régi olasz nemesi család, mely Lunegiano s a XIV. sz. óta még Massa-Carrara birtokában isvot. E család a guelfekkel tartott s részt vett a lombardoknak a Hohonstaufok ellen vívott harcaiban. Megemlítendők: 1. M. Ricordano (1200-82.), megírta Firenze szülővárosának 1282-ig terjedő történetét (Istoria florentina), mely munkát unokaöccse, M. Giacotto 1286-ig folytatott, de amelynek hitelességét újabban különösen Scheffer-Bolchorst kétségbevonta. V. ö. Scheffer-Boichorst, Florentiner Studien c. művét (Lipcse 1874) és Sybel, Histor. Zeitschrift XXIV. 274; Busson, Die Chronik der Malespini (Sybels Histor. Zeitschrift XXIV. 248). - 2. M. Saba, XXI. János pápán ak titkára, Szicilia történetét irta meg guelf szempontból 1250-1276-ig (Rerum sicularum).
(lat. gratia), isteni kegyelem, istentől adott ajándék, melynek adományozási oka csupán az isteni jóság, vagyis teljesen nem köteles minden részről való érdem nélkül istenileg adott jótétemény; ez értelemben a M. minden ajándékot, melyet mi s más teremtmények istentől nyernek, magában foglal, azért megkülönböztethető természetire s természetfölöttire. Természeti jelenti azon jótéteményeket, melyeket a teremtményeknek ingyen ugyan, de azok természeti kivánalma szerint ád Isten, ily M. a teremtés, szabad akarat; neveztetik teremtő kegyelemnek is. A természetfölötti M. oly ajándék, mely az embernek nemcsak érdeme nélkül, hanem természetének kivánalma és tartozékán kivül s felül jut, és természetfölötti céljának előmozdítására van rendelve, máskép megváltói M., vagy mivel a bűn által megsebzett embernek adatik, orvosló M. néven is jön elő. Katolikus értelemben a M. Krisztus ingyen ajándéka, az ő érdemei által lelki üdvünk visszaszerzése s előmozdítására vagyis a megváltásnak bennünk való eszközlésére adva, lelkünkre bensőleg hatva, ugy hogy bűnösökből igazak és szentek leszünk, vagy a jó cselekedetekre indíttatunk s azok véghezvitelére segíttetünk. A M. egyáltalában szükséges; a szentirás világos tanítása szerint azon szükségesség alapját kell az eredeti bűn által beállott egyetemes bűnösségben s az ezzel bekövetkezett tehetetlenségében az embernek, hogy az üdvöt egyedül önmaga által akarja és eszközölje, ebben a föltétlen tehetetlenségben leli alapját az isteni M. föltétlen szükségessége. L. még Eredendő bűn.
(Milost), lejtári (nógrádvármegyei) pohárnokot 1252 jun. 15. IV. Béla oly föltétel alatt vette be fegyveres szolgái közé, hogy az Ottokár cseh király fia, Przemysl őrgróf ellen indított hadjáratban két fia teljes fegyverzetben (vaspáncél, vaskalap, pajzs, lándsa, íj, nyil, katonaló) vegyen részt.
