Szicilia királya, II. Frigyes császárnak és Biankának, Lancia Bonifác gr. leányának fia, szül. 1231., elesett 1266 febr. 26. M. II. Frigyesnek természetes, de későbben törvényesitett fia volt. Atyjától Tarentet kapta, 1254. pedig átvette az apuliai birtokok kormányát. Midőn IV. Konrád 1252. Frigyes császár halála után Szicilia kormányát átvette, M. önzetlenül támogatta őt. Konrád halála után az ország nagyjai M.-et választották kormányzónak, ki eleintén a pápa támogatásával igyekezett trónját megszilárdítani; de midőn a szentszék a Hobenstaufok örökösödését elismerni vonakodott: M. Luceriába a szaracénokhoz menekült s ezek segélyével foglalta el Nápolyt és Sziciliát (1257) és a népnek kivánsága szerint 1258 aug. 11. királynak koronáztatta magát. Igazságosan és kegyesen uralkodott, uralma a szellemi és anyagi jólétet egyaránt előmozdította; amennyiben azonban a pápának hűbérúri jogát elismerni nem akarta, egyházi átokkal sujtatott. A pápával kitört háboruban M. győzelmei dacára sem birta Rómát hatalmába keríteni, mig a pápa idegen segély után látott s Nápolyt Sziciliával 1265. Anjou Károlynak felajánlotta. 1266 febr. 26. került közöttük döntő ütközetre Beneventum mellett, melyben M. hősiesen elesett. Özvegyét, Ilonát, gyermekével együtt elfogták és élethossziglani fogságra itélték. Leányát, Beatrixot csak 22 évi fogság után bocsátották szabadon, M. három fia pedig, Henrik, Frigyes és Enzio tömlöcben végezte életét. M. első házasságából, Szavójai Beatrixtól született leánya, Konstanzia 1262 óta III. Péter aragoniai királynak volt neje és e házasságra alapította utóbb Péter Nápoly és Sziciliára való trónigényeit.
kikötőváros és érseki székhely Foggia (ettől 38 km.-nyire) olasz tartományban, a róla elnevezett öbölnél, a Gargano-hegy kiágazásának tövében, vasút mellett, (1891) 8491 lak. halászattal; gabonaexporttal; szép székesegyházzal. Az antik Sipontum valamivel közelebb volt a tengerhez. A mai M.-t 1256. Manfred sziciliai király alapitotta. 1620. a törökök pusztitották el; ezóta újra nem tudott felvirágozni. A róla elnevezett öböl az Ofanto torkolata és a Testa del Gargano közt 46 km. széles bejáratu; D-i partjait egészségtelen laguák takarják.
alacsony szerkezetü hajtógép, amelyet a középkorban a várvivásnál használtak.
Serra das, körülbelül 1000 m..-nyi magasságra emelkedő, valószinüleg krétaképződményekből álló hegylánc a Parnahiba forrásai és a Tocantius közt, Marganhao és Goyaz közt.
l. Cook.
(arab), keleten az állandó kandallót helyettesítő, hordható rézlábas, melynek felső részeben a tüzelőanyag befogadására alkalmas edény van.
város a Dobrudsában, 40 km.-nyire Küsztendsétől, ahol a M. a Fekete-tengerbe torkolik, (1890) 7888 lak., tágas, de védelmet nem nyújtó kikötővel.
v. kondorszőrü sertés, egész Magyarországban elterjedt, a 30-as években Szerbiából hozzánk került kitünő zsirsertés, mely a régebben itt tenyésztett sertéseket a legtöbb vidéken teljesen kiszorította vagy átalakította. A hazai kondor sertésnek jó testalkata van, öregebb korban 200-250 kg.-ra hizik meg, húsa kövér ugyan, de a mi ízlésünknek megfelel, mert finom rostu, szalonnája és hája igen sok, és a kiolvasztásnál nagyon kiadó, továbbá elég gyorsan fejlődik szivós, edzett, mozgékony, de nem nagyon szapora, azonban malacait jól felneveli. Megkülönböztetnek szőke, fekete és fecskehasu M.-t; utóbbi egészben fekete, de a has alja s a lábak belső felülete szőke. Legelterjedtebb a szőke M., azonban értékre nézve kevés köztük a különbség. A magyar M.-hoz hasonlít a jó szerb s a kevésbbé jó román M. Hogy nálunk a M. a szerbiai M.-hoz képest tetemesen megjavult, főleg tenyésztőink nagyobb szakértelmének tulajdonítható.
