Chile egyik tartománya az araukanok földjén, 7400 km2 területtel, (1893) 71625, 1 km2-re 9 lak. Ny-i részében emelkedik a Sierra de Nahuelbuta, K-en van a Lonquimai nevü vulkán (2810 méter). Folyói v. É-felé a Biobioba, v. D-felé a Cautinba ömlenek. Földje termékeny, különösen Ny-i lapályos része igen sok búzát terem. K-en erdőségek takarják, melyekből kitünő épületfát nyernek. Departamentói: Angol, Traiguen és Collipulli.
a takonykór (l. o.) bacillusainak kémiai terményeit tartalmazó folyadék. Az eredeti Kalning-féle eljárással akképen készül, hogy a takonykór bacillusainak burgonyán előállított több hónapos kulturáit (l. Baktériumok) egyenlő mennyiségü viz és glicerin keverékében több napon át 35°-ra melegített szekrényben tartják miközben a folyadék a kulturákból a bennök foglalt kémiai anyagokat kivonja; a kivonás után a folyadékot agyagon átszűrik és erősebb melegben sterilizálják. Hasonló módon állítja azt elő Preisz H. a magyar állami bakteriologiai intézetben, csakhogy a kivonó folyadékhoz kevés szublimátot is tesz. Roux Párisban az ismtelt átojtásokkal hatékonyabbá tett bacillusokat glicerines pepton-húslevesben tenyészti, 4 hét után a tenyészetet sterilizálja s végül eredeti térfogatának 1/10-ére bepárolja. Foth a térfogatának 1/10-ére bepárolt húsleves-kulturát tömény borszesszel kezelve, fehér, később megsárguló csapadékot állít elő, mely kiszárítva szivacsos, könnyen porrá törhető anyaggá lesz. A folyékony M. sötétbarna szinü, sűrű folyadék, mely hideg és napfénytől védett helyen heteken keresztül eltartható. A M. rendkivül becses szer a rejtett takakonykórnak, ha nem is abszolut biztossággal, de legalább nagy valószinüséggel való felismerésére. Ha ugyanis a folyékony M.-ból 0,25-0.50 g.-ot 3,5 g. 1/2 %-os karbolvizzel higítva takonykóros ragállyal már fertőzött ló bőre alá fecskendezünk, akkor az addig láztalan állat hőmérséklete a befecskendezés utáni 4-8-dik órában emelkedni kezd, körülbelül fél nap mulva az emelkedés legmagasabb: 39,5-41,0°C., ettől kezdve fokozatosan v. még egy kisebb második emelkedéstől megszakítva lassankint visszatér a rendes fokra. A hőmérséklet emelkedése közben sokszor még erős elbágyadás, étvágytalanság, szaporább érverés és lélekzés, a 7-8-dik óra közben esetleg izomremegés vagy általános didergés is észlelhető az állatokon. Ha azonban a M.-t ugyanabban v. akár nagyobb mennyiségben is, egészséges vagy más betegségben szenvedő ló bőre alá fecskendezzük, akkor a hőmérséklet legfeljebb igen kevéssel 0,8-1-1,5°-al emelkedik, a többi tünetek, a többi tünetek pedig éppen nem észlelhetők. Olyankor tehát, ha a takonykór gyanuja fenforog, de a betegség tünetei határozatlanok vagy egészen is hiányzanak a M. befecskendése és az állatnak észlelése útján a gyanut megerősíthetjük v. elosztlathatjuk, mert a takonykór fenforgása feltételezhető, ha a befecskendés után tipikus reakció (lásd az ábrát) állott be, vagyis ha a hőmérséklet a fentebb jelzett módon szabályosan emelkedik és ha egyidejüleg rosszullétnek egyéb általános jelei is mutatkoznak,
[ÁBRA] Tipikus mallein-reakció. (A ló I/2-án d.u. 2 órakor 0,25 g. malleint kapott a bőr alá).
(lat.) a. m. sarkvessző, bujtó ág, bujtvány; az anatomiában a láb egyik csontja.
(lat.) a. m. kalapács; M. az anatomiában l. Fül; M. humidus az állatorvostanban, l. Takonykór.
