(franc. mainteneurs) néven hivták a középkorban azokat, akik a sportszerüleg űzött lovagjátékokban, melyek semmi veszéllyel sem jártak, a többi lovagokat mérkőzésre hivták föl: ellentétben azokkal (aventureros, franc. aventuriers), akik azért jártak lovagjátékról lovagjátékra, hogy ott, minden harcot fölvéve, gyakran életük veszélyeztetésével is, hirt és tisztességet szerezzenek címerüknek.
(ejtsd: mant), M.-sur-Seine vagy M.-la-Jolie, az ugyanily nevü járás székhelye a Szajna balpartján, 58 km.-nyire Páristól, vasút mellett, (1891) 7032 lak., hangszergyártással, jelentékeny tyúktenyésztéssel, érdekes, újabban restaurált Notre-Dame-templommal a XII. századból, amelynek szép portáléi, fényesen díszített kápolnái vannak; szép városházzal. Limaybe a XII. és XV. századból való híd vezet át. Augustus Fülöp itt halt meg.
1. Elvin János Károly, porosz tábornok, szül. Drezdában 1809 febr. 24., megh. Karisbadban 1885 jun. 17. Katonai pályára lépett s 1828 tisztté lett. 1834-36. a hadi iskolát látogatta. 1838 Müffling tábornoknak, 1839. Albrecht hercegnek, 1848. pedig a királynak szárnysegéde lett. Több ízben diplomáciai megbizatásban is járt és teljesen kiérdemelte királyának megelégedését. 1854. ezredes, 1857. pedig a katonai kabinet feje lőn. Mint ilyen nagy érdemeket szerzett a hadsereg újjászervezése körül; a politikára azonban kevesebb befolyása volt, mint a közönség hitte, mely benne a reakció egyik megtestesült előharcosát látta. Ennek a nézetnek Twesten is adott kifejezést, midőn őt 1861. megjelent röpiratában (Was uns noch retten kann) átkozott férfiunak nevezte. M. emiatt párbajra hivta ki Twestent, aki megsebesült, mig M. rövid időre Magdeburg börtönébe került. Állását azonban továbbra is megtartotta, miglen 1865 jun. 29. saját kérelmére a porosz csapatok élén Schleswig-Holsteinba küldték s aug. 22. Schleswig kormányzásával is megbizták. Részt vett ugy az 1866-iki osztrák-porosz, mint az 1870-71-iki német-francia háboruban. 1871. márc. 22. a vaskereszt nagykeresztjét, jun. 16. pedig, a fekete sasrendet kapta jutalomképen, s egyúttal évi járulékot. Jun. 20. az összes, Franciaország állandó megszállására kiszemelt német hadseregek fővezérévé nevezték ki, mely feladatának hasonlóan becsülettel megfelelt. 1879 okt. 1. átvette Elzász és Lotaiának kormányát s hogy a francia lakosságot megnyerje, a papságnak és befolyásosabb köröknek oly engedményeket tett, melyek még követelőbbekké tették azokat, de kibékítésre nem vezettek, ugy hogy a viszonyok mindinkább kedvezőtlenebbekké váltak. Életét Keck irta meg (Bielefeld 1889). V. ö. Aus dem Leben des Generalfeldmarschalls Edwin Freiberrn v. M. (Berlin 1874).
2. M. Ottó Tivadar báró, porosz államférfiu, szül. Lübbenben (Alsó-Luzsácia) 1805 febr. 3., megh. Krossen birtokán 1882 nov. 26. Schulpfortában és Halléban végezte tanulmányait és 1830. Frankfurtba nevezték ki előadónak. 1841. kormánytanácsos lett Kőnigsbergben, 1843. pedig a stettini kormánytanács alelnökévé nevezték ki. Vilmos porosz régens (az államminisztérium akkori elnöke) előadóvá tette 1844. és egyúttal királyi tanácsos minőségében maga mellé hivta, 1845. pedig igazgatóvá nevezte ki a belügyminisztériumban. 1848 nov. 8. belügyminiszter lett a Brandenburg-kabinetben, mely az 1848 dec. 5. porosz alkotmányt kidolgoza. De még ezeket az alkotmányos engedményeket is megsokallta és nem nyugodott, mig az 1850 jan. 7-iki rendelet értelmében az alkotmány több lényeges pontját felfüggeszthette v. módosíthatta. Brandenburg halála után egy ideig a külügyet is vezette; 1850 december 19. miniszterelnökké és külügyminiszterré nevezték ki, mely állásában a reakció szellemében vezette az államügyeket és részt vett az 1856. párisi kongresszusban. Valamivel a kormányzóság megalakulása (1858 okt.) után állásáról az egsz kabinettel együtt lemondott (nov. 6.) és birtokaira vonult visza. Görlitzben utóbb képviselőnek választották, de M. nem vett részt a tárgyalásokban. Az urakházában ellenben, melybe 1864. nevezték ki, több alkalommal hangoztatta reakcionárius elveit.
