a malabáriak nyelve Kelet-Indiában (s a Maledivek egy részén); a ragozó dravida nyelvek közé tartozik (l. o.). Nyelvtanát megirta Peet (Cottayam 1860); szótárát Bailey (u. o. 1846). - M. partvidék, l. Malabar-part.
(növ.), l. Jambosa.
Brassó vmegyében a Bucsecs (l. o.) É-i oldalán levő, vadregényes szépségü hasadék, mely Rozsnyó felől érhető el. A Siebenbürgischer Karpathenvereinnek itt menháza van. A M.-on keresztül mászhatóü meg a Bucsecs.
néven hivta Blumenbach azon összes törzseket, melyek a Szkunda-szigeteket a Malakka-félszigettel s Ausztráliát a hozzátartozó szigetcsoportokkal együtt lakják. Újabban azonban az ausztráliai kontinens lakóit meg Új-Guinea s a körülötte fekvő szigetek göndörhaju népeit külön szokták választani; vagyis a M.-ba az említett vidékek azon törzseit sorozzák, melyeket a többiektől sima hajuk és sárgásbarna bőrük különböztet meg, s ezenfölül nyelvi és etnologiai szempontból is együvé tartoznak. L. még Malájok és Maláj-polinéziai nyelvek.
l. Malakka.
(Ursus malayanus Raffl.), a medvefélék családjában tartozó állatfaj; bundája rövidszőrü, fekete szinü; orra rozsdavörös, mellén fehér v. rozsda szinü foltok vannak. Karmai igen hosszuak. Hossza 1,25 m. magassága 70 cm. Szumátra, Borneo, Nepal és Hátsó-India erdeit lakja. Főleg gyümölccsel táplálkozik. Könnyen szelidithető. Hazájában Bruánnak nevezik.
(Indonézia, Kelet-indiai szigettenger,Inszulinde), az Ázsia és Ausztrália közt elterülő számos kisebb-nagyobb sziget és szigetcsoport gyüjtőneve. Ny-i szélén van Szumátra, D-en Jáva, Boli. Lombok, Szumbava, Szumba, Flores, Rotti, Timor, Timorlaut és az Aru-szigetek, K-en a Molukki-szigetek. ÉK-en pedig a Filippi-szigetek, amelyeket különállóknak is tekintenek. A fentemlítetteken kivül a legnagyobb szigetcsoport benne a Nagy-Szundák (Borneo, Szumátra, Jáva és Celebesz) meg a Kis-Szundák, amelyek Jávától K-felé Timorlautig nyulnak. Geologiai szempontból e szigetek igen érdekesek, mert rajtuk húzódik el azon vulkánsor, amely Ázsia K-i és DK-i részén vonul át. Főképen Jáva, Szumátra és a Kis-Szundákon ülnek ezen vulkánok; számosak még a Molukki- és Filippi-szigeteken is. Ellenben Borneo, Celebesz, Ceram és Timor őskőzetekből állanak, amelyeket tercier rétegek fednek. A M. legnagyobb magasságát É.-Borneoban a Kinibaluban (4175 m.) éri el; a legmagasabb vulkánok a Korintji (3766 m.) Szumátrán, a Szemeru (3703 m.) Jáván, a Rindjani (4200 m.) Lombokon. Aranyat, vasat, cinnt, rezet, ezüstöt, gyémántot és szenet bányásznak rajtuk. Az éghajlat mindenütt trópusi; a Ny-i részeken különösen sok az eső, ellenben K-en szárazabb. Az É-i részeken 2 esős és 2 száraz évszak van; egyebütt az esős évszak decembertől márciusig tart és a száraz áprilistől novemberig. A flórát jellemzik a legfinomabb és legértékesebb fűszerek a legnemesebb gyümölcsök, sokféle festékfa, indigo-, kókusz-, szágo-, katechu-pálma. (L. még Szunda-, Molukki-, Filippi-szigetek.) Ny-i részében a hátsó-indiai, K-i részében az ausztrálmaláji állatvilág az uralkodó. A lakosság zöme maláji. Idegen bevándorlók, főképen khinaiak, mindenütt de leginkább a Filippi-szigeteken és Jáván találhatók. Az európaiai száma nem nagy. É-Borneo Labuán szigettel és Szingapur brit birtok, a Filippi-szigetek a spanyolok tulajdona. Timoron Deli portugál kormányzóság. Többi részei a németalföldiek tulajdona.
