1. J. Gyula, zongoraművész, zeneköltő, tanár és karnagy, szül. Kassán 1859., hol első iskolai tanulmányait is végezte. Majd Budapestre került,hol kiképeztetését a budai zeneakadémiában nyerte, melyet az orsz. m. kir. zeneakadémiában folytatott s végzett is be, hol Liszt Ferenc s Erkel Ferenc a zongoraművészetben, a zeneszerzésben pedig Vokmann Róbert volt a tanára. Első nagyobb sikerét első szimfoniájával (nagy zenekarra) aratta, melyet a budapesti zenekedvelők egylete mutatott be először 1885. Zongoraversenyét 1888. a budapesti filharmoniai társaság hangversenyén játszta először. Második szinfoniáját pedig önálló hangversenyében mutatta be 1890-ben, a harmadikat a nemzeti zenede méltatta előadásra s a külföldön is nagy sikert aratott, Vonósnégyes szerenádjával a kolozsvári zenede pályadíját nyerte el. Irt ezenkivül több vonósnégyest, hegedüdalt, vegyeskart s Dalma c. nagy operáját nem rég végezte be. A magyar zeneiskola megalapításában 1889. Nikolics Sándor és Káldy Gyulával egyetemben erélyesen működött közre s annak manapság is tanára; a Zeneművész-kör megalapításának az eszméjét is ő indítványozta s életbeléptetése körül buzgó tevékenységet fejtett ki. Legközelebb a Magyar női karénekegyesületet alapította meg, melynek szintén karnagya.
2. M. Márton (brassai), nyomdász 1642-1657., vagyis 15 éven át vezette az I. Rákóczi György erdélyi fejedelem és neje Loránfi Zsuzsanna költségén fölállított gyulafehérvári nyomdát. Nyomtatványai közül említésre méltók: Kászoni János: Rövid Igazgatás a Nemes Magyar Országnak és hozzá tartozó Részeknek szokott Teoreny folyasiro c. 1647. megjelent műve; továbbá Fogarasi István Catechismusa (1648) és Apáczai János Magyar Logicatska c. 1654. megjelent füzete.
György, német prot. hittudós, szül. Nürnbergben 1502., megh. száműzetésben 1572. Előbb magdeburgi igazgató (1529), majd eislebeni, merseburgi lelksz, 1536. vittenbergai lelkész, eislebeni szuperintendens, honnan 1551. elűzetett. A lipcsei interimben (l. o.), melynek ő is egyik szerkesztője volt, azt a hittani tételt mondotta ki (1548), hogy a jó cselekedetek nem ugyan a megigazulásra, de az üdvösségre szükségesek; e miatt a hit által való megigazulás tanához szigoruan ragaszkodó lutherista hittudósok: Amsdorf és Flacius erősen megtámadták M.-t, vitatván ellenében,, hogy a jó cselekdetek károsak az üdvösségre. Az ekként keletkezett, u. n. majorisztikus hitvitának azzal vetett véget M., hogy 1567., majd 1570. készített végrendeletében fentebbi tételét visszavonta.
(növ., majoráng Lippaynál, Origanum L., Majorana Tourn.), ajakos fű, mintegy 25 faja kiváltképen a mediterrán vidéken és keleten terem (hazánkban vagy 4). Erős illatu virágai sűrü fűzérekké csoportosulnak, hogy hegyelevelei a kelyhet tulhaladják. A vad M. (Origanum vulgare L., szúfű, fekete gyopár szorokfű, varga majorána, vargák festő füve) egész félméter magas, levele tojásdad, hegyelevele meggyszinü. Virágfűzérje csaknem gömbölyü és sűrün sátorozó. Virága rózsaszin, ritkán fehér. Hazánkban gyakori. Virágzó csúcsa (summitates vagy herba origani vulgaris) mint osztató orvosság használatos, a nép teának is főzi, kivált székrekedés ellen. Füve a gyapjut barna-pirosra festi; komló helyett a sörbe teszik, de az ételnek is fűszere. Éteres olajával (oleum origani vulgaris) kereskednek, gyapotra cseppentve az odvas fog fájását csillapítja. Az igazi M., máskép kobászfűszer (Origanum majorana L. amarakon Theophar.), levele hosszas kerekded, a finom bolyhos szőrtől szürkés-zöldes, virága fehér; Európa D-i, Afrika É-i és Ázsia középtájain terem, nálunk ültetik, jun. és aug. virágzik. Az O. Creticum Hayne fehérmolyhos, Európa D-i részén, kivált Kréta és más szigeten terem. Füve spanyol komló néven, barnapiros olaja pedig mint spanyol komlóolaj ismeretes és orvosság. Az O. dictamnus L. a régiek hires orvosságfüve volt. Krétán és Keleten terem, füvét és virágját (herba et folia dictamni Cretici) még ma is gyüjtik, csomóba kötve Szmirnába és Konstantinápolyba szállítják és mint tisztulást és szülést könnyítő szert árulják.
