(spany.) a. m. karperec, különösen pedig a négerek által cifraságképen hordott fémgyűrű; jelent bilincset is. A I'hombre kártyajátékban a spadille után a legnagyobb tromf, fekete kétszem, vag vörös hetes.
-hegység, a Kis-Fátra egyik része.
Dániel, Velence diktátora, szül. Velencében 1804 máj. 13. megh. Párisban 1857 szept. 22. Nagyatyja Medina nevü zsidó ügyvéd volt, aki 1759. a keresztény vallásra való áttérésekor keresztatyjának nevét vette föl. Ez a keresztatya pedig M. Lajos, Velence utolsó dogejének (1789-1797) öccse volt. Jogi tanulmányait M. Padovában végezte; 17 éves korában doktorrá avatták, mire aztán szülővárosában ügyvédi irodát nyitott. Buzgón működött Velence népének politikai kiképeztetésén, létrehozta az u. n. Societa Italianát s Lombardiának Velencével való összelvasztásán fáradozott. 1847. egy kérvényt szerkesztett, melyben az osztrák kormányt arra kérte, adná meg a lombard-velencei királyságnak az önállóságot és több szabadságot. E fellépéseért 1848 jan. 18. fogságba vetették; de midőn erre Milanóban márc. 17. lázadás tört ki, a kormány szabadlábra helyezte. Mindamellett Velencében is kitört a forradalom (márc. 22.), melynek folyamában M. az arzenált hatalmába kerítette és a nép által másnap az újonnan kikiáltott köztársaság elnökévé és külügyminiszterévé választatott meg. Helyét ugyan már jul. 3. kellett Castellinek átengedni, de pártja aug. 11. diktátorrá nevezte ki. Ebben az állásban fentartotta a közrendet, hősiességre lelkesítette a népet s 1849 aug. 24. vitézül védelmezte a várost az osztrákok ellen. Segélyt azonban sehonnan nem kapva, kénytelen volt aug. 24. este letenni a fegyvert. Az osztrák kormány 39 más lelkes olasszal kizárta a közbocsánatból, mire M. hazáját elhagyta s idegen földön keresett menedékhelyet. Párisban telepedett le, ahol mint olasz nyelvmester és újságiró kereste kenyerét. Számkivetéséből honfitársait mérsékletre és Szárdiniához való csatlakozára buzdította. Hazájának az osztrák uralom alól való felszabadítását már nem élte meg. Az egységes Olaszország önzetlen hősét méltó módon tisztelte meg; tetemeit 1868. Velencébe szállították s nagy ünnepélyességgel helyezték nyugalomra; gyönyörü emlékszobrát pedig u. o. 1875 márc. 22. leplezték le, miután Torino már 1861. állított volt neki szobrot.
hazánknak egyik legkiválóbb természeti szépsége, mely Trencsén vmegyében a Beszterce-Váralja várával szemben fekvő Vághéve község mellett a Kis- és Nagy-Manin (810 és 891 m.) hegyek közt nyilik a Vág völgyére. A szoros nyilása a vághévei vasúti állomásról fél óra alatt érhető el; a szoros több keskenyebb hasadék s tágabb katlan sorozataiból ál, melyek 100-200 m. magas sziklafalak közé ékelődnek s helyenkint csak 2-3 m. szélesek. A sziklaképződmények közt fantasztikus alakjuk által kiválik a Cukorsüveg, a Kupola és A tű. Tovább befelé a kosteleci szoros képezi a M.-nak mintegy folytatását. A M. meglátogatásával a szulyói völgy felkeresése is kapcsolható össze. A M.-ra, mely természeti szépségben messze felülmulja a tordai hasadékot, a magyar közönség figyelmét a Magyar turistaegyesület hivta fel, s azóta gykran keresik fel turisták; az egyesület vágvölgyi osztálya a M. járhatóvá tételéről gondoskodott. A Manin-hegy aljában fekszik Podmanin község, melyről a középkorban rablásaikról hires Podmanini grófok (a mai Podmaniczkyak ősei) nevüket vették. V. ö. Thirring Gusztáv, A M. (Turisták Lapja IV. évf. 1892, 84-92. old; itt közöltettek az első képek a M.-ról).
(növ.), l. Manihot.
l. Mainodok.
(lat.) a. m. szabályszerü kezelés, továbbá a szükséges mesterfogások alkalmazása főleg orvos-sebészi műtéteknél; innen manipulálni a. m. kezelni, valamivel elbánni.
(lat.), a római légiónak egyik alosztálya (harmincadrésze), nevét arról a szénacsomóról vette, melyet a legrégibb időben zászló helyett használtak a római csapatok. Fontos szerep jutott a M.-nak a római taktikában, amennyiben a régibb (Marus előtti) csatarendnek ez volt taktikai alapegysége. A manipularis légió eleinte egy sorban később (a 339. latin háboru óta) három sorban harcolt, még pedig ugy, hogy a 30 M. közül 10-10 képzett egy-egy sort (hastati, principes, triarii).
M., manipula, a. m. karék, karkötő, a kat. egyházban eleinte a bal karra kötött izzadságtörlő volt, a IX. v. X. sz. óta pedig mint egyházi díszruha fordul elő s ugyanazon szövetből készül, mint a miseruha és a stola, előbb hosszabb és keskenyebb volt s csak a confiteor után öltötte fel a pap, miként ez ünnepies misében még jelenleg is történik. Más magyarázat szerint a M. mindjárt kezdetben liturgiai ruha volt, t. i. lenkendő, mellyel a papok balkezöket födték el, amelyben a szent áldoztatásnál, különösen pedig a szent vér nyujtásánál az áldoztató kelyhet tartották és vitték. Kizárólag a szent miseáldozatnál nyer alkalmazást és jelenti a bánatot, valamint az apostoli munka terheit és fáradalmait, melyeket a papnak örömest el kell vállalnia, hogy egykor jutalmát is elvegye. Jelenti a jó cselekedeteket, melyekkel a papnak bővelkednie kell; azért mondja a püspök az alszerpap fölszentelésekor: «Vedd e karéket, mely által a jó cselekedetek gyümölcsei jelentetnek»; ezért is esedezik a pap a karék felöltésekor, hogy a sírás a fájdalom e jelét méltán viselhesse.
(Munipore), a brit-indiai birodalom hűbéres állama Hátsó-Indiában Asszam és Birma közt, közel 20000 km2 területtel, (1891) 221070 lak., akiknek egy része a szomszéd najákhoz hasonló hegyi lakó. Felülete nagyobbára hegyes; a hegyek M. közelében 2500 m. magasra emelkednek. Legnagyobb folyója a Nem Kathé, vagyis M., amely az Iravadiba torkollik. Nagy tó a Logtak. Éghajlata egyenletes. A főtermék a rizs; azonkivül termesztenek pamutot, olajos magvakat, dohányt, a völgyekben banánát és különböző gyümölcsöket. 1826 óta áll angol prodektorátus alatt. Fővárosa M. vagyis Imfal, a M. partján, amelyben a radsa is lakik.
(állat), l. Tobzoska.