Mannazuzmó

(növ., Sphaerothallia N. ab. E.), a lecanoraceák zuzmója. Telepje gumóforma, földön él, nem nő le. Vékony bőrén belül fehér, légtartalmu, kristályos sóskasavas mésszel töltött bele, köztük a gonidium-réteg van. A Sph. esculenta N. a. E. (Lichen esculentus L., Lecanora esculenta Eversm.) kerek gumóforma, átmérője egész 2 1/2 cm., felszine ráncos és csaknem hálózatosan repedezett, s a repedés irányában szét is hasad, zöldes szürke, szürke v. fehéres, nedvesen inkább zöld. Krimtől kezdve a kirgizek pusztájáig, Kis-Ázsiában, Persiában és Afrika É-i részén töméntelen nő. A hegyen megszáradt s a szél tova sodorta M. ezen az úton v. az esővel a völgyekbe, sőt a szomszéd vidékre is eljut, ahol különben természetesen nőni nem szokott. Igy támad a gondolat, hogy a manna az égből hull (manna eső); ehető. A tatár földi kenyérnek mondja, s kenyér sütőnek gyüjtik is. Szárazon kemény, nedvesen puha, és csaknem izetlen péppé lehet rágni. Tartalomrész 23% nyálka, 65,91% sóskasavas mész, 2,5% inulin, ezeken kivül még nitrogénes alkotó részek. A kirgizek pusztáin 1769. Pallas természetvizsgáló födözte fel, itt néha 15 cm. vastagon borítja a földet.

Mannequin

(franc., ejtsd: manken, a németalföldi mannekin szóból), fából v. fémből készült bábu, melynek tagjai és törzsöke mozgathatók. Főképen festők és szobrászok használják élő modell helyett, a ruha redőinek utánozása céljából.

Mannerh.

l. Mann.

Manners

János lord, l. Rutland.

Mannert

Konrád, német történetiró, szül. Altdorfban 1766 ápr. 17., meghalt 1834 szept. 27. Előbb Nürnbergben, majd Altdorf-, Würzburg- és végre Münchenben működött. Munkái közül nevezendők: Geographie der Griechen und Römer (10 köt., 1788-1825); Die älteste Gesch. Bojariens (1807); König Ludwig IV. der Baier (1812) és Gesch. Bayerns (2 köt., 1826).

Mannesmann-csövek

tömör vas v. acéltuskóból, keresztben álló hiperbolikus hengerekkel gyártott csövek, l. Cső (IV. köt. 781. old.).

Mannfeld

Bernát, német rajzoló és rézmarató, szül. Drezdában 1848 márc. 6. Az ácsmesterséget tanulta, de már 1866-ban egy boroszlói intézetben nyert alkalmazást és már 1867 óta rézkarcokat és tollrajzokat készített. Egyes, kitünően sikerült eredeti lapjai: A Moritzburg Drezda mellett (1879); A kölni dom (1880); A heidelbergai kastély udvara (1882); Az Albrechtsburg Meissenben (1884); Nagy Frigyes apoteozisa (1886); I. Vilmos császár a ravatalon (1888); A Wartburg (1888); Friedrichsruh (1893) stb. Rézkarcokat készített Menzel, Gräb és mások festményei után. Műveiből 1890. a berlini nemzeti képtárban kiállítást rendeztek.

Mannheim

(Manheim), 1. kerület (Landeskommissariatsbezirk) Baden nagyhercegségben 482 km2 területtel, (1890) 159634 lak., M., Schwetzingen, Weinheim járásokkal. - 2. M., az ugyanily nevü ker. fővárosa a Neckar és Rajna összefolyásánál, vasutak mellett, (1890) 79044 lak., 220 gyárral, amelyek közt a legjelentékenyebbek a kémiaiak /7000 munkással), a gép-, a szivar-, olaj-, firnász-, sör-, gummi-, azbeszt-, bőr- és cukorgyárak. A forgalom főcikkei a gabona (1892. kibevitel 719083 tonna), szén (2251100 t.), liszt és őrlemények (28320 t.), petroleum (238834 t.), dohány és dohánygyártmányok (22453), cukor, rizs, cement, gépek, vasáruk, olaj, olajfestékek, pamut, kávé és tea. A Rajnán 16693, a Neckaron 9216 hajó jött és ément. M. rendesen épült város. A Paradeplatzon márvány-szökőkút áll számos alakkal és egy a Pfalz elpusztítását ábrázoló szoborral; a vásártéren van a kereskedelmet és közlekedést ábrázoló szobor, a szinháztéren pedig Schiller, Dalberg és Iffland szobrai. Az 1720. Károly Fülöp választó által alapított nagyhercegi kastély a maga udvaraival és 450 szobájával 5000 m2 területet foglal el; benne igen szép kép-, természetrajzi és régiséggyüjtemény, továbbá egy nyilvános könyvtár van elhelyezve. Vele egybe van kapcsolva a kupolás udvari templom, amelynek belseje a római Szt. Péter-templom mintájára van diszítve. Jelentékenyebb épületek még a városház, az egykori csillagvizsgáló, az udvari szinház (1800 ülőhellyel), M. 764. Lorsch klastromhoz tartozó falu volt. IV. Frigyes pfalzi választó 1606. tette le alapját Friedrichsburg várnak és a mai városnak és nagyobbára a menekülő németaljföldekkel népesítette be. 1622. Tilly, 1631. Weimari Bernát, 1644, a franciák és néhány nappal későbben a bajorok foglalták el, de ismét visszaadták a Pfalznak. 1688. a Mélae vezérelte franciák rombolták le. 1699. midőn újra felépítették, János Vilmos választó a várost és a várat egyesítette. Fölvirágzását Károly Fülöp választónak köszönheti, aki 1720. székhelyévé tette. 1794. azonban a franciáknak, ezután az osztrákoknak, 1795. ismét a franciáknak esett hatalmába. 1799. falait lerombolták. 1802. a badeni nagyherceg vette birtokába. V. ö. Feder, Gesch. der Stadt M. (1875-77; Wörl, Führer durch M. (1892).

Mannheimer

1. Gusztáv, festőművész, szül. Budapesten 1854 febr. 27. Elemi és középiskoláit szülővárosában végezte, aztán Münchenben Raab rézmetszőmesternél, majd ugyanott a hires Löftz tanár iskolájában tanult. Később Bécsben Makart mellé került, kinek segítségére is volt a Kunsthistorisches Museum lépcsőházában levő falfestmények kidolgozásában. Számos tájkép s néhány valóban figyelemreméltő miniature-festmény mellett egy nagyobb oltárképet készített, mely jelenleg Kálnoky gróf birtokában van. M. többször megfordult Olaszországban, s onnan mindig érdekes vázlatokat és tanulmányokat hozott magával. Az osztrák-magyar monarchia c. nagy vállalatban több csinos rajza látható.

2. M. Gyula, zeneszerző, szül. Budapesten 1866 okt. 27. Az itteni zeneakadémián tanult Nikolits és id. Ábrányi K. vezetése alatt. Midőn első szimfóniáját előadták, Trefort miniszter állami ösztöndíjat adott neki, hogy külföldön tovább képezhesse magát. Igy került Bécsbe, hol nagy tetszéssel fogadták egy vonós zenekarra irt szerenádját, melyet (1888) Berlinben is előadtak. Maritana cimü operája 1892. került szinre Prágában; 1896. a budapesti filharmonikusok bemutatták M.-nek Rákóczi-nyitányát.

Mannheimi arany

v. szinodor, arany szinü ötvény, mely 83,7% rezet, 7% ónt és 3% cinket tartalmaz.


Kezdőlap

˙