(lat.), megbizás, meghatalmazási szerződés (l. Megbizás). A római császári rendelvényeknek (constiutiones principum) egyik nemét M.-nak nevezték; azokat t. i., amelyek egyes közhivatalnokhoz intézett utasítást tartalmaztak. - M. a kat. egyházben a lábmosás (l. o.) szertartása. Igy nevezik Jézus szavai után: Mandatum novum do vobis etc., melyek a lábmosás közben mondatnak.
nagy szablyaszerü kés, melyet a maláj daják törzs fegyverül használ.
(ném.), darabmérték, mely 15 v. 16 db.ot foglal magában (ez utóbbi esetben Grossmandel); a mezőgazdaságban megfelel a magyar keresztnek, amennyiben 15 keresztbe fektetett kévéből áll.
Eduárd, német rézmetsző, szül. Berlinben 1810 febr. 15., megh. u. o. 1882 okt. 20. Maré és Buchhorn műtermeiben dolgozott, 1837. a berlini akadémia tagja lett, 1840. Párisba ment, ahol Henriquel-Dupont, Desnoyers és más rézmetszők eljárását tanulmányozta, 1856. a berlini akadémián a rézmetsző műterem vezetője lett. Bámulatos ügyességgel adta vissza az egyes reprodukált műnek eredeti jellegét. Legsikerültebb metszetei: III. Frigyes Vilmos király arcképe, M. saját rajza nyomán; A harcos és gyermeke, Hildebrandt Tivadartól; Loreley, Begastól; Olasz pásztorfiu, Pollacktól; Van Dyck saját arcképe; Tizián arcképe; a Colonna-féle Madonna, Rafaeltől; Madonna della Sedia, Sixtus-féle Madonna, Rafaeltől stb. V. ö. Pietsch, Eduard M. und seine Werke (Berlin 1883).
(Mandel, másként Menteli) Dávid, a «magyar Diogenes», különc tudós, szül. Pozsonyban 1780 körül, megh. Párisban 1836 dec. 22-én. Pozsonyban, Prágában és Berlinben végezte bölcsészeti és teologiai tanulmányait. Azután Offenbachban nevelősködött és végre Párisba ment abban a reményben, hogy a nagy városban függetlenül élhessen. Ismerősei csodatudósnak mondják; állításaik szerint M. több nyelvet beszélt mint Mezzofanti és a mennyiségtanban is kiváló tudósnak bizonyult. A bölcsészek közül Platont szerette legjobban, de életmódjában a cinikus Diogenest választotta mintaképének. Oly furcsán öltözködött és oly igénytelen életet élt, hogy több ízben kellemetlenségei voltak a rendőrséggel. 1822. a francia kormány bibliográfiai munkával bizta meg. Halálát baleset okozta. Midőn ugyanis kora reggel a Szajnából vizet merített, elvesztette az egyensúlyt és a vizbe fult. Több francia tudós (különösen Nodier) emlékbeszédet szentel M.-nek. V. ö. Rumy, Der ungarische Diogenes (Der Wanderer 1837, 36. sz.); Vasárnapi Újság (1854. évf. 5. sz.).
1. Gyula, közgazdasági iró, szül. Rannersdorfban 1868 febr. 7. Középiskoláit a budapesti mintagimnáziumban, egyetemi tanulmányait Budapesten és Strassburgban végezte. Hosszabb tanulmányutat tett Angliában, Svájcban és Amerikában. 1892. a budapesti egyetemen magántanárrá habilitálták. Társszerkesztője az American journal of sociology és a Revue sociale et économiquenek. Művei: Valutánk rendezéséről (Budapest 1890); Az ipari kartelekről (u. o.); A valutaváltoztatás jogi jelentőségéről (u. o. 1891); Le mouvement social en Hongrie (Páris 1894); Anglia királyi igazságszolgáltatása a XI-XIV. században (Budapest 1895). Számos ismertetése és birálata jelent meg a Budapesti Szemlében, a Közgazdasági Szemlében és több külföldi folyóiratban.
