(Cynocephalus mormom Wagn.), a keskenyorru, kutyafejü majmok családjába tartozó emlősfaj. Háta sötétbarna, zöldesbe játszva, hasa fehéres, szakálla citromsárga, orra piros, szemei közt több hosszanti kék barázdával, fülei feketék, mögöttük szürke folttal. Nagy sárgumói kékek, pirosak. A fiatalok világosabbak. Hossza 1 m., farka 5 cm. Hazája Ny.-Afrika, Guinea. A majmok legutálatosabbika, mely az emberekben igazi undort kelt. Fiatalon megszelídíthető. Állatkertekben gyakori. L. Páviánok.
l. Katéter.
(a gör. mandra szótól) a. m. szerzetes; l. még Archimandrita.
Gusztáv, német jogtudós, szül. Waldseeben 1832 jan. 31. Tübingában s Heidelbergában jogot tanult, aztán állami szolgálatban lépett és 1856-61-ig mint biró működött Stuttgartban meg Ulmban; ekkor a tübingai egyetemre a római jog tanárának nevezték ki, 1884-89-ig pedig részt vett a németországi polgári törvénykönyv munkálataiban. 1889. ismét folytatta előadásait, mig 1890. az említett törvény felülvizsgálatával bizták meg. Művei: Das Urheberrecht an litterar. Erzeugnissen und Werken der Kunst (Erlangen 1867); Über Begriff u. Wesen des Peculium (Tübinga 1869); Das gem. Familiengüterrecht mit Ausschluss des ehelicben Güterrechts (u. o. 1871-1876); Der civilrechtliche Inhalt d. Reichsgesetze (Freiburg 1885); 1879 óta az Archiv für civilistische Praxis kiadótársa.
(Grus viridirostris Gray) a gázlók rendjébe, a darufélék családjába tartozó madárfaj. Hasonló nagyságu, mint a közönséges daru, tollazata fehér, torka és anyaka plaszürke, piros halántéka csupasz, csőre zöld. Hazája északi Khina.
l. Mandsuria.
az ural-altáji törzs tunguz ágához tartozik, testvérei között a legelterjedtebb és legkopottabb, s az egyedüli, amelynek némi irodalma is van. Törzsének bélyegét teljes mértékben magán viseli, 1. a hangrendi párhuzam, amelynek következtében a magánhangzók két csoportra oszlanak, u. m. keményekre: a, o, ô és lágyakra: ě és u, mig az i közös, és vannak bizonyos törvényei, amelyek szerint a szótőben, gyakran az egész szóban az első magánhangzó a következőre nézve határozó; 2. a majd egy, majd két szótagu tövek változatlanok; az u. n. agglutinálás az egyedüli módja a szó- és alakképzésnek; 3. a mondatban az ige a legutolsó helyen áll, a tárgy az alany és az ige közé kerül és minden szó, mely egy másiknak közelebbi meghatározását adja, ez utóbbi elé kerül. A nyelv hajlékonyságának tudható be a gazdag szókincs és egészséges purizmusa, az annak idején felvett khinai jövevényszók nagy részét kiküszöbölte. A főnévnek nincs grammatikai neme; a természetes nemet majd ellentétes magánhangzókkal (mint ama atya, eme anya), majd pedig a fogalom önálló szavaival - «him», «nős» - fejezik ki; a többest gyakran nem jelölik. A melléknévnek nincs fokozása. Az ige a leghajlíthatóbb beszédrész. p. tuva: látni, tuaba: láttatni, tuvana: látni menni, tuvandži: látni jönni, fuvanu: összenézni, tuwaša: megnézni, tuwašata: megvizsgálni, nyomozni, tuvakija: őrizni stb. Az igeragozás alakjai nem fejezik ki a személyt és számot, de igen az időket, a föltételes módot, az akarást stb. A melléknévi igenévvel való szerkesztés igen használatos és ez a fő összeköttető kapcsa