Hermann, a német klerikális centrumpárt vezére, szül. Mindenben 1821 febr. 5., megh. Berlinben 1874 máj. 26. Jogot végzett és azután a közigazgatási pályán működött 1872-ig amidőn az állami szolgálatból kilépett. Ezen év óta mint politikus szerepelt a porosz országgyülésen és még inkább a birodalmi gyülésen. A kat. centrumpárt ügyes debattert vesztett benne. V. ö. Berger, Hermann v. M. (Paderborn 1874) és Die Totenklage um H. v. M. (1880); Pfülf, H. v.. M. (Breiburg 1892).
Matild, német operaénekesnő, szül. Grazban 1848 febr. 16. Hengját Prágában és Bécsben képezte ki; 1866-69. a müncheni udvari szinház, 1869-82. a berlini opera tagja. volt, 1890 óta pedig a prágai konzervatoriumban énektanárnő. Jól iskolázott hangja és szinpadi képességei mindig biztosították sikereit; leginkább Wagner nőszereplőit alakította jól. Később férjez is ment Schimnelpfennig báróhoz.
(szanszkr. Malával), vitéz ókori néptörzs a Hydraotes (most Radi) mellett, amely viszont az Indusnak egyik mellékfolyója. Fővárosuk helyén épült valószinüleg a mostani Multan. L. India.
(állat), l. Szőrtetvek.
(ejtsd: malyorka) v. Majorca, a Balearok (l. o.) legnagyobbika a Földközi-tengerben, az É. sz. 39 és 40° közt, a mellette elterülő Cabrera, Conejera és Dragonera szigeteket is beleszámítva 3414 km2 területtel, (1887) 249008 lak., akik közül csak 71 esik a kis szigetekre. A négyszögalaku szigetből számos hegyfok áll ki: a Formentor, a Mola, a Punta Malgrat, a Salinas stb. Pompás kikötők a Palmai, a Puerto Mayor (Alcaduai) és Menor (Pollenzai); a K-i parton sok az apró öböl. A Spanyolország felőli oldalán egész hosszában egy porfirból, dioritból és mészkőből álló hegylánc húzódik el, amelyben a Puig de Torellas (1445 m.) a legmagasabb, s amely a tenger felé meredeken, a sziget belseje felé pedig szelidebben ereszkedik le. Legnagyobb része a szigetnek sik föld, amelyből egyes dombcsúcsok (puigs) emelkednek ki. Csupán egy hegytömeg van a sziget K-i részén, a Bec de Ferrulx (538 m.), amelynek D-i részében van stalaktitáinál fogva Európa egyik legérdekesebb barlangja, az Artal; egyes folyosói a tenger felszine alatt vannak. Vizei nagyobbára ÉK-nek folynak; kis vizek ezek, amelyek, mint a Riera, csak néha áradnak meg és ilyenkor nagy pusztítást visznek véghez. A sziget sík részén az éghajlat igen szelid és enyhe. Palmában az évi középhőmérséklet 18,1°, az évi esőmennyiség 430 mm. A hegylejtőket 400-500 m.-nyi magasságra terraszokban művelik és öntözik, és rajtuk mindenféle gyümölcsöt, főképen olaj-, mandula-, eperfákat, szőllőt, főképen Benisalemnél gabonát, zöldséget és kerti növényeket nagy mennyiségben termesztenek. A völgyekben bőven terem a narancs. Szépségéről és buja növényzetéről ismeretes a Valldemosa- és a Soller-völgy. Sok helyen találni márványt, itt-ott alabastromot, achátot, jászpiszt, szerpentint és hegyi kristályt. A tengeri sófőzés a partokon foglalkoztatja az embereket. A háziállatok közt sok a sertés, amelyekt meghizlalva Barcelonába exportálnak. A halászokon és hajósokon kivül vannak iparosok is, akik szappant, likőröket, pálinkákat, mandolaolajat, pamut- és selyemszöveteket, bőrt, papirost és cserépedényeket készítenek. A forgalom elég élénk; exportálnak főképen bort, olajat, mandolát, sertéseket és szentjánoskenyeret. 3 járásra oszlik: Palma, Inca és Manacor. 1262-1344-ig külön királyság volt, amelyhez a Balearokon kivül tartoztak Montpellier és Roussillon grófságok is. V. ö. Sand Georges, Un hiver a Majorque (1842); Dodd, Three weeks in Majorca (1863); Pagenstecher, Dien Insel (1867).
Lour,(növ.), l. Rottlera.