2. M. Károly, közgazdasági iró, szül. Győrszigeten 1829 jul. 22. Középiskoláit Budapesten végezte s a budapesti egyetemen 1850. a bölcsészet doktorává avatták. 1847-51. a bécsi és 1852. a karlsruhel műegyetem hallgatója volt és ott vasút-mérnöki oklevelet nyert. A 60-as években Magyarországon vasúti építkezéssel foglalkozott és az anglo-magyar banknak technikai tanácsadója volt. 1871. a Pester Lloyd közgazdasági rovatának szerkesztője lett és mint ilyen e lapba 1895 végéig számos cikket irt. Tagja volt a magyar tudományos akadémia nemzetgazdasági bizottságának, levelező tgja a budapesti kereskedelmi és iparkamarának és az ipartanács rendes tagja. Önálló munkái: Visszapillantások Magyarország közgazdaságának fejlődésére (Németül: Rückblicke auf die Entwickelung der ungarischen Volkswirthschaft címmel és 1893. fogva magyar és német nyelven 24. köt., 1871-95); Erkölcstan és mennyiségtan az érték-elméletben (Budapest 1878); Gegen Jesuitismus und Cäsarismus in der Volkswirthschaft (Berlin 1881); Studien über Ungarns Staatsvermögen und Staatsbudger (u. o. 1886); Ueber Ungarns Einkommensteuer (u. o. 1887); Ungarns Handel mit Deutschland (Jena 1888); Das neue Brantweinsteuergesetz in Ungarn und seine Vertheidiger und Angreifer (u. o. 1889); Ungarns Finazlage nach den Staatsbudgets pro 1889-92, továbbá 1893, 1894 (Stuttgart 1892, 1893, 1894); Wirksamkeit des k. u. Handelsministers (Berlin 1891); Le commerce l'industrie et le régime des transports en Hongrie (Páris 1891); Résultats de la réaction économique inaugurée en Allemagne en 1878 et les conséquences des nouveaux traités de commerce au point de vue de la Hongrie (Anvers 1893).
egy néger népcsalád nyelvei, melyekről igen jeles munkát irt Steinthal (Die Mande-Neger-Sprachen, Berlin 1867). Ide tartoznak: a mandingo, bambara, szuszu, vej, kono, tene, gbandi, landoro, mende, gbesze, toma és a mano nyelv.
vallásfelekezet az Eufrát és Tigris alsó folyásánál, a hittérítők János keresztényeknek v. Nazoreusok és Szabioknak nevezik és összetévesztik a Szabeusokkal. Jelenleg az arab nyelvet használják, de régi vallási irataik egy sajátságos, a szirhoz legközelebb álló dialektusban vannak megirva. Szent irataikból Európában a következőket ismerjük: Sidra robba (nagy könyv), mely alaptalanul «liber Adami»-nak is neveztetik, Sidra di Malke (királyi könyv), Sidra di Jahja (János könyve) és még egy pár szertartásos könyv. Vallásuk a gnosztikus dualizmuson alapszik, de világos fogalmat arról alkotni lehetetlen a sok ellenmondás és zűrzavar miatt. Lényege röviden ez: Az emberek kezdetben mint jók és igazak voltak, de négy próféta által tévútra vezettettek. Haláluk után éter-világba kerülnek, hol a «nagy szellem» látása lesz osztályrészük; bűneiktől gyakori keresztség felvétele által tisztulnak meg. Erkölcsi tanításaik tiz parancsolatban gyökreznek. Régente nagyon el voltak terjedve Basraban, Susterben, Bagdadban. A mohammedánok még ma is üldözik őket. Sokat irtak róluk: Petermann, Reisen im Orient (Lipcse 1861); Chwolson, A Szabiok és a Szabiizmus; Nöldeke, Mandeus nyelvtan.
(ejtsd: mandvill) János (Maundeville is), angol utazó, szül. St. Albansban 1300 körül, megh. Lüttichben 1372 nov. 17. Orvostudományt és matematikát tanult; 1327. kalandvágyból elhagyta szülővárosát, Franciaországon keresztül a Szentföldre ment s azután az egyiptomi szultán, majd állítólag a kathai (Khina) khán szolgálatába lépett; 34 évi kóborlás után hazatért és megirta utazásait. M. munkája hamisítvány, mert ő csak Egyiptomban volt s amit a többi országokról ir, ugy ollózta össze régibb kéziratokból; de műve ennek dacára nagyon elterjedt, mert mint olvasmány eléggé érdekes és változato; már a XV. sz.-ban többször lenyomatták franciául, angolul, olaszul, spanyolul, németül, latinul stb.
angol hűbérállam Brit-Indiában, a Himálaja déli lejtőin, 2917 km2 területtel, (1891) 166923 nagyobbára hindu lak., Biasz-M. fővárossal (5000 lak.). ÉD-i irányban 2 hegylánc vonul át rajta a Gogar-ka-Dar (2135 m.) és a Szikar-ka-Dar (1935 m). Völgyei termékenyek; főképen rizst, kukoricát, cukornádat és dohányt teremnek.