bizonyos mértékig csirázott gabona, melynek az a sajátsága van, hogy nemcsak a benne levő keményítőt, hanem még ezenkivül igen sok elcsirizesített keményítőt maltozzá és dextrinné képes átváltoztatni. A M.-t a sör- és szeszgyártásban (l. o.) éppen cukorátváltoztató képessége miatt alkalmazzák. Ugyanis a csirázás tartama alatt képződik a diasztáz (l. o.). Mindenféle gabona alkalmazható a M.-készítés céljaira, de legalkalmasabb az árpa. A megtisztított árpát vasból v. cementből készült áztatókba teszik és annyi vizet eresztenek rá, hogy a viz az árpát necsak fedje, hanem még néhány cm.-nyire magasabbra emelkedjék. Rövid idő mulva a hibás szemek, valamint az árpában levő egyéb tisztátalanságok, ugyszintén a héjak, a viz felületén réteget képeznek, melyet leszednek, nehogy a csirzázás egyenletességét zavarják. Az áztatás által bizonyos anyagok feloldódnak, melyek könnyen rothadást idéznének elő, miért is a vizet többször változtatni szükséges. Az áztatás időtartama, valamint a vizváltoztatás függ a viz minőségétől és hőmérsékétől. A M.-készitésnél a vizfelvétel addig történjék, mig a szem közepén egy pont látható, mely még átázva nincs. Az árpaszem csirázásra eléggé ázottnak mondható akkor, ha a szemet ujjunkkal szétnyomva ahéj könnyen, teljesen leválik a lisztes résztől. Jól ázott 100 sr. árpából legfölebb 160 sr. és legkevesebb 130 sr. ázott árpát nyerünk. Ha az árpa kellően átázott, akkor a vizet leeresztik és az árpát a csirázás céljából M.-szérüre viszik. Itt egyenletes magasságu rakásokba rakják. Csakhamar a gyökércsira kinő, jeléül annak, hogy a csirázás folyamata már megkezdődött. A rakásokat 6-12 óra időközökben lapátolják, nehogy a csirázásnál fejlődő melegség káros hatást okozzon. A M.-készítésnél a csirzázás addig történik, mig a felődő diasztáz a maximumát éri el. Ebben az időpontban aztán a további csirzáás megszakittatik. Az igy készült M.-t zöld M.-nak hivják, mely körülbelül 1/3 rész vizet tartalmaz. (Az ábrában látható a csirázó árpaszemek különféle fejlődési állapota.) A szeszgyártásban a zöld M.-t használják fel, a sörgyártásban ellenben a feldolgozás tovább folyik.
[ÁBRA] Csirázó árpaszemek fejlődési állapota. a áztatott árpaszem; b csirázni kezdő szem; c 5 napig a malátaszérün csirázott árpaszem; d 8 napig csirázott zöld maláta; e fejlődött levélcsirával biró árpaszem.
A M.-szérükön való költséges előállitás helyett újabb időben mekanikai csirázó készülékek segélyével állítják elő a M.-t, noha a régi eljárás általában szokásban van. A mekanikai csiráztatók sokfélék, melyek közül a Galland-féle pneumatikus M.-készítés említendő fel. Ez eljárásnak fő elve a következő: A kellően áztatott árpát magas rétegben vaspléhből készült lyukas fenékre rakják. A csirázás tartama alatt, bizonyos időközökben vagy folytonosan, tiszta lehűtött és nedvességgel telített levegőáram vezettetik át a csirázó szemeken, ez által elegendő mennyiségü oxigént kap az árpa, a fejlődő szénsav elvezettetik és a csirázó árpa kiszáradása mégis megakadályoztatik. Galland ez eljárását az újabbi időben sokféleképen módosították s különösen a Salackin-féle pneumatikus M.-készítés van több helyen gyakorlatilag alkalmazva.
A sörgyártás céljaira a zöld M.-t nedvességétől megszabadítják s ezt az eljárást aszalásnak nevezik. A sörgyártás üzemzavarai sokszor a hibás aszalásra vezethetők vissza, miért is a M. aszalása igen nagy gondosságot igényel. A zöld M. szárítással, mesterségesen alkalmazott meleg igénybe vételével aszalt M.-vá alakíttatik át és pedig 20-70o R., sőt még ennél is nagyobb hőmérsék mellett. A levegőn szárított M.-t lég-M.-nak nevezik, mely azonban még 17-17% vizet tartalmaz, miért is ennek eltartása nehézségekkel járó. A jól aszalt M.-nak neemcsak eltarthatónak kell lennie, de fontosabb ennél az, hogy magasabb hőmérséknél a M. bizonyos alkotó részei változást szenvedjenek, melyek a sör minőségére is befolyást gyakorolnak. A zöld M. aszalása által már külsőleg is a következő változásokat vesszük észre: a megszáradást, térfogatkisebbedést, aromás ízü és szaba anyagok kifejlődését és szinváltozást.
