(ejtsd: - csini), olasz család, mely Mazarin bibornok segélyével nagy hirnévre és méltóságokra emelkedett. M. Mihály Lőrinc, M. Pál fia, Mazarin hugát vette nőül. Gyermekeikről Mazarin gondoskodott, aki Fülop Juliánt Nivernais hercegévé tette. Laurát (1636-1657) Mercoeur herceggel házasította össze; Máriát pedig (1639-1715), aki az ifju XIV. Lajos király szerelmét birta, Colonna herceggel, Nápoly connétable-jával, házasította össze, kitőn azonban Mária 1672. megszökött. Emlékiratai Apologie c. Lejdában jelentek meg 1678. (új kiadás Páris (1882). A negyedik Olympia (szül. Rómában 1640., megh. 1708 okt. 9.), Jenő Mór, Szavója-Carignau hercegének, Soissons grófjának lett nejévé (1657). Nagy szerepe volt a királyi udvar cselszövényeiben; egy hálára kötelezett szeretőt akart mindenképen rátukmálni XIV. Lajosra; belekeveredett a méregkeverő Voisin pörébe, mire Belgiumba s utóbb Spanyolországba kellett menekülnie. Szavójai Jenő herceg, a zentai hős, az ő fia volt. Az ötödik Hortensia (szül. Rómában 1646., megh. 1699 jul. 2.9, 1661. ment nőül Mazarin herceghez, akit azonban már 1688. elhagyott s azóta a londoni udvarnál kicsapongó életet folytatott. V. ö. Renée, Die Nichten Mazarins (Drezda 1858); Chantelauze, Louis XIV. et Marie M. (Páris 1888); Perrey Luc., Le roman de Louis XIV. et M. M. (Páris 1894). Perrey M. elveszettnek vélt emlékiratait is megtalálta.
M. Pasquale Szaniszló, olasz államférfiu szül. Castel Caroniában (Ariano mellett) 1817 március 17., megh. Capo di Monte villájában, Nápoly mellett, 1888 dec. 16-án. 1848. tagja lett a nápolyi parlamentnek, 1849. pedig Torinóban a nemzetközi jog tanszékét kapta. 1860. képviselővé választották: mint ilyen a balpárthoz csatlakozott s 1862 márc. rövid időre közoktatásügyi miniszter lett a Ratazzi-kabinetben. 1872 óta Rómában tanárkodott 1876 márc. igazságügyi és közoktatásügyi miniszter lett és keresztülvitte az iskolakényszerről szóló törvényjavaslatot. 1878 visszalépett, de 1881-85. a külügyi tárcát birta a Depretis-kabinetben. - Felesége Laura Beatrix, családi nevén Oliva, ismeretes költőnő, szül. Nápolyban 1823., megh. Firenzében 1869 jul. 17. Tizenhét éves korában ment férjhez s 1845. adta ki Ines cimü tragédiáját (Firenze). Művei közül még megemlítendők: Colombo al convento della Rabida (Genova 1846); Poesie varie (u. o. 1848); L'Italia sulla tomba di Vincenzo Gioberti (Torino 1853). 1860 óta megjelent verseiben az olasz egységes Itália kivívásáért lefolyt harcokat és azok népies vezéreit énekelte meg. Összegyüjtött lirai költeményei halála után, Patria ed amore cím alatt jelentek meg (Firenze 1874). Életrajzát Savini irta meg (u. o. 1863). Leányuk Grazia, szül. 1843., szintén irónő, Pierantoni szenátor felesége. Regnyei közül Dora és Lidia magyarul is megjelent.
(ejtsd: - csini) Ferenc János, olasz festő, szül. Nápolyban 1829 jan. 23. Az ottani festő-akadémián tanult és Smargiassi tanítványa volt, ki leginkább a tájképfestésben képezte ki őt. M. vásznait a sikerült rajz, a kiválóan előnyös világítás és a természet hű utánzása teszi becsesekké; nevezetesebb képei: Hazatérés egy Mária-ünnepről (nápolyi muzeum); Utca Torre dell'Annunziatában, továbbá Pompejiben, Pozzuoliban; Tengerparti részlet Casamicciolából, továbbá Capriból, Amalfiból, az Adriai-tengerről; Szüret után; A londoni Hydepark stb.
Nivernais hercege, l. Nevers.
(lat.), a legrégibb római jogban a tulajdonjog megszerzésének ünnepélyes módja; látszólagos vételügylet alakjában öt tanu és egy mérlegtartó (libripens) jelenlétében. A vevő megfogta a dolgot - ha ingó volt - bizonyos ünnepélyes szavak kiséretében, egy ércdarabbal - mely a vételár jelképeül szolgált - ráütött a mérlegre, s az ércdarabot átadta az eladónak. Azért: vétel per aes et libram (érc és mérleg útján). Olasz földön fekvő ingatlanokat (praedia in italico solo), rabszolgákat, vonó és teherhordó állatokat csakis mancipatio által lehetett tulajdonul megszerezni. Az egyszerü átadás (traditio) nem volt elégséges. Ezeket a dolgokat res mancipi-nak nevezték, ellentétben a res nec mancipi dolgokkal, amelyeket átadással meg lehetett szerezni.
(lat.) függőségi viszony, melyben szabad emberek - tehát nem rabszolgák - állottak ahhoz, akinek hatalmába őket az atyai hatalomnak (patria potestas) v. férji hatalomnak (manus) addigi birtokosa átadta. A hatalombaadás mancipatio (l. o.) által történt. A M.-ba adás különösen az emancipatio (atyai hatalom alól való felszabadításnak) és örökbefogadásnak módja volt.
(olasz), kereskedelmi szó a. m. hiány, fogyaték az árukban van pénzben.
vagy körömnek nevezik azt a szarutokot, mely a páros újjuak vagyis a sertés és a kérődzők egyes nemeinek lábvégeit burkolja. A marhának azonkivül még két fattyu M.-a vagy fükörme van, de ezek fejletlenek és nem érnek le a földig. A M.-on megkülönböztetik a M.-falat, M.-talpat és a M.-sarokvánkost. A két M. között van a M.-nyilás v. körömhasadék. A helyesen alakult M.-ok nyoma majdnem köralaku, a fal a hegytájon 43 foku szögben irányul a talpvonalra, a M. felülete sima. Hibás és hosszukás, továbbá a nagyon meredek falu, és ennek ellentéte, a terült M., melyet papucskörömnek is neveznek. Ez főleg csak mocsáros legelőn elnevelt marhán fordul elő.
a. m. csülkösek (l. o.).
kereskedelmi mérték. l. Maund.
kis sziget K.-Afrika zanzihári partja mellett, 1890 óta a brit fenhatóság körébe tartozik; nagyobbára csak a szomszédos Lamu földbirtokosainak rabszolgái laknak rajta.