetelü májgyuladást okozott; kis számban nem okoz betegséget. A májból a vérárammal eljuthat a test egyéb részeibe s találták már vénákban, sőt a bőralatti kötőszövetből keletkező daganatokban is. A M.-lyel együttesen előfordul kérődzőkben, de sőt emberekben is a lándsaalaku métely (D. lanceolatum) is (l. 2. ábra), amely jóval kisebb (8-9 mm. hosszu és 2-4 mm. széles). Elülső vége elhegyesedő, mig a hátulsó a méhnek petékkel telt csőhálózatától duzzadt és legömbölyített. Fejlődése ismeretlen. L. még Distomidae és Mételyek.
[ÁBRA] 2. ábra. Lándsaalaku métely (Distoma lanceolatum).
(növ., Hepaticae), a száras növények közé tartozó moháknak egyik osztálya, a legtökéletlenebb száras növények, termetökre nézve egy részök még a tökéletlenebb telepes növényekhez hasonlít, s a telepes növényektől a száras növényekhez való átmenetelt szépen elénk tárja. Csinos, aprócska, többnyire élénkzöld, gyengéd növénykék. Az Anthocertos vagyis tülökmohának még igazi telpes levele nincs, csupán csak a szaporodás miatt tartozik ide. Mások harasztnemüek (l. Májcsillag) vagy levelesek. Igazi gyökeröket győkhaj pótolja. Virágjok egylaki v. kétlaki s a lomb felszinén v. külön hajtáson, a himvirág a levél tövében is nő. A fejlődő termés az archegoniumot a csúcson szakítja át, ez lent mint kis hüvely marad. A M. az egész földön élnek, de valami haszon alig van belőlük. Mintegy 60 génuszoknak 1400 faja van. Régen májfájdalom ellen használták. Az anthocerosféléken (Anthoceroteae) kivül, melyeket a lombos mohák közé is soroznak, még három családjok van: a májcsillagfélék (Marchantlaceae), egyrétüek (Monocleae) és jungermanniafélék (Jungermanniaceae). Földön, sziklán, a fa kérgén, a forró tartományokban az örökzöld fák levelén is seregesen élnek, gyakran szétkúsznak, de különösen az árnyékos, nedves helyet kedvelik; az erdőtalajt a lombos mohákkal vegyest, vékony pázsittal vonják be.
(Simiae v. Pitheci, l. a mellékelt 4 képet), azelőtt az emlősök külön rendje volt négykezüek néven, jelenleg azonban a kétkezüekkel, azaz az emberekkel együtt a fő emlősök rendjét teszik. A különválasztást alaki sajátságokkal megokolni nem lehet, ez csupán csak esztetikai szempontból, de nem zoologiai szempontból véve engedhető meg. A M.-kat már régóta ismerjük. Az ókori népek épp ugy mulattak az élénk állatok nevetséges mozdulataikon, arcfintorgató ugrásaikon és torkos természetükön, mint napjainkban. Rokonságot azonban az ember, a tudományos kutatások dacára, bennük nem szivesen lát, sőt bizonyos sértésnek veszi, ha esetleg majom névvel illetik. Külsőre, nagyságra nézve eltérnek egymástól. Fogazatuk teljes. Hátsó végtagjaikat is kéz gyanánt használhatják és mindegyiken a hüvelyket a többi ujjuknak ellenébe tehetik. A szemüreg minden oldalról zárt. Szemeik előre állanak. Arcbőrük többnyire csupasz. Tányéralaku placentával fejlődnek. Szellemi tehetségük igen nagy, egész lényük azonban mégis visszataszító. Jó tehetségü, de rossz szokásu állatok, melyeknél kizárólag a szenvedélyek uralkodnak. Agyuk, hallási és ízlési képességük, emlékező tehetségük és értelmiségük képesíti őket arra, hogy gyorsabban tudnak gondolkozni, megitélni, mint aránylag más emlős; utánzási képességük pedig igen nagy. Azért tartja az ember őket a fogságban és nevezetes, hogy jó kedvüket az emberrel való érintkezésnél sem veszítik el és csak vénségükben lesznek vad és indulatos természetüek. A jelenleg élő M. a melegebb vidékeken élnek. A páviánok, és a Gibraltár szikláin élő magot kivételével mind erdei állatok. Elterjedési körük 35° D. és 37° É. sz. Hasznuk nagyon csekély, legfeljebb szőrös bőrüket használják, legtöbb kártékony és vagy közvetve vagy közvetlenül okoz kárt az embernek. A jelenleg élő mintegy 120 faj majmot három alrendre osztjuk fel: a) alrend: karmos M. (l. Arctopitheci); b) alrend: laposorru M. (l. o.) c) alrend: keskenyorru M. (l. Catarrhini). A M.-tól megkülönbözendők a fél-M. (Prosimiae) rendje, melybe rendesen tökéletes fogazatu, nyulánktestü, majomforma emlősök tartoznak, de szemgödrük a halántékárok felé mindig nyitott. A többi tulajdonságra nézve igen eltérők. Megkülönböztetik a Galeopithecidák, Chiromidák, Lemaridák és Tarsidák családokat.
