János, bizánci krónikás a VII. sz. első felében. Világkrónikája, mely Kr. u. 563-ig terjed, egyetlen, megcsonkított kéziratban maradt ránk. M. volt a későbbi bizánci krónikások mintaképe, s hatása a szláv krónikairodalomban is meglátszik. Legjobb kiadása Dindorftól (Bonn 1831). V. ö. Patzig Edwin, M. J. und Joh. Antiochenuis (Lipcse 1892).
hosszan elnyuló sziget a velencei lagunák előtt, ugyanily nevü helységgel, (1881) 1984 lak. A Porto di M. a kikötőnek megerősített főbejárata és elválasztja M.-t a Litorale di Pellestrinától.
(ol.) a. m. gonosztevő, utonálló, kiket a mafia (l. o.) bosszujának kivitelére használ föl; előképeik a XVI. és XVII. sz.-beli brávók (sicarlii) voltak. Malaln drius néven hivták Franciaországban a portyázó és fosztogató katonákat, II. Jó János és V. Károly idejében; ezeket aztán Duguesclin Spanyolország ellen vezette.
portugál katonai és kereskedelmi állomás Angolában (l. o.).
az Odera 120 km. hosszu jobboldali mellékfolyója Oppeln porosz kerületben. Lengyelországban ered, átfolyik Szilézián és Oppeintől 6 km.-nyire torkollik.
(franc., ejtsd: má lá propó) a. m.rosszkor, kedvezőtlen időben v. alkalomkor.
v. Punicum (növ.) a. m. púnalma, pomogránát, l. gránátalma.
(ol.) a. m. váltóláz, hideglelés. Oka apró szervezeteknek az emberbe jutása, amelyeket Laveran 1881. fedezett fel. Eme szervezetek a maláriások vérében különböző alakban találhatók fel: 1. szintelen, átlátszó, amoeboid mozgással biró gömbalaku képletek, amelyek belsejében többnyire apró pigment-rögök ismerhetők fel. Részint a vérplaszmában úszkálnak, részint a vörös vérsejtek belsejében, néha többes számban, találhatók, amikor is a vörös vérsejt elhalványodott és szinanyaga az említett rögök alakjában jut az élősdi testébe; 2. 1-4 ostoralaku nyulvánnyal biró képletek, amelyeknek nyulványai gyors mozgást engednek felismerni); 3. a vérplaszmában található félholdalaku, átlátszó, szintelen, pigment-rögöket tartalmazó és 4. szegmentált alakok. Ezen élősdi plasmodium malariae név alatt ismeretes. Fejlődésének menetét különösen Golgi tanulmányozta. Az eleinte pigment nélküli alakok a vörös vérsejtekben pigment tartalmuakká válnak, miközben növekednek, végre osztódnak. Az osztódás lázrohammal függ össze. Az alatta kiszabaduló pigment (melanin) különöböző szervek sejtjeiben rakódik le. A különböző M.-alakoknak Golgi szerint mikroszkópi megjelenésük és fejlődésük szerint megkülönböztethető plaszmodium-alakok felelnének meg (l. az ábrát).
[ÁBRA] A harmadnapos váltóláz plaszmodiumai. a visszafejlődésben levő plasymodiumok.