1. Szalvátor, volt miniszter és olasz államférfiu, született Militellóban 1826 dec. 25. Catania egyetemén tanult, hol jogi diplomát szerzett és már korán élénk részt vett Szicilia forradalmi mozgalmaiban. Midőn 1860. a Bourbonok kiüzettek a szigetről, M. bizatott meg a közoktatásügyi ideiglenes vezetésével. Ugyanekkor kinevezték előbb a messinai, majd a cataniai egyetem tanárjának, de erről nemsokára le kellett mondania, mert beválasztották a parlamentbe, melynek öt ülésszakon keresztül tagja volt. Kétszer volt miniszter: először 1876-77., amikor az olasz halászati és erdészeti törvényt dolgozta ki; aztán ismét 1878-79., amikor tbb állammal kötött kereskedelmi szerződést és az, melyet monárkiánkkal kötött, csekély változással még ma is életben van. Főbb művei: Ricehezza e miseria (Catania 1847); Teoria giuridica delle scienze sociali (Róma 1856-58); Trattato di economia politica (u. o. 1865-66); Lezioni di scienza delle finanze (Catania 1887-88); Diritto finanziario stb. M. 1880 óta szenátor s a cataniai egyetem tanára.
2. M. József, az előbbinek id. fia, szül. Cataniában 1863 szept. 23. Szülővárosában tanult és Rómában (Ateneo) jogot meg közgazdaságtant hallgatott. Kezdetben mint ügyvéd működött, de miután Teoria del valore címü művével s egyéb közgazdasági cikkeivel feltünést keltett, a cataniai egyetem statisztikai tanszékére hivták meg. Ezután irta Teoria della statistica (Torino 1885) és Statistica teorica ed applicata (Firenze 1887) címü műveit, melyekkel hazája elsőrangu közgazdasági irói közé emelkedett. 1890. a berlini nemzetközi munkásvédő kongresszuson Olaszországot képviselte; ugyanazon évben a kormány Madridba hasonló küldetéssel szintén őt bizta meg. Egyéb művei: I dati statistici della questione bancaria (Róma 1892); Il reato di tentativo (Catania 1883); Principio della popolazione (u. o. 1885); La statistica e l'economia (Róma 1889); Le leggi naturali dell' economia politica (u. o. 1894) stb.
3. M. Angelo, az előbbinek öccse, a cataniai egyetem rektora, szül. Cataniában 1865 dec. 4. Már 16 éves korában jogi diplomát szerzett a római egyetemen, a következő évben pedig az államtudományk magántanári katedráját kapta a cataniai egyetemen; 1886. rendkivüli, 1889. rendes tanár lett, jelenleg pedig, bár kollégái közt a legfiatalabb, az egyetem rektora. Tagja egyúttal a párisi Bureau internationale de sociologie elnöki választmányának is. Fő művei, melyekben mindenütt a föltétlen szabadság s a közvetlen egyéni felelősség elveit vallja, ezek: II parlamentarismo (Roma 1885); Del principio sovrano nelle costituzione degli Stati (u. o. 1886); II sistema dello Stato giuridico (Catania 1889); l primi principii di sociologia (Róma 1891); Teoria sociologica della costituzione politica (Catania 1893, 2. kiad); Le stato d' assedio del 1894 stb.
az Origanum Majorana L. növényből vizgőzzel lepárolt illanó olaj. Ecet, mustár, mártásokzamatosítására használják.
(lat.), ízörökség, az az örökösödési rendszer, amely szerint az örököl, aki az utolsó birtokosnak legközelebbi rokona, több egyenlő foku rokon között a korosabb. L. Hitbizomány.
(lat.) a. m. háznagy (ném. Hausmeier), a frank birodalomban a mervingi királyok idejében az első udvari és államhivatalnok. A meroving királyok gyengesége és tétlensége folytán a háznagyok nemcsak főszerepet vittek, hanem a főhatalmat az árvénykkirályok mellett önállóan kezdték gyakorolni. Az utolsó merovingi királynak, III. Childerichnek M.-a vlt Kis Pipin, aki a királyt kolostorba záratta s magát a pápa hozzájárulásával frank királlyá koronáztatta /752). Kis Pipin, a karolingi dinasztia megalapítójának trónraléptével a M. tisztség megszünt.
(közép-lat.) a. m. nagykoru.
(néha Maiorinus is) Julius Valerius, a nyugatrómai birodalom utolsó császárainak egyike, 457. emelkedett a trónra, még pedig Ricimernek, a külföldi zsoldoscsaptaok főverzérének protektorátusa alatt, 458. megsemmisítette a vandalok seregét épp azon pillanatban, amikor Ostia mellett ki akart kötni; győzelmesen járta végig Galliát és Hispaniát és már-már oda jutott, hogy a vandalokat saját országukban fogja felkeresni, midőn hajói Kartagena táján megsemmisültek és M. kénytelen volt visszatérni. Otthonpalotaforradalom várakozott rája, Ricimer, aki M.-ban csalódott és a tulságosan önálló császárra ráunt, 461. megbuktatta és hogy egészen ártalmatlanná tegye, a következő évben megölette.
(lat.) a. m. engedek, kitérek a nagyobbnak visszalépek a nagyobb (érdemesebb) előtt; Martialis idézi (De spectaculis, 31) a Dionysius Cato néven ismeretes közmondásgyüjteményből.