Igen sokféle M.-aszaló van a gyakorlatban alkalmazva, a fő azonban, amit egy jó aszalótól kivánunk, az, hogy bizonyos sörfaj előállításához szükséges M.-t minél kevesebb tüzelőanyaggal könnyen és biztosan aszalhassuk. Miután a M. sajátságai az aszalás helyes vezetésétől függenek, a következőket kell az aszalásnál szem előtt tartani: 1. A magasságot, melyben a zöld M. az aszalóra rakatik. 2. A hőmérsék emelkedésmódját. 3. Az aszalási idő és az aszalási hőmérsék magasságát.
A főbb M.-aszaló szerkezetek a következők: Megszakítással dolgozó aszalók: 1. a füstaszalók és 2. légaszalók. Ezek szitaszerü lyukas fémlemez v. dróthálóból készült étagérekből állanak, melyekre a zöld M. rakatik és vagy az égési gázok direkt (füstaszalás) vagy meleg levegő bevezetése (légaszalás) v. mindkettő együttes alkalmazása által történik az aszalás. Újabban folyton működő mechanikai M.-aszalók vannak alkalmazva. Az aszalási hőmérsék magassága szerint sárga vagy barna M.-át nyernek. Az aszaláson kivül még a sötét szinü sörök készítéséhez a M.-t pléhcilinderekben szabad tűz felett pörkölik (pörkölt M.). A pörkölésnél a M.-ban levő diasztáz (l. o.) cukorátváltoztató képességét teljesen elveszíti. Az aszalásnál a M.-csira a szemtől leválik és ettől megtisztítva nyerjük a M.-csirát (l. o.).
l. Maláta.
sörgyári hulladék, melyet épp ugy, mint a szénát, minden állattal lehet etetni, de nagyobb táptartalma és keserü íze miatt kisebb adagban és keverékben kell adni az állatoknak. Újabban sokan a lovaknál az abrak helyettesítésére használják, de az egész abrakot nem kell M.-val pótolni, mert keserüsége miatt a lóval legfölebb csak 3 kg. M. etethető ugyanannyi zab helyett. A lónak szárazon, abrakkal és szecskával keverve adják, a többi állatok számára azonban néhány óráig vizben áztatják s azután száraz szalmaszecskával keverik össze.
l. Fürdő.
a malátának vizben való oldata szörsűrüségig bepárolva. A megdarált maláta ugyanis ugyanannyi vizzel huzamosabb ideig kezelve körülbelül 75%-ra hevíttetik és szűretik. Az igy nyert kivonatot fehérjével tisztítják; a meleg kivonathoz 5% glicerint adnak. A M.-nak édeses ízü, knyeérre emlékeztető szaga van, legnagyobb részben dextrinből és cukorból áll, kevés fehérjeanyagokat és foszforsókat is tartalmaz. Extractum malti néven gyógyszerül használják.
l. Sör.
régi olasz nemesi család, mely a XII-XV. sz.-okban Rimini és a Romagnának egyik része fölött uralkodott. Riminit a család 1150 óta birta s innen lassan-lassan Encona őrgrófságra is kiterjesztette hatalmát. Különösen harcias életet élt M. de Veruchio (1212-1312), a guelfek egyik elszánt előharcosa, akit Dante M. Pállal (a Francesca da Rimini szeretőjével együtt) megörökített. Utódai Cesena, Pesaro, Fano, Fossombrone, Cervia és más városokat birtokukba kerítették s három ágra szakadtak. Mint kiváló katona és a művészetek és tudományok lelkes pártfogója kitünt Pandolfo (1377-1427) és fia, Gismondo (1417-68). Ezt az utőbbit, aki egyúttal féktelen érzékiségénél és erőszakosságánál fogva is hirdetté tette nevét, II. Pius pápa kényszerítette meghódolásra (1463). A család utolsó tagja, Pandolfo, a velenceieknek adta el Riminit 1503. V. ö. Yriarte, Un condottiere au XV. siécle. Rimini (Páris 1882).