(Mekari, kotoko), afrikai négertörzs, amely Bornuban a Csád-tó D-i oldalán, különösen Kotokóban és Logonban lakik. Lakásaikat szolid, imponáló kastélyszerü stilben építik. Szorgalmasan űzik a földmivelést, ipart és a halászatot. Főiparuk az indigófestés és a gyékényés kosárfonás; igen ügyesek a házak a hajók építésében is. V. ö. Nachtigall, Sahara und Sudan (Berlin 1879, 1. köt.).
(gör.) a. m. boldognak nyilvánitások; ettől a görög szótól makarosz a. m. boldog, célozván a hittudósok ezen kifejezéssel Jézus hegyi beszédének a kezdetére (Máté ev. 5, 3-11.), ahol Jézus kilencszer használja egymásután a «boldog» jelzőt: Boldogok a lelki szegények, az alázatosak, a tisztaszívüek stb.
1. az ugyanily nevü járás székhelye Nizsegorod orosz kormányzóságban, 69 km-nyire Nizsnij-Novgorodtól, a Volga jobbpartján, (1891) 1948 lak., akik számos ugynevezett M.-koffert (vörösre és kékre festett koffereket) készítenek. 1624-1817. itt voltak azon hires vásárok, amelyeket most Nizsnij-Novgorodban tartanak. - 2. M. az Unzsa mellett, járási székhely Kosztroma (ettől 174 km.-nyire) orosz kormányzóságban, az Unzsa partján, (1895) 6095 lak., pálinka-, sör-, szappan- és bőrgyártással; évenként 3 nagy vásárral.
(ol. maccaroni és macheroni), olasz tésztafaj, mely finom, nagy sikértartalmu búza lisztből készül, gépek segélyével. Alakjára nézve cső vagy rúdalaku, van azonban lapos, négyszögletü és kerek alaku M. is.
(ol. poesia maccheronies) tréfás költői műfaj, mely modern, latinizált szavakkal kevert konyhai latin nyelven van irva. Eredetileg Olaszországból származik és tulajdonképeni föltalálójának Tifo degli Odassi (megh. 1488.) padovai költőt tartják, kinek Maccheronea c. kötete 1490 körül jelent meg Velencében, melyet nemsokára több felső-olaszországi költő, köztük Folengo (l. o.) sikeresen utánzott. A műfaj nevét egy társulattól (secta macaronea) vette, melynek tagjait macaroninak, vagyis durva, ostoba, neveletlen embernek csúfolták. A M. szónak ez az átvitt értelme még ma is megvan az olasz nyelvben. A magyarban e műfajhoz számíthatjuk a «Meghalt feleségem - satis tarde quiden», stb. tréfás dalt és Petőfi «Diligenter frequentáltam iskoláim egykoron» stb. költeményét.
János, osztrák festő szül. Salzburgban 1840 máj. 29., megh. Bécsben 1884 okt. 3. 1858. a bécsi akadémiának lett növendéke, de már néhány hónap mulva elégedetlenül tért vissza Salzburgba. Tarnóczy salzburgi érsek támogatásával 1859. Münchenbe ment, hol 1861. Pilotynak tanítványa lett és kitünő mestere vezetése alatt tehetsége gyorsan és ragyogóan fejlődött. 1862. Londonban és Párisban, 1866. Olaszországban járt. 1869. meghivást kapott Bécsbe, hol államköltségen műtermet építették számára. 1875-76 telén Lenbachhal és Müller Lipóttal Egyiptomban tartózkodott. 1879. a történeti festés tanára lett a bécsi művészeti akadémián és ugyanaz évben tervezte és vezette az uralkodópár ezüstlakodalma alkalmából rendezett hires diszmenetet. Első művei: Lavoisier a börtönben; Előkelő velencei társaság délutáni mulatsága; Léda; Tündérek megérintik az alvó troubadour lantját (München, Schack-féle képtár). Először keltett föltünést Modern amorettek c. 1868. festett, három részből álló képével (Königshaiden, Pálffy János gr.), melyen ugyancsak mutatkozott már dekorativ tehetsége, ragyogó, érzéki