[ÁBRA] Orang-utan (Pythecus Satyrus).
[ÁBRA] Csimpanz (Troglodytes niger).
[ÁBRA] Hulman (Semnopithecus entellus).
[ÁBRA] Czerkof majom (Cercopithecus fuliginosus).
[ÁBRA] Gibbon (Hylobates Lar).
[ÁBRA] Vanderu (Macacus Silenus).
[ÁBRA] Sörényes pávián (Cynocephalus Hamadryas).
[ÁBRA] Fekete bőgő majom (Mycetes niger).
[ÁBRA] Vörösképű majom (Brachyurus calvus).
[ÁBRA] Oroszlán majmocska (Hapale Rosalia).
[ÁBRA] Sátán majom (Pithecia Satanas).
[ÁBRA] Kapaszkodó majom (Ateles Bartlettii).
[ÁBRA] Kapucinus majom (Cebus capucinus).
[ÁBRA] A lori maki (Stenops gracilis).
[ÁBRA] A fekete maki (Lemur macaco).
[ÁBRA] A medve maki (Arctocebus calabarensis).
[ÁBRA] A füles maki (Otolicnus Galago).
[ÁBRA] A kobold maki (Tarsius spectrum).
l. Maimonides.
(Main, Moenus), a Rajna legjelentékenyebb jobboldali mellékvize. A Fehér- és örös-M. összefolyásából keletkezik; az előbbi a Fichtelhegységben az Ochsenkopfon, az utóbbi a Frank-Jurában Lindenhardt mellett ered. Kulmbach alatt 5 km.-nyire egyesülnek egymással és fölveszik a M. nevet. A M. megkerüli a Frank-Jurát, azután fölveszi a Rodachot, a termékeny bambergi lapályon pedig a Regnitzet, amely a Lajos-csatorna által a Dunához kapcsolja. Bambergtől Aschaffenburgig számítják a középfolyását, amely rendkivül kanyargós; ezen részében veszi föl a Sinnt, a Frank-Saalét és a Taubert. Áttörvén a Spessart és Odenwald közötti szük völgyön, a M. megkezdi az alsó folyását és Mainznál torkollik, ahol 210 m. széles. A fentemlített folyókon kivül fölveszi még az Itzet, Lohrt, Kiuziget, Erfet, Mudaut és Mümlinget. Hossza 495 km. (egyenes vonalban csak 252), vizkörnyéke 26430 km2. A Regnitz torkolatától 330 km.-nyi hosszuságban hajózható. A hajózás azóta sokkal élénkebb, amióta Aschaffenburgig a lánchajózást lehetővé tették. A forgalom 1892. 36,86 millió t. km. volt. A M. 1866-1871-ig É. - és D.-Németország közt határul szolgált V. ö. Ulrici, Das Maingebiet (1885); Zoepfl, Der M. als Verkehrsstrasse (1891); Schanz G., Die Main-Schiffart im XV. Jahrhundert (Bamberg 1895).
az 1866. egyrészt Poroszország, másrészt a D-i német államok, nevezetesen Bajorország, Württemberg és Baden, Kur-Hessen és Frankfurt városa között lefolyt háboru. Ez utóbbiakat az osztrákok egy hadosztálya is támogatta az aschaffenburgi ütközetben. L. Németország története.
a. m. mako (l. o.)
afrikai folyó, l. Bomokandi.