Manuzio

(ejtsd: -cio), tulajdonképen Manuzzi és Manucci is, latinosan Manutius, velencei olasz könyvkereskedő és kiadó család, melynek nagyrabecsült kiadványait, Aldináknak (l. o.) hivják. Aldus I. v. az idősebb, szül. Bassianóban, Róma mellett (ezért Romanus is) 1448 táján, megh. Velencében 1515 febr. 6. Rómában latin, Ferrarában görög filologiát és irodalmat tanult, s azután Pio da Carpi herceg támogatásával 1485. nyomdát alapított Velencében, melyből számos egyéb köteten kivül az ókor klasszikusok (összesen több mint 130 köt.) első kritikai kiadványai kerültek ki.: a klasszikusok kiadása céljából egy tudományos akadémiát (Neoacademia) is alapított, melyből később az Accademia Della Fama fejlődött; ő vezette továbbá Ipo da carpi herceg fiának (Alberto Pio) neveltetését is, kinek melléknevét (1503 ót) maga is felvette (innek: Aldo Pio M.). Kiadványai legtöbbjéhez M. maga irt előszót; saját művei: Dietionarium graecum (1497); Institutiones graecolatinne (1501 és 1508); Grammaticae institutiones graecae (1515); De metris Horatianis (1509) és a Musarum Panegyris, költemény. Halála után üzletét rokonai vezették, mignem azt fia, Paolo M. (szül. 1511 jun. 12., megh., 1574 ápr. 6.) 1533. átvette. De 1561. a pápa hivásának engedve, Rómába ment s egy nyomda élére állott, mely az egyházatyák iratait adta ki; mialatt hazautazásra Velencébe készült, meghalt Rómában. A velencei családi nyomdából 1515-1533. összesen mintegy 115 kiadvány, azóta 1574. körülbelül 515 került ki. Paolo M. Ciceróhoz irt kommentárokat; leveleit (Epistoae selectae, Lipcse 1892) Fickelscherer adta ki. Az utóbbinak fia, Aldus II., szül. 1547., megh. 1597., filologiát és jogot tanult, s kiadói tevékenysége mellett több ízben tanárkodott is. 1590. Rómába ment, hogy átvegye a pápai nyomda vezetését, a családi üzletet pedig átadta Manassi Miklósnak.

Manuzzi

l. Manuzio.

Manx

Man sziget kelta dialektusa, a gael (l. o.) nyelvjáráshoz tartozik, s ma még körülbelül 12000 lélek beszéli, de már kihaló félben van. Nyelvemlékei közt, melyek nem nagyon régiek, legsajátságosabbak a balladák és a Christmas Carol; ez utóbbit karácsony éjjelén szokták énekelni. A bibliát Wilson és Hildesley püspökök (1771-75) fordíttatták le nyomatták ki; a még fönmaradt nyelvemlékek megmentésén 1858 óta a Manx Society fáradozik. Nyelvtant irt Kelly (új kiad. London 1870); szótárt ugyanő és mások (M. Dictionary, Douglas 1866).

Mány

(Nagy-), kisközség Bars vmegye verebélyi j.-ban, (1891) 1028 tót lakossal, postahivatallal, távirdával és postatakarékpénztárral.

Manyanga

állomás a Kongo-államban (l. o.).

Mányik

Ernesztina, drámai énekesnő, szül. Vámos-Mikolán 1846., megh. Budapesten 1867. Első oktatást az énekben Langer Jőánostók kapott Budapesten, majd Párisban Rossini pártfogoltja lett s innét Milanóba ment, hol a hirneves Corsinál nyerte végleges kiképeztetését. Astiban (Piemont) lépett először a szinpadra a Favorita címszerepében, s nagy sikert aratott; majd, miután Modenában a Faust operát 25-ször énekelte, Fiumén át visszatért Budapestre s a nemzeti szinház tagja lett, de nemsokára meghült és nem léphetett többé fel.

Mányok

(Nagy-), kisközség Tolna vmegye völgységi j.-ban, (1891) 1180 német lak., vasúti állomással, postahivatallal és postatakarékpénztárral; kőszénbányája a pécsi káptalan tulajdona.

Mányoky

Ádám, arcképfest, szül. Szokolyon (Sáros) 1673., nemes szülőktől. Némelyek szerint Varsóban halt meg 1741., mások szerint Varsóból visszatért Drezdába s ott hunyt el 1757. Első mestere Schelz volt, aztán tanulmányait Largillierenél folytatta Párisban. Mint már jónevü festő a Rákóczi-család udvarába került s ez megbizottjaként Hollandiába küldte, melynek hirneves művészei aztán nem kis befolyással voltak tehetségének realisztikus irányban való fejlődésére. Hollandiából Berlinbe, majd Drezdába ment, hol 1713. az udvar festőjévé lett s sok kitüntetésben részesült. Sorsáról ez időtől fogva keveset tudunk. M. karakterisztikus arcképeivel európai hirnevet szerzett. Nevezetesebb művei: III. Ágost, Sembek és Sapieha kancellárok és egy előkelő hölgy (mint ara), hajdan Szaniszló Ágost képtárában, jelenleg Drezdában. M. művei a rajz nagy pontosságáról, a jellemzés erejéről s a szinezés tartalmasságáról tesznek tanuságot. V. ö. ThalyD K., M., Századok 1874. évf. 612; Vasárnapi Újság 1889. évf. 41. 1896. évf. 9.

Manzanares

1. Madrid spanyol tartomány 80-90 km. hosszu folyócskája. A Sierra Guadar-ramában a Penalara-csúcs D-i lábánál ered, elfolyik Madridnál és a Jaramába torkollik.- 2. M., járási székhely Ciudad Real (ettől 50 km.-nyire) spanyol tartományban, a Mancha-síkon az Azuel és vasút mellett, (1887) 9699 lak., termékeny környékkel, posztó-, szappan- és szeszgyártással.

Manzanilla

2200 m. hosszu és 1400 m. széles kis korállsziget a Panama-szoros mellett, amelyet a szárazfölddel vasút köt össze; rajta épült Aspinwal vagyis Colon.


Kezdőlap

˙