(Gallus domesticus pugnax malayanus), sovány és magastestü tyúkfaj. Hazája India, honnét Krisztus születése idejében hozták Elő-Ázsiába, Görögországba és később Rómába. Ez a díszszárnyas Malakka-szigetén jelenleg is még vadon állapotban található. Többféle szinváltozata közt még leggyakoribb a pirsbarna. Tiszta vérben azonban ritka nálunk és ezért igen drága. Keskeny, félig nyugvó helyzetben tartott, farkban végződő, szép sarlós tollakkal ékített törzse, hosszu, tollatlan lábakon nyugszik. Nyaka szintén hosszu, minek következtében az állat sziráfszerüen nyurga, 75 cm. magas kakas nem ritka. Feje hosszu, görbe csőrrel, lapos, bibircsos, majdnem rózsaalaku taréjjal. Húsa különben elég ízletes, kivált a kappanoké. Rossz tojó. A parlagi tyúkokkal való keresztezésre mi előnyt sem biztosítván, inkább kuriozitása végett tartják, főleg állatkertekben. (Képét l. a Tyúkfajták mellékletén.)
A maláj nyelv eredetileg Malakka-félszigetén és a Szumátra-szigetnek egy részén uralkodó nyelv volt. A XIII. sz. közepétől kezdve a malájok bevándorlása következtében az indiai szigettenger jó részén elterjedt és a keletázsiaiaknak még ma is ez a kereskedelmi és forgalmi nyelve. Indiai befolyás alatt lett irodalmi nyelvvé és sok szanszkrit szóval gazdagadott, az iszlám terjedésével még egyéb és pedig arab és portugál alkotó részkeet is olvasztott magába. A maláj nyelv, amelyet mintegy négy millió ember beszél, arab irásjegyeket használ. Nyelvtanokat adtak ki: Crawfurd (Loadon 1852); de Hollander (Breda 1874, 4. kiadás); Pijnappel (Hága 1866) és Klinkert (Lejda 1882); szó tárakat: de Wilde (Amsterdam 1841); de Wal (Batavia 1872, újra átdolgozta van der Tuuk u. o. 1877-84); Swettenham (London 1886-87 2 kötet) stb. Lásd még Maláj-polinéziai nyelvek A maláj irodalom meglehetősen bő és sokoldalu. A műköltészet köréből a leghiresebb és a legkedveltebb a Bidasari cimü költemény (kiadta Favre Bécsben 1875. és Klinkert Lejdában 1886.). A legtöbb jávai költemény (l. Jávai nyelv és irodalom) is megvan maláj átdolgozásban, kivált azok, amelyek indiai tárgyról szólnak, mint az öt Pandara története, ugyszintén Rama históriája (Sri Rama, kiadta Roorha van Eysinga, Amsterdam 1843). A regényes költészet köréből, amelyek nemzeti tárgyuak, említésre méltók: Ken-Tambuhan c. költemény (kiadta de Hollander, Lejda 1856; Klinkert u. o. 1886); Indra Laksana története stb. Van még egy elbeszélés menangkabani dialektusban Balkis címen (kiadta Gerth van Wijk, Batavia 1881). A legelterjedtebb indiai mesegyüjtemény, a Kalila ve Dimna maláj átdolgozásban is megvan (kiadta Gonggrijp, Lejda 1876), hasonlókép az ind Pancsatantra is (Pandjatandaran, kiadta van der Tuuk, u. o. 1866.). Gazdagon van képviselve a történetírás is. Újabban a malakkai Abdullah ibn Abd ul Kadir (megh. 1854.) kiadta uti naplóit, egyes országok geográfiai és statisztikai leirását és különösen említésre méltó önéletrajzát. A mohammedán teologiai irodalom csupán arab művek fordítására szorítkozik. Az új szövetséget Brouwer már a XVII. sz.-ban lefordította malájra (Amsterdam 1668); az egész bibliafordítás Leidekker és van der Vormtól u. o. jelent meg 1733. (azóta többször is). V. ö. Dulaurier, Memoires, lettres et rapports relatifs au cours de langues malayes et javanaise (Páris 1843).
