erőd a velencei Lagunákon, a szárazföldet és aLagunákat összekötő vasúti hid feje, melyet 1849 máj. 4-27-ig az osztrákok bombáztak.
Latin állatnevek után Malherbe Alfréd francia termszetbuvár nevének rövidítése, aki a harkályfélékről egy díszmunkát írt; Monographie des Picidés, ou histoire naturelle générale et particulié de ces oiseaux grimpeurs zygodactyles (4 köt., Metz 1860 s köv.).
igy nevezik a csapatoknál lévő fegyvereken, az emberek testén lévő ruhán s a lovak használatban lévő szerelékén kivül a katonaságnál mindazokat a tárgyakat, amelyekre a katonáknak és lovaknak a hadjárat alatt szükségük van. Ennek egy részét az emberek és lovak maguk viszik, másik részét pedig szekerek vagy különösen hegyes vidéken, málhás állatokon szállítják a csapatok és seregrészek után.
(ejtsd: malhaun), a Serre de Estrellának és igy Portugáliának is a legnagyobb hegycsúcsa (2294 m.).
l. Vámrendtartás.
(ejtsd: málerb) Ferenc de, a francia klasszikus költői stilus megteremtője, szül. Caenben 1555., megh. Párisban 1628 okt. 16. Szülővárosában, Párisban, Baselben és Heidelbergában jogot tanult, azután Angouleme Henrik herceg kiséretében Dél-Franciaországba ment, s 1586 óta majd ott, majd Normandiában élt, szűk anyagi körülmények közt, mig végre IV. Henrik 1605. Párisba hivta, hol kamarási rangot kapott. Sem költői kedélye, sem invenciója nem volt kiváló de jül sikló sorai és szépen csengő rímei, meg a nyelv művészi ritmusa feledteti e fogyatkozását. Ronsard és Desportes műveiről irt kemény kritikájával új irányt adott a francia költészetnek, s ekkor kifejtett reformjait követői, köztük leginkább Boileau, a poetika szabályaivá avatták föl. Sokszor közreadott munkáinak legjobb kiadását Lalanne (Oeuvres, 5 köt. Páris 1862-69) rendezte. V. ö. Gournay, M. Recherches sur sa vie et critique de ses oeuvres (Caen 1852); Allais G., M. et la poésie française a la fine du XVI-e siécle (Páris 1892).
(franc., ejtsd: malőr) a. m. szerencsétlenség, baleset.
Keresztély Frigyes, német festő, szül. Broekhuizenben Utrecht mellett 1832 okt. 2. Szüleivel, kik württembergiek voltak, 1833. Németországba került. Eleinte Fametsző volt, utóbb Münchenben tájképfestésre adta magát. Járt Düsseldorfban, Felső-Olaszországban és Párisban. Képein eleinte sok volt az épitészeti részlet, de később, Trovon műveinek hatása alatt, állatokat, kivált juhokat helyezett tájképeibe. Előbbi modorát tüntetik föl: A maulbronni kolostor; Veronai részlet (müncheni új képtár); Tiroli téli tájkép; A Hallstatti-tó stb. Későbbiek: Juhok, zivatar közeledtekor; Table d'hôte az istállóban; Reggel az istállóban; Est a Starnbergi-tó mellett; Marhavásár télen; Reggel a Chiem-tó mellett; Libavásár, stb.
(Malea), meredek, szaggatott hegyfok, Morea K-i félszigetének D-i vége. A hellének nagyon kerülték, mert heves szelek számos hajójukat tették tönkre.
a. m. takonykór (l. o.).