Mantova

1. tartomány Olaszország É-i részében Brescia, Verona, Rovigo, Ferrara, Modena, Reggio és Cremona közt, 2359 km2 területtel (1892) 308974, 1 km2-re 124 lak. A lombardiai sikságba esik bele; vizei számosak (Po, Oglio a Chiesevel, Mincio és Secchia); talaja termékeny. Főtermékei: gabona, rizs, kender és bor; méh- és selyemhernyó-tenyésztés igen jelentékeny; olaj- és bőrgyártás virágzó. 11 járásra van fölosztva. - 2. M., az ugyanily nevü tartománynak s az egykori M. hercegségnek fővárosa, erős vár, püspöki székhely, a több tavat (Lago superiore, di mezzo és inferiore) alkotó Mincio és több vasúti vonal mellett, (1881) 28048, számítás szerint (1893) 29500 lak., jelentékeny bőrgyártással és selyemkereskedéssel. A nagyobbára egyenes utcákból álló városban, a Piazza delle Erben áll Dante szobra, továbbá a Leona Battista Alberti tervei szerint 1472. megkezdett hatalmas St. Andrea-templom, modern kupolával, fehér márvány-homlokzattal és mellette vörös téglából készített campanilével; a Piazza Sordellón van az 1851., 1852 és 1853. évek politikai mártirjainak emléke. Jelentékenyebb épületek még a dom, amelynek belsejét Giulio Romano tervei szerint átalakították; a Gonzagák régi palotája, amelyet II. Gonzaga Frederico megbizásából Giulio Romano átalakított és freskókkal ékesített; a Teatro di Corte; a Castello di Corte, szintén a Gonzagák egykori palotája, Andrea Montagna falfestményeivel, amelyek közt a Camera degli Sposi freskói a legkiválóbbak; a művész-akadémia freskókkal és gipszmintákkal; a Palazzo del Te, amelyet Giulio Romano épített és freskókkal díszített; az igazságügyi palota. A közművelődési és jótékonysági intézetek közt kiválóbbak: a nyilvános könytár (80000 köt.), a muzeum, a csillagvizsgáló. A régi körfalakon kivül külső erődök (Pradella, miglioretto, Pictola, di Porto, San Giorgio) védik, ezenkivül egész környéke vizzel önthető el. M. eredete ismeretlen. Az etruszkok és gallusok hatalmából a rómaiak birtokába került. Julius Caesar ruházta fel municipalis jogokkal. A longobardok 568. foglalták el, későbben Nagy Károlynak jutott hatalmába. Miként a többi felsőolaszországi városok, sokat szenvedett a guelf és ghibellinek közt folyó háboruk alatt; 1090. IV. Henrik ostromolta. 1110 után sikerült a tusciai őrgrófok fenhatóságát leráznia és független várossá lett. 1236. II. Frigyes, 1256. pedig Ezzelino da Romano sikertelenül ostromolta. 1630 jul. 18-án azonban az osztrákok elfoglalták és szörnyen elpusztították. Ezután hanyatlásnak indult. 1796. a franciák ostrom alá fogták és miután a fölmentő seregeket megverték, 1797 febr. 2-án el is foglalták. 17999. az osztrákok Kray vezérlete alatt ugyan újra hatalmukba kerítették, de 1801 elején kénytelenek voltak újra átengedni a franciáknak. Az egykori M. hercegség területe Nagy Ottó idejében a német birodalomhoz került. Mint császári hűbért az Este-család, 1052. Mathild tusciai őrgrófnő, utóbb a Bonacossiak kapták meg, akik magukat a század végén függetlenítették, ezektől 1323. a Gonzagák örökölték, akiknek uralma alatt a tudományok és művészetek virágzottak. Az utolsó Gonzaga, IV. Károly, 1708. Padovában örökös nélkül halt el. Ekkor ismét Ausztria foglalta el és 1785. a milanói vidékekkel egyesítvén, belőlük az osztrák Lombardiát alakította. 1797. az Alpokon inneni, későbben az olasz köztársasághoz. 1814. ismét Ausztriához került, amely 1859. annak Ny-i feléről, 1866. pedig a többi részeiről is kénytelen volt lemondani. V. ö. D'Arco, Storja di M. (1871-74).

Mantovai edény

aranyba foglalt 16. cm. magasságu és Demeter tiszteletére vonatkozó ábrázolással és egyéb alakokkal díszített onix váza 1630. a császári csapatok egy katonája zsákmányolta Mantovában és 100 aranyért eladta a lauenburgi hercegnek, utóbb örökség útján Braunschweigba, majd Genfbe, végre ismét Braunschweigba, az ottani muzeumba került. Azelőtt antik tárgynak tartották, most XVI. sz.-beli munkának itélik.

Mantovano

így nevezték születési helyéről, Mantováról, Ghisi (l. o.) olasz rézmetszőt.

Mantskovits

Bálint, vándor-nyomdász, 1581. Galgócon állította fel nyomdáját, itt jelent meg 1582. az Iteletec, Az eg forgasa szerint c. füzetke, 1584. pedig Sibolti Demeternek Vigasztalo könyvecskéje. Ezután a nyomda szünetelt pár évig v. csak titokban dolgozott, mert Károlyi Gáspár Szent Bibliájanak két kötete már Vizsolyban jelent meg 1590., tiz évvel később pedig (1600) u. o. Az egész Szent Bibliara való Index avagy Laistrom is.

Mantua

Mantova olasz tartomány és város német neve.

Mantumba

(Mohumba, Mahumba), tó Közép-Afrikában, a Kongo-államban, 50 km.-nyire a II. Lipót-tótól; környéke sík és népes. Ény-i részén az Irebac folyik ki belőle. 1883. Stanley fedezte föl.

Manu

(szanszkr.) a. m. ember, a Vedában az emberek atyja, leggyakrabban: Manush pitar (M. atya); az özönviz legendájában Noe személyének felel meg. M. egy halat fog mosdóvizében, s megkegyelmez neki; a hal hálából figyelmezteti M.-t a közelgő vizözönre, s megmenti, mert M. a hal szarvához köti hajóját, melyet az a Himálaja hegységre fölhúz. A vizözön az egész emberi nemet elsöpörte M. kivételével, a ki folyékony vajból, sűrű tejből, turóból és savóból nőt formált magának, s ezzel újra nemzette az emberi fajt. L. Manu törvénykönyve.

Manuale

(lat.) a. m. kézi; a könyvvitelben, l. Napló; a zenében l. Orgona.

Manuarium jus

(lat.) a. m. ököljog, l. Jus.

Manubiac

(lat.) a hadisarc és győzelmi zsákmány, különösen a prédából a hadvezérre eső köteles rész, mely eleinte rabszolgákból, marhából és terményekből, később ezeken kivül pénzből és ékszerekből is állott. A rómaiak 3 részre osztották a zsákmányt: egy harmadrész jutott az állampénztárnak, egy harmad a hadverzérnek, végül egy harmad a seregnek. Az ellenség testéről lehúzott fegyverzet neve spolia volt és ezt Jupiter Feretrius templomában ajánlották föl a győzelmet adó istennek.


Kezdőlap

˙