szinezése. Még nagyobb feltünést, de részben megbotránkozást keltett ugyanakkor A dögvész Firenzében vagy A hét halálos bűn c. óriási képe (Firenze, Landau bankár). Ezt követték: Julia a halálos álomban; a hires két Abundancia-kép (a föld és a tenger ajándékai; Berlin, Biumenthal bankár); Velence hódol Cornaro Katalinnak (berlini képtár); Bacchus és Ariadne diadalmenete; Kleopatra a hajón (stuttgarti muzeum); Arab vizhordónők; Wolter Sarolta mint Messalina V. Károly bevonulása Antwerpenbe; Az öt érzék; A nyár (drezdai képtár); Diana vadászata (New-York); A tavasz; stb. Képmást aránylag keveset festett; közöttük Zichy Ödön gr. képét. Amilyen ellenzéssel fogadták eleinte műveit, amilyen népszerüek lettek azután, annyira szokás most kicsinyleni őket. Tagadhatatlan azonban hatalmas dekorativ tehetsége, ragyogó szinezése mely által olyan nagy hatással volt a modern festészetre; bámulatos végre termékenysége, mely annyi nagy festményben nyilatkozott. Dekorativ tehetségével befolyással volt a divatra is. Műterme valódi muzeuma volt a műkincseknek, mintája az izléses berendezésnek. Az ő nevéről nevezték el a M.-bokrétát, száraz virágokból, növényekből összeállított csokrot, melynekhosszu ideig nem volt szabad egy szalonból sem hiányozni. Ő hozta divatba a M.-kalapokat is. V.ö. Lützow, Hans M.- ein Beitrag zu seiner Charakteristik (Lipcse 1887); Vasárnapi Újság (1878. évf. 629); Stiassny, M. und seine bleibende Bedeutung (Lipcse 1895). A bécsi Stadtparkban közelebb felállítják emlékszobrát.
l. Makart.
György, iró, szül. Egerben 1799-ben, megh. u. o. 1857 nov. 13. Jómódu nemes családból származott Egerben végezte iskoláit, majd Pesten volt patvarista, 1823. ügyvédi oklevelet nyert. Pár évet ezután is Pesten töltött, ahol baráti viszonyba lépett Szemere Pállal, Kisfaludy Károllyal és Bajzával, s az Aurorában több verse megjelent. 1828-41. ügyvéd volt Egerben. Ekkor a magyar nyelv és irodalom tanára lett az érseki liceumban; a szabadságharc alatt II. Rákóczi Ferenc 1707-iki szózatának új kiadásához lelkes előszót irt Debrecenben, s ezért az 50-es évek elején sokat zaklatták; 1851. az érsek a gimnáziumi tanártestületbe helyezte át, s ott működött haláláig. Költeményei legnagyobbrészt 1821-38 közt jelentek meg a szépirodalmi lapokban és folyóiratokban összegyüjtve nem láttak napvilágot; irt hazafias és vallásos énekeket, helyzetdalokat, balladást, szonettet, epigrammot és mesét, erős hajlammal a didaxisra, többnyire elegiai szinezéssel, de erősebb indulatok és egyéniség nélkül; inkább a stil és forma embere. egészben Kisfaludy Károly követői közé tartozik. Dolgozatainak jegyzékét összeállította Czapáry László; M. Gy. emlékezete (Egri kat. főgimn. 1889-90). V. ö. Filol. Közl. 1891. 584. old.
(Mangkasszari), az ugyanily nevü kerületnek és Celebesz némethalföldi kormányzóságnak fővárosa, a Goa torkolata közelében, sík és termékeny, de mocsáros vidéken, (1892) 18787 lak., akik közt 2700 khinai és 948 európai; halászattal, két erőséggel (Vredenborg és Rotterdam). M. 1846 óta szabad kikötő; azóta kereskedelmi forgalma is jelentékeny. A fő kiviteli cikkei: rizs, kávé, kopal, guttaperka, gyöngyház, kókuszolaj és állati bőrök.
alkanna-gyökérrel pirosra festett olivaolaj, melyet fahéj-, szegfűszeg- és rózsaolajjal illatosítottak. Hajkenésre használják.