Hazánkban az M.-élősdieket különösen Kétli tanulmányozta. A M.-plaszmodium az emberi szervezeten kivül is tenyészik, honnét a szervezetbe jutva, okozza a M.-t. A betegség emberről emberre nem terjed, tehát nem tekinthető ragadósnak és tisztán miaszmatikus természetü. A M. kóroktanában lényeges szerepet játszanak a talaj- és az égalji viszonyok. Bizonyos fokig nedves, felső rétegeiben a lég számára áthárható, szerves anyagokat tartalmazó tlaj és bizonyos hőmérsék alkotják a miaszma fejlődési föltételeit. Azért a M. gyakoriság nagyobb meleg vidékeken, mint hidegeken, nagyobb nyáron, mint télen, legnagyobb befolyásuk van azonban reá nézve a mocsaraknak,, amelyek képződésével egy addig M. mentes vidéken a M. megjelenhetik, eltünésével az endemiásan eljövő M. megszünhetik. Ugy látszik, hogy a M. mérge a levegő útján jut a szervezetbe. A betegség kifejlődésére a beteg szervezetének határozott befolyása van, ami kitünik abból, hogy a külső oknak egyformán kitett emberek nem mind és nem egyforma mértékben betegednek meg. Általában gyöngébb szervezet alkalmasabb a M. kifejlődésére, mint erősebb. A M.-méreg által okozott különböző kóralakok közös jellemző tulajdonsága a tüneteknek szabályos időközökben való visszatérése és a kinin gyógyító hatása. A közönséges váltóláz (febris intermittens) gyöngeség, levertség, emésztési zavarok, tagfájdalmak után veszi kezdetét. Ezen néha igen rövid ideig, máskor hetekig tartó határozatlan tünetek után, vagy ezek nélkül, a tulajdonképeni roham főfájással, néha hányással, általános rosszullét érzetével kezdődik. A bőr csakhamar elspáad, borzongást érez; ez fokozódva «rázó hidegbe» megy át, amelynek hatása alatt a beteg vacogó fogakkal, egész testében remegve fekszik ágyában. 1/4 óra, máskor több óra mulva a rázi hideg megszünik a bőr kipirul, szárazzá, forróvá lesz, főfájás, szomjuság, fülzúgás, nagy forróság érzése fogják el a beteget, miközben már a rázó hideg alatt is emelkedő hőmérsék eléri tetőfokát (38-42°) és a láz össze tünetei észlelhetőkké válnak (l. Láz). 1-12 óra mulva bekövetkezik az izzadás szaka, amelyben a láz tüneteinek gyors alászállása mellett a beteg a javulás érzete mellett, bőven izzad. A váltólázfoham egész lefolyása pár órát, ritka esetben egy napot vagy többet vesz igénybe. Nem számítva a súlyos ideges tüneteket, melyek a közönséges roham képét módosítják, eltérő alakok fordulhatnak elő annyiban, hogy egyik szakasz - leginkább a rázó hidegé - kevéssé kifejezett, vagy elmarad, különösen gyermekeknél. A lázon kivül a váltóláz legjellemzőbb tünete a lép megnagyobbodása, amely kopogtatás és tapintás útján szokott felismerhetővé lenni. Említendő még a gyakran előforduló herpes labialis. Ha már jellemző a váltólázas roham megjelenése egymagában is (az esetek egy része azonban össze volna téveszthető tuberkulozissal, pyaemiával stb.), még könnyebben válik felismerhetővé az egyes rohamok ismétlődésének szabályossága által. A M.-val szemben teljesítendő feladatok közül első sorban a profilaxisz említendő. Fő eszközei: mocsarak lecsapolása, kiszárítása, a folyók szabályozása. A már fellépett M. specifikus gyógyszere a kinin. V. ö. Ehrenreich L., A malária betegségek kórtani, oktani s gyógytani szempontból (Budapest 1890).
l. Idegzsába.
(Mälarn), nagy tó Stockholm, Nyköping, Örebro, Vesteras és Upsala svéd länekben, 1686 km2 területtel, amiből 487 az 1260 kis szigetre és zátonyra esik. Legnagyobb mélysége 60 méter. A M., a régi Lögaru-, a Norrström-, Söderström- és a Södertelge-csatorna által a Keleti-tengerrel, az Arboga-csatorna által pedig a Hjelmar-tóval van összekötve. Legmagasabban fekvő medencéja a Köping, alacsonyabb a Vesteras és a legalacsonyabban fekvő a Björkfjärd és a Riddarfjärd. A hajózás rajta igen élénk. A folyók, amelyek beleömlenek: a Fyris-ĺ, Sag- ĺ, Kolbäcks- ĺ, Arboga- ĺ és Eskiltuma- ĺ.. A tó néhol oly keskeny, mint valami folyó, másutt meg fjordalaku; partjai sok helyen festői szépségüek; rajtuk 9 város, több mint 200 kastély, 90 templom és számtalan nyaraló látható. V. ö. Bilder og minn en frän sodrä Mälarstranden (Stockholm 1878).