1. Mihály, mérnökkari tábornok, szül. Szamosujvárt 1799 szept. 20., megh. 1858 aug. 9. Tanulmányainak végeztével 1821 aug. 25. mint hadnagy beosztatott a hadseregbe. 1823. főhadnagy lett. 1824. M. m. Frankfurtba ment a katonai bizottsághoz, hol főnöke, Langenau br., a mérnökkari szakbavágó munkák kidolgozására használta; később több erődítési tervezet kidolgozásával is megbizatott. 1829. kapitánnyá neveztetett ki. 1831 márc. az olasz hadsereghez ment, hol erődítési tervek készítésével és e tervezetek végrehajtásával foglalkozott. Mintegy 200 tervet elkészítve 1842. Rastattba helyeztetett át, hol Eberle alezredes, építészeti igazgatót helyettesítette. Az itteni várépítésnél tanusított közreműködéseért a badeni nagyherceg a Zähring-Oroszlánrend lovagjává nevezte ki. 1848. frankfurti várépítészeti igazgató, 1849. pedig alezredes lett. 1849. a várépítészeti igazgatóság feloszlatása után Bregenzbe ment, a figyelő hadtesthez, hogy e város erődítési tervezetét és költségvetését elkészítse. M. csinálta kOmárom kiegészítési tervezetét is, mint 1850. végre is hajtottak. 1850. a Lipót-rend nagykeresztjével és akatonai érdemkereszttel tüntettetett ki. Ugyanezen évben M. ezredes lett. Később a lombard-velencei királyság, Karintia, Karniolia és a partvidék várfelügyelője volt, aztán hadmérnök-dandárnok Veronában, hol 1857. mérnökkari tábornok lett. V. ö. Arménia (1892. évf. 5 füzet) és Militär-Zeitung (Bécs 1858. évf. 78. sz.).
2. M. Sándor, bányászati iró, szül. Csatádon (Temes) 1858. Tanulmányait a selmeci bányászakadémián elvégezve Kapnikbányán, majd Csertesen (Hunyad), Zalatnán hivatalnokoskodott. Majd a selmeci akadémia tanáraként a kohászati eljárást tanulmányozta s a Bányászati és Kohászati Lapokban több szakmunkájával tünt ki.Jelenleg a bányászati ügyosztály főnökhelyettese a pénzügyminisztériumban.
(növ., Althaea L., Alcea L., ziliz, máva, mabola), a róla nevezett család kórós füve, mintegy 15., hazánkban 5, fajjal az óvilág mérsékelt vidékein. Kelyhe kétsoros, a külső 6-12 metszetü, ez választja el a papsajttól, amellyel közelről rokon. Szirma öt, fehér v. piros. Az A. officinalis L. (fehér M.) többnyári; virága többesével csoportosodik a levél tövében meg a szár tetején, fehér v. rózsaszin. Szára 1-2 m. magas, levele mind a két oldalán fehérmolyhu, tojás- v. szivforma, egyenetlenül fürészelt, az alsó 5, a felső 3 karéju. Nedves réten árok mellett, hol szálonként, hol seregesen. Gyökere, mely lehámozott állapotában szép fehér, hosszant rostos és lisztes keményítőporral borított, orvosilag is használtatik éppen nagy keményítő- és nyálkatartalma miatt, bél- és légcsőhurutoknál és pedig főzet, szirup, teakeverék (species althaeae) vagy köptetőtea (species pectorales) alakjában. A fehér M. jól előkészített és bőven megtrágyázott talajt kiván, melyre a megelőző évben eszközölt vetés után nyert rászák 50-60 cm.-nyi távolságra kiültetnek s melyek később a szükséges kapálásban a töltögetésben részesülnek. A felnyiló virágok minden másodnap leszedetnek s gondosan száríttatnak; kataszteri holdjáról 350-450 kg. héjazatlan vagyis csészés virág nyerhető, melynek ára q-ként (60-120 korona; a tisztán szirmokból álló héjazott M.-virág ára 240-260 korona. Hazánknak nevezetes vad M.-ja az Althaca pallida Windows. et Kit, A. hirsuta L. A. micrantha Wiesb., itt-ott mint kerti virág, l. Kender-M.