(mangalore, Kodigal), kikötőváros D.-Kanara brit-indiai disztriktusban, a Malabarparton, a Bolar és Netravati összefolyásából alakult laguna mellett, (1891) 40922 lak., akik közt 9845 keresztény; nagy kávéexporttal, bár kikötőjében a mélyebb járatu hajók nem juthatnak be. 3 km.-nyire a Kadiri-dombon hires temploma van a dsaináknak.
(manganium), a vascsoportba tartozó fémes elem; jele Mn, atomsúlya 54,8. Tiszta állapotban a természetben nem található, de vegyületei nagyon elterjedtek. Nevezetesebb ásványai a barnakő (pyrolusit), a braunit, manganit, hausmannit, melyek a M.-nak oxigén vegyületei: továbbá a karbonátja, a mangánpát és ezen kivül számos kovasav vegyülete. Ezek közül legnagyobb mennyiségben található a barnakő, melyből a M.-t és a többi M. vegyületeket előállítani szokták. A M.-t legelőször Gahn állította elő 1774., később St. Claire-Deville és Brunner, akik nagyban való előállítási módját is megállapították. Előállítása ugy történik, hogy vagy az oxidját redukálják szénnel fehér izzáson, v. a mangánokloridot bontják el elektrolizissel, v. pedig ez utóbbi vegyületét folypáttal és nátrium-fémmel olvasztják össze. A M. kissé vöröses árnyalatu szürkésfehér, nehezen megolvasztható, merev, nem nyujtható fém; fajsúlya az előállítási módtól függően 6,85 és 7,99 között változik; a nátrium-fémmel előállított M. olyan kemény, hogy az üveget is megkarcolja. A levegőn már közönséges hőmérsékleten könnyen oxidálódik és a meleg vizet hidrogén fejlődés közben elbontja; higitott savakban hidrogént fejlesztve, könnyen feloldódik. A legtöbb negativ elemmel könnyen egyesül, igy a klórral, brómmal, kénnel, oxigénnek, foszforral stb. A M. vegyületeiben mint 4, 6, v. 8 vegyértékü gyök szerepel; más szóval, vegyértékét változtatja és a változással kapcsolatosan a M. kémiai jelleme is megváltozik. Ennek megfelelően kétféle vegyület sorozatot képez, egyikben a M. pozitiv, a másikban pedig negativ gyök szerepét játsza. Azokban a vegyületekben, melyekben a M. pozitiv, rendesen a gyököt két atom: képezi és ez 4 v. 6 vegyértékü lehet, aszerint amint az atomok a kapcsolódásra két, illetve egy pár vegyértékét használtak fel.
[ÁBRA] manganogyök 4 vegyértékü, manganigyök 6 vegyértékü.
Mindazokban a vegyületekben pedig, melyekben a M. negativ, 1 atom M.-nak a vegyértéke 6 v. 8. A M. vegyületnek száma igen nagy és változatos kémiai sajátságu, ami a M. vegyértékének változásában leli magyarázatát. A M. reakciói különbözők aszerint, amint 4, 6 v. 8 vegyértékü M.-ról van a szü; legbiztosabban és legegyszerübben ugy mutatható ki, ha az illető vegyületet platinalemezen káliumhidroxiddal és kevés káliumkloráttal összeolvasztjuk, amikor sötétzöld szinü tömeg (káliummanganátból álló) képződik, mely vizben zöld szinnel oldódik fel. Mennyiségének meghatározása M.-oxiduloxid, mangánoszulfid stb. alakjában történik.