a gyakran rőfnyi mondatoknak. A M. tanulmányozása jutalmazó annak, aki a khinai irodalommal akar foglalkozni, sőt majdnem elkerülhetetlen. Mert amióta a mostani dinasztia uralkodik Khinában (1644 óta), igen számos és éppen a legfontosabb khinai irodalmi műveket lefordították mandsura; ezen fordítások szakavatottak és könnyebben megérthetők, mint az eredetijök. Az irásnál a mandsuk már mintegy harmadfél száz év óta a mongolból továbbképzett ábécét használják. Mandsu szótárt adtak ki: Amyot (Páris 1789-90); v. d. Gabelentz (Lipcse 1864); Vasziljev (Pétervár 1866) és Zacharov (u. o. 1875); nyelvtant: v. d. Gabelentz (Altenburg 1832); Kaulen (Regensburg 1856); Ádam L. (Páris 1873); Orlov (Pétervár 1873); Zacharov (u. o. 1879); olvasó könyvet: Klaproth (Páris 1828) és Vasziljev (Pétervár 1863). Magyarul Budenz József irt rövid mandsu alaktant, s mandsu olvasmányokkal együtt kiadta a Nyelvtudományi Közlemények c. folyóirat 20. kötetében (1886-87).
(Mandsuország), a khinai birodalomhoz tartozó ország az Argun, illetőleg Amur, az Usszuiri, Korea, a Sárga-tenger és Mongolország közt, körülbelül 963880 km2 területtel és mintegy 13 millió lak. 1858-ig az Okhocki-tengerig és a Szakhalin-szorosig nyult el; ezen részét azonban a fennevezett időben az orosz parti tartományhoz csatolták. M.-ban ÉÉK-DNy-i irányu hegyláncok emelkednek a Liau - tungi - előfoktól az Usszuri és Amur összefolyásáig; ezek a Csangpej-san és a határon a Khingan. Az előbbinek közepén 3-3600 m.-nyi magas csúcsok emelkednek. A Liau-ho és Szongari a legnagyobb folyók. M. déli részében gránit és gnájsz képezik a hegyeket. A széntelepek elég nagy területeket foglalnak el; a folyókból aranyat mosnak. Klimája átmenetet alkot É.-Khina és Szibéria közt. Az évi középhőmérséklet (Jing-ceben) 8,4, télen a minimum -22, nyáron a maximum 32,8°. É-i M. rideg, zord; nagyobbára erdők takarják; középső, illetőleg D-i részeiben megterem a búza, árpa, zab, köles, sorghum, pamut, hüvelyesek, rizs, indigó, mák, burgonya és dohány; értékes termék még a Panax ginseng, amelynek gyökereit a khinaiak orvosságul veszik. A vadállatok a tigris, párduc, medve, farkas, róka, vadkan, szarvas és antilop; az É-i részekben pedig a különféle prémes állatok. Az uralkodó néptörzs a mandsu és khinai. A mandsuk tunguz eredetü, szép, eleven, harcos és erélyes néptörzs, melynek 1644. sikerült Khina trónját megszerezni. Ők vitték be a hajnyirás és kontyviselés szokását, mig ellenben a közéjük telepedett khinaiak lemondtak némely szokásról, mint p. a női lábak elnyomorításáról. A mandsuk É-i Khinának valamennyi törzse közül kitünnek jó modorukkal, s az idegenek iránti előzékenységükkel. Politikailag 3 részre oszlik; ezek: Söngking vagy Liau-tung, amely már egészen khinai tartománnyá lett, és 3 kerületre oszlik; Kirin, 4 kerülettel és Ho-lung-kiang (Cicikar) 6 helyőrségi várossal. Az elsőnek és egész M.-nak fővárosa Mukden (Főnig-tien-fu), M. körülbelül a XIV. század közepén alakult országgá és ekkor vetette ott meg hatalmát ama dinasztia, amely 1644 óta Khina trónján is ül. 1858. vesztette el azon részeit, amelyet orosz M.-nak is neveznek. L. még Khina (X. köt. 504. old.).