(növ., Malvaceae), kétszikü növénycsaládja a kolumniferák (l. Mályvaképüek) rendjének. Füvek, kórók, félcserjék, cserjék, ritkábban fák, gyakran nagyon szőrös tenmyésző részekkel. Levelök váltakozó, melléklevelök is van, nyelesek, ujjaserüek, hasíttatlanok v. kéz módjára karéjosak, a rügyben legyező módjára ráncoltak. A virág hiánytalan, csillagszerü, magános v. csoportos, a levél tövéből ered, némelykor fürtös v. ágas-bogas helyzetü. A veseforma magnak kérges v. érdes, némelykor gyapjas magva (gyapot) van, magfehérje kevés, görbe csirájának redős, levélnemü szikje van. Több mint 700 fajának hazája a forró vidék, a mérsékelt tartományokban kevesebb, a hideg vidéken nem terem. Tenyésző részében, főleg a gyökérében, mindegyiknek nyálkája van, azért több faja puhító és borogató orvosság. Némelyik faj zsíros magva ehető. A gyapot magva szőréből való a pamut,némelyiknek a hársa hasznos (Urena, Pavonia), több pedig kertivirág. Négy alcsaládra szakadnak: 1. a mályvanemüek fejlő terméssel (Lvatera, papsajt); 2. hibiskusnemü 3-5 rekeszü, oldaltörő tokterméssel (Malvaviscus, Abelmoschus, Paritium, Thespesia, gyapot); 3. selyemmályvanemüek, tokterméssel, de mellékkehely nélkül (Sida); 4. gyapjufanemüek (majomkenyérfa, Ochroma, Durio, Ercodendron, Cavani Slesia).
(növ., Columniferae a. m. oszlopostermésüek), a kétsziküek rendje. Jellemző tulajdonsága: az öt kehelylevél kopácsos borulással, az öt különszirmu, de néha tövén összenőtt s a bimbóban sodort párta, számos egyfalkás vagy többfalkás him, mely 5 vagy 10 himnek széthasadozásából támad, a többrekeszü gyümölcs, stb. A sok termőlevél egy közös oszlop körül (ezért columniferae) többrekeszü magrejtővé alakul. A stercuaceák, Büttneriaceák, hársfafélék, bombaceák és malvaceák családjait foglalja össze.
(növ., Althaea rosea L., bécsi rózsa), kerti teljesvirágu mályvafaj, 2-4 m. magas, levele 5-7 szegletü, kerekded szivforma, molyhos virágzata hosszu füzért alkot. Kétnyári diszkóró, nyáron pirosan, ritkábban fehéren virit. Keletről származik, kedvelt virág, a szine nagyon változik. Sötétpiros, csaknem fekete szinü fajtája a fekete mályva (A. rosea nigra); festenek vele, különösen a bort most inkább ezzel pirosítják, mint a fenyvesbogyóval, azért a borkereskedő szivesen megveszi, s a fekete M. termesztése terjed. 1860. Törökországban 14000 mázsa fekete M.-t fogyasztottak el festésre. Szárának a hársából papirost lehet gyártani. Ehető M., L. Abelmoschus.
mammeliga, l. Kukorica
l. Erdei szellemek.
(ejtsd: mám) Armand, francia könyvnyomdász, szül. 1776 máj. 18., megh. 1848 jan. 2. Üzletét 1796. alapította Toursban s 1833 fiainak, Alfrédnek (szül. 1811 aug. 17., megh. 1893 ápr. 12.) s Ernőnek (szül. 1805 nov. 4., megh. 1883 febr. 8.) adta át; 1845, óta Alfréd egyedül vezette a céget, mely csakhamar Franciaország első rangu műintézetet és kiadó üzletei sorába emelkedett. M. Alfréd 1859. társul vette fiát Pált is (szül. 1833 nov. 29.), ki atyja halála után most fiaival együtt birja az üzletet. Nevezetesebb kiadványai: Bibliothéque de la jeunesse chrétienne, gyüjteményes vállalat; Missale Romanum, a tipográfia egyik legszebb remeke; La Touraine (Abbé Bourave, 1855); La Sainte Bible (Doré rajzaival, 1866) stb.
l. Meszticek.
néven nevezik a mindig vakon a kormánnyal szavazó képviselőket; értelme: politikai rabszolga, vakon szavazó kormánypárti.