(oran malaju a. m. kóbor emberek). Megkülönböztetünk maláji fajt v. maláji törzset és a malájok külön népét. A maláji faj, melyet az újabb etnográfiai testi ismertető jelei szerint csak a mongolok alfajának tekinti, nemcsak a szumátrai és malakkai M.-at és jávaiakat foglalja magában, hanem a simahaju barna törzseket is, amelyek a polinéziaiak neve alatt a Déli-tenger tropikus és szubtropikus szigetein szétszóródtak. A madagaszkári hóvák is a M. családjához tartoznak. Ez az emberfaj a Komoroktól a Husvét-szigetig a Ny. h. 61-268 fokig és Havai s Új-Zéland közt, tehát 70 szélességi fokra terjedt ki. Kiinduló pontul a délázsiai szárazföldnek DK-i részét kell tekinteni. Nyelvészeti és művelődéstörténeti szempontból két nagy osztályra osztható a maláji faj: egy nyugatira, a szűkebb értelemben vett M.-ra és a keletire, a polinéziaiakra, akikhez Müller Fr. etnologiailag a melanéziaikat is számítja. Ami a M. testi ismertető jeleit illeti, az ázsiai M. a kisebb emberekhez tartoznak, mig a polinéziai M. testük nagysága által tünnek ki. Az előbbieknek sok közös vonásuk van a mongolokkal u. m. a hosszu merev haj, ritka szakáll, a bőr sötétebb szine a bőr sárgaságától egész a sötétbarnáig, előreálló járomcsontok és a szemeknek részben ferde helyzete. Az ázsiai M. közt ismét két alaptipust találunk, t. i. egy tulajdonképeni maláji és egy batt fajt, utóbbi magasabb testalkatu, erősebb, világosabb bőre sziine, világosabb a haja és kevésbbé előállók pofacsontjai. Az ázsiai M. meokefalok, a plinéziaiak brachikefalok, mindkettőnél a koponya oly magas vagy kevéssel magasabb mint a milyen széles. A prognatizms nem feltünő. Minél közelebb laknak a M. az ázsiai szárazföldhö6, annál gyakoribb jelenség náluk a szemek ferde állása, miáltal keleten testileg az óvilág népeihez közelednek.
A M. politikai államszervezete arisztokratikus jellegü. Az állam élén a monárka áll radsa, maharadsa, dsang di Pertuan címmel. Oldala mellett állanak az Oran Kaja cimü országnagyok. Ezek kormányozzák, mint az uralkodó hübéresei és adózói, az egyes tartományokat. A trónörökös neve Radsa Muda (ifju uralkodó). Az Oran Kajabeliek között a fejedelem választja a birodalom legmagasabb hivatalnokait. A maláji jelleg legtisztábban jelentkezett Menangkaban nevü nagy birodalomban, mely az agami (Szumátra) fenföldön volt s 1680. bomlott fel, midőn Alif szultán egyenbes utódok nélkül halt meg. Politikai tekintetben a M. a hollandusok alá kerültek, akik megszüntették ugyan a fejedelmek függetlenségét, de az állam vallási viszonyait, törvényeit és szokásait nem bántották.