mandubi-mogyoró, mani, manobi (növ., Arachis L., földi makk, bab v. mogyoró, amerikai dió, kamerundió) vitorlás virágu, borsóforma fű, 7 fajjal Braziliában, de a forró vidéken, mind a két földségben termesztik. Az A. hypogaea L. (képét l. az Eleségnövények III. mellékletén) egynyáréltü, mintegy 6 dm. magas fű. Levele két-két pár levélkéből alakul, a tövében párjával narancsszinü virága fejlődik, de csak az alsók gyümölcsözők. Ezeknek virágzás után cseklyéje támad, lehajlik s a magrejtőt 5-8 cm.-nyire a földbe tolja. A termés valóban itt érik meg, 15-30 mm. hosszu, tojásdad vagy hengerded, nem nyulik fel, többnyire kétmagu. Az oly fiatal gyümölcs, mely sehogy se juthatott a föld alá, elnyomorodik. A rézpiros, egész lila barnás, ritkán fehér mag mandolaízü, utóíze olyan, mint a babé. Tartalma: 28% protein, kevés mézga és cukor, több keményítő s 43-50% kövér olajat sajtolhatni belőle. A M. ősrégi és nevezetes termesztett növény. Hazáját Afrikával összetévesztették, ahol most nagy területeken ültetik. A XVI. sz.-ban került Ny.-Indiába, de a braziliai termesztése régibb, mint az európai odavándorlás. Itt Uruguay, Khina, Kokhinkhina és Japán területén, valamint a Csendes-oceán szigetein nem annyira szeretik mint Afrikában. Töméntelent termesztenek Madrasban és É.-Amerikának délibb vidékein. Spanyol- és Franciaországban és Algeriában is jó sikerrel meghonosították. 2400-3000 kg. mag termett egy-egy hektáron. Afrika Ny-i részéről, Senegambiából Kongóig évenkint 80 millió kg. magvat szállítanak ki. Madras egy évben 425000 kg. M.-olajat küldött az afrikai nép a M.-t nyersen eszi v. pépnek főzi, a spanyol megpörköli. Sok belőle felfú, ivaringerlő, fejfájást okoz. Törésre és kigyómarásra enyhítő borogatónak kötik. Európában Angol- és Franciaország, valamint Hamburg sajtol a M.-ból olajat. A hideg, préselt olaj (kartjang-olaj) szintelen, kellemes vad ízü, hígabb mint a faolaj, fajsúlya 15o-nál 0,918, + 3"felso" o-nál megzavarodik, -3°-nál megmered, de nem szárad ki és meglehetősen tartós. A déli országok ugy használják, mint a Sesamum olaját s a legjobb faolajjal megmérkőzik. Ételbe teszik, égetik v. a technikában értékesítik. Nálunk hidegebb időben megsűrüsödik, Franciaország D-i részén a faolajat nagyon hamisitják vele. A sajtolás maradékából fehér liszt lesz, sok benne a keményítő. Tartalma: 29,25% protein, 26,67 nitrogéntelen táplálék, 11,18% zsiradék, 21,11% farost, 5,01 hamu, 7,78% viz, azért a jószág táplálékának alkalmatos. A spanyol félannyi kakaóval, cukorral és egyéb füszerrel keverve, csokoládénak főzi s a szegényebb nép mindennap issza. Hazánkban még nem termesztik, de a homokra jó lenne, mert a budapesti növénykert sovány földjében is jól megterem. V. ö. Kurtz, Verhandl. des Botan. Vereins der Provinz Brandenburg (1875, 42. s köv. old.).
(mandubii), kelta eredetü nép Gallia Lugdunensisben; az eduoktól É-ra laktak, fővárosuk Alesia volt.