3. M. Ottó Károly Gottlob báró, az előbbinek fia, szül. Berlinben 1844 nov. 29. Előbb (1872) tartományi tanácsos volt Luckau kerületben, melyet 1877 óta a Reichstagban képvisel. M. a konzervativ párt egyik vezére, különösen a Tivolinap (1892 dec.8.) óta, melynek főrendezője volt. 1883. tagja, 1891 óta első alelnöke az urak házának, s 1892 óta a konzervativ frakció elnöke; 1894. megválasztották a brandenburgi tartományi és a luzsáciai községi gyülés elnökévé.
(gör.) a. m. palást, a görög egyházban széles violaszinü felöltő, mely felül két táblácskával van ellátva, hol a nyaknál összekapcsolható és három különálló aranyozott sávollyal bir. A két tábla jelenti az ó- és újszövetséget, a sávolyok isten kegyelmének patakjait, melyek a két szövetségből fakadnak. A M.-n néha négy táblácska van, amikor is a négy evangelistát jelenti.
(gör., lat divinatio), általában a. m. a jóslás művészete; a mai felfogás szerint a jövendőbeli eseményeknek külső eszközökkel való eltalálása, ellentétben a belső látománnyal (profécia) és az isteni kinyilatkoztatásból eredő látnoki ihlettel. Az ókori M. keletről (első sorban Khaldeából) jött és Hellászban véve fel rendszeres alakját, ugy származott el Rómába, hol latin és különösen etruszk babonák is keveredtek bele. Az egésznek kiinduló pontja azon föltevés, hogy az istenek jelek által adják tudtára az embernek, mit kell tennie avagy elhagynia. Az ilyen jeleket kérni is lehet, de az istenek a maguk jószántából is adhatják. A megfejtésnek, tehát magának a M.-nak két módja volt: a természetes és mesterséges. Amaz az istenektől eredő kinyilatkoztatáson alapszik (álmok és orákulum), emez mindazon jelekre kiterjed, melyeknek magyarázata kizárólag a beavatottak dolga. A rómaiaknál különösen a mesterséges M. volt kifejlődve; elannyira, hogy az állami és politikai életben döntő szerep jutott neki és az istentisztelettel legalább is egyenlő rangra emelkedett. A M. a középkorban is erősen uralkodott az emberi szellemeken (példa rá a sibillini könyvek nagy tekintélye a kereszténységelőtt); az asztrologiával (l. o.) összeforrva mint csillagjóslás (l. o.) jelentős szerepre emelkedett; ide sorolandó az újkori magyaroknál a hamarjavetés (l. o.), napjainkban a kártyavetés és forró kávé habjából való jósolgatás.
(spany.), a középkorban a spanyol nők fátyolkendője, mely a fejet, az arcnak egy részét és a nyakat a vállig eltakarta; később különösen könnyü selyemféléből készült, térdig érő hátköpönyeg.
hires ókori város keleti Arkádiában az Ophis folyócska mellett, melyet már Homeros említ. Később makedoniai Antigonosról Antigoneiának nevezték, csak Hadrianus császár adta ismét vissza régi nevét, s kedves Antinoosának pompás emléket emelt benne. Nevezetes arról az ütközetről, melyet a tébeiek Spártán (362) nyertek (Epaminondas győzelme és halála). A régi M. emlékeit a francia régészeti társulat 1887-88. években kiásatta. Az ásatás nyomán világosan meglátszanak a régi falak 25-25 méternyi közökben elhelyezett összesen 122 toronnyal ellátva, meglátszik a 9 kapu, a szinház, a piac és az utóbbinak csarnokai és szentélyei. 1887. találták meg Praxiteles egyik domborművét (Apollo versenye Marsyassal, jelenleg Athénben). Az első M. helye, északra a kiásott másodiktól, a Gurzali dombon szintén látható. V. ö. Bull. des excav. de l'Institut d'Athenes (1887-88).
Serra da M., Dny-ról ÉK-nek húzódó gránit hegylánc brazilia DK-i részében, mintegy 100 km.-nyire a tengerparttól, amelytől a Parahiba völgye és a Serre do Mar választja el. Legmagasabb csúcsa az Itatiaia (2712 m.).
(állat), l. Ájtatos manó.
l. Logaritmus.