a. m. Maciejowica (l. o.).
v. Mátra-hegyén a középkorban a mai Arad-Hegyalját értették még legdélibb, a Maros mellett levő részén is. Éppen Kovászi (a mai Kovaszinc) fölött emelkedett a M., melyről az egséz hegységet nevezték; továbbá a Csorva és a Kerekhegy; Gyraknál (a mai Gyoroknál) a Dornomál v. Domórnál s Pálülésénél (a mai Paulisnál) a Szomolya; a M. déli részén, a Maros jobbpartján Kalodva (a mai Kladova) mellett a Rózsásmál v. a Rózsás-előhegy. Most csak a Boros-Jenő és Apatelke vidékén levő részt hivják Makrának (Mokrának). Itt feküldt Makrafarka, melyet Boleszló váci püspök 1214. a leleszi konventnek ajándékozott. 1488. Makray nevü család is élt Zaránd vmegyében (a mai Arad vmegye északi részében). V. ö. Márki, Arad tört., I.
Imre, kat. pap, egyházi iró, szül. Szegeden 1851 febr. 1. Középiskoláit Szegeden, a teologiát Temesvárt végezte. Pappá szenteltetvén, több helyen segédlelkész volt, majd főgimnáziumi hittanár, később aracsi plébános lett, mint ilyen most is működik. Irodalmi munkássága: Számos a fővárosi napilapokban megjelent cikkein kivül önálló művei: A kath. vallás tankönyve (3 köt., Temesvár 1887); A kat. egyház történelme (u. o. 1888). E két tankönyvét a magyarországi középiskolák nagy részében használják. Több jeles munkát fordított németből magyarra, igy Kreiten, Voltaire (2 köt., Szeged 1888); Hohoff, A forradalom a XVI. század óta (2 köt., u. o. 1889). Jelenleg a Hitvédelmi füzeteknek szerkesztő kiadója.
Benedek, 1383-87. a prágai egyetemen tanult s a bölcselet mestere lőn, 1398. a párisi egyetemen a kánonjog szabadalmasává avatták föl, 1401. pedig a padovai egyetemen kánonjogi mesteri fokozatot nyert. Ezután az óbudai egyetemen a római és kánonjog tanára lőn. De 1403. ő is Nápolyi László pártjához csatlakozott s Ó-Budát annak számára lefoglalta. Zsigmond király Stibor vajdát küldte elenne, ki néhány nap alatt kivette kezéből a várat, őt magát bebörtönöztette. 1406. a párisi egyetem egy része közbenjárt kiszabadításáért s csakugyan 1408. visszanyerte szabadságát. Ezentul hű embere lett Zsigmondnak s őt Spanyol-, Francia- és Angol-országba is elkisérte. V. ö. Katona, Hist. Crit. (XI. 560.); Századok 1894, 387-95.
alul szűk, felül tág, hosszu vörös pipa.
László, ezredparancsnok az 1848-49. szabadságharcban szül. 1815 márc. 15., megh. 1876 márc. 30. Katonai pályára készült s már gyermekkorában a kézdivásárhelyi katonai intézetbe került. Mint tiszt előbb Velencében szolgált, majd Erdélybe helyezték, de már 1846. lemondott tiszti rangjáról, midőn Torma Lujzát nőül vette. 1848. azonban ismét kardot kötött Deésen a nemzetőrséget szervezte s csakhamar kapitány lett. Az 1848 nov. 15-iki szamosújvári ütközetben fő része volt Urbán visszaszorításában. Majd Bem mellé került s részt vett a szebeni első és második, szelindeki és piski csatákban. 1849 febr. 3. őrnagy lett, 1849 jun. 6. pedig Bem alezredesnek nevezte ki s egyúttal Bethlen Gergely gr. távoléte alatt ezredparancsnok volt, ugyszintén ideiglenesen Beszterce, Medgyes és Nagyszeben parancsnokságát is viselte s mig erélyesen hozzálátott a hadviselésre szükséges eszközök előteremtésében, másfelől igazságos és humánus bánásmódjával az elfoglalt szász városok lakosságát is megnyerte. A fegyverletétel Zsibónál érte, mely alkalommal Kazinczy tábornok őt küldte a feltételek megállapítása végett Grottenjelm orosz tábornokhoz. Az oroszok őt is kiszolgáltatták az osztrákoknak, kik Aradra hurcolták s ott halálra itélték. Haynau azonban, ki eközben a minisztériummal összeveszett, a halálra itélteknek megkegelmezett, köztük M.-nak is, kinek büntetését ekkor 16 évi fogságra változtatták, melyből már 1850 jun. végén kiszabadult. Birtokára tért vissza s családjának élt az abszolutizmus alatt. Az 1864-iki szebeni tartománygyülésre Déva város képviselőnek választotta, de ezen a többi magyar képviselőkkel együtt ő sem jelent meg. 1866. már a magyar országgyülésen vett részt mint képviselő s az maradt 1875-ig. Ekkor visszalépett a politikai pályáról, idősb fia, M. Aladár váltotta őt fel.
l. Eudokia.
(Abú-l-'Abbász Taki al-din al), hires arab történetiró, szül. Kairóban 1365. Teologiai tanulmányainak bevégzése után Mekkába zarándokolt, onnan 1398. visszatérve, előkelő birói hivatalokat viselt, működött Sziriában és Egyiptomban. Megh. 1442. Kairóban. Főmunkája a Kahitat, Egyiptom történelmi, föld- és helyrajzi nagy monográfiája (2 köt., Búlák 1270 hidsra). E munka egyik könvét dolgozta fel Quatremére; Histoire des Sultans Mamloucks 82 köt., 4 részben, Páris 1837-41) c. művében; most e munka teljes francia fordítását készíti elő Bouriant; e fordításból, mely a Mémoires de la Mission du Caire kiadványai során adatik ki, az 1. köt. (Mémoires I-VII. fasc. 1) már megjelent; Description topographique et historique de l'Egypte I. (Páris 1895). Azonkivül M. számos értekezése szolgált alapul az arab régiségeket tárgyaló európai dolgozatoknak.
(gör.), összetételekben a. m. nagy v. hosszu. Az itt nem talált összetételek Macro... alatt keresendők.
(gör.), elavult kifejezése a tudománynak, amely az élet lehető hosszura nyujtását tűzi feladatul. Ma ezen kérdésekkel tágabb körben az egészségtan foglalkozik. A M. szabályait mindenki könnyen fel tudja sorolni, de nem mindig az éri el a magas kort, aki ezen szabályokat megtartotta. Mértékletesség, tisztaság s testgyakorlat a M. főtételei.