Maranon

(ejtsd: maranyon), egyik forrás-folyója az Amazonnak (l. o.).

Maranoni gesztenye

v. amazoni mandola a. m. Bertholletia (l. o.).

Maranta

L. (növ., nyilgyökér), a róla nevezett család többnyári füve, mintegy 40 faja csak Amerika meleg vidékén nő. Szára többnyire ágas, csomósan tagolt, levele hosszas v. tojásdad, virágzata ágas-bogas, szétterpeszkedő, egész kalászosan összehúzódott, tokja egymagu. A M. arundinacea L. (M. indica Tusac, l. az Eleségnövények I. mellékletén) tőkéje hosszu, ujjnyi vastagságu, csaknem hengerded, tagolt, fehér szára 1 1/2 m. magas, többnyire a tövétől kezdve kétágu, levele elliptikus, mindkét felől gyengén molyhos, virága fehér. Hazája Ny.-India és D.-Amerikának északi része, itt is, valamint a forró tartományokban mindkét földségen, leginkább pedig a Bermunda-szigeteken bőven termesztik. Friss tőkéje csípős, szétdörszölve a bőrt megpirosítja; a nyilsebzette helyre orvosság (L. Hippomane), de használatosabb lisztnek és keményítőnek, s a kereskedők nyugatindiai arrow root (l. o.) néven árulják. Lisztnek más M.-fajt is felhasználnak, sok faját pedig Európában üvegházban ápolják. A M. zebrina Sims levele nagy, sötétzölddel csíkolt, a visszájalilaszin; szalondísznek is alkalmatos. Mindegyik nedves, meleg klimát kiván, Madeirán már nem virágzik.

Marantaceae

(növ., Cannaceae), rózsanádfélék, egyszikü család a füszerliliomok (Scitamineae) rendjében. Mintegy 180 faja Amerika meleg vidékein terem, némelyik fajt lombja, másikat virágja kedvéért üvegházban v. szalonban tartanak. Ásatagon a Cannaphyllites Mass, az utóbbiból ismeretes. V. ö. Körnicke, Monographiae Marantacearum prodromus (Moszkva 1859-62); Eichler, Über den Blütenbau von Canna (Botanische Zeitung 1873).

Maras

város Haleb kisázsiai török vilajetben, a Dsihan balpartja közelében, termékeny síkon, 15000 lak., akik közt 4000 örmény van, pamutszövéssel és kelmefestéssel.

Maraschino

v. marasquino (ejtsd: maraszkino), szesztartalmu édes ital, melyet különösen a Dalmáciában tenyésző savanyu cseresznyefajból készítenek. A félig érett cseresznyemaggal felhasználva adja a Rosoglio di ossa di marasche italt. A magnélküli tömeget kádakban 7-8 napig erjesztik, az így nyert folyadékhoz (vino di marasche) a maraschefa levelei és 10% bor hozzáadása után 1-2 napi állás után ledesztillálják. A nyert szeszhez nádcukoroldatot adnak és leülepedni hagyják vagy szűrik. A M.-nak sokféle utánzata van, legtöbbnyire cukor- és szeszkeverék, málna-szirup, keserü mandolaviz és narancsvirág-extraktumából készül.

Marasmius

(növ.) l. Fonnyadóska, Galóca és Hagymagomba.

Marasmus

(gör.-lat.) a) M. Senilis, az aggkor szükségszerü következménye, amely erősebb szervezetü, jobb viszonyok közt élőknél később, gyengébbeknél, kedvezőtlen körülmények közt előbb fejlődik ki, a 70-ik életévben azonban többnyire félreismerhetetlenül kifejeződik. A különböző szervekben különböző fokban kimutatható sorvadás, elzsírosodás, elmeszesedés a boncolástani alapja. Kiváló fontosságu az arteriák aggkori elváltozása (l. Endoarteritisz), amely a szervek táplálkozását mélyen befolyásolhatja és az arteria-falak elváltozása folytán p. agyvérzéseket v. lágyulásokat okozva, az életet v. legalább az agyműködések épségét közvetlenül veszélyeztetheti. A M. folytonos fokozódásával képezi a természetes halálokat. b) A korai M. (M. praematurus) különböző káros behatások következménye lehet. Mint ilyenek szerepelnek mindazon betegségek, amelyek a szervezet bevételét leszállítják vagy kiadásait szaporítják. Gyermekeknél: korai születés, szifilis, fertőző betegségek, sclerema neonatorum, rossz táplálás, emésztési zavarok, vérveszteségek. Későbbi korban lassu lefolyásu, a táplálkozást mélyen érintő betegségek: szifilis, rák, malaria, diabétesz, Addison-, Basedow-kór, myxödema, idült kéneső, opium-mérgezés, kiéhezs, elmebetegségek stb.

Marasquino

l. Maraschino.

Marastoni

1. Jakab, festő, szül. Velencében (Olaszország) 1810., megh. Pesten 1860. A harmincas évek vége felé Pesten telepedett meg s itt 1846. József nádor pártfogása mellett festészeti magániskolát nyitott,melyet a viszonyokhoz képest eléggé gazdagon felszerelt mintarajzokkal, faragványokkal s az antik szobrok másolataival. Az iskola melyben a Pesti művészek egylete is részt vett, egy ideig nagy részvételnek örvendett, később azonban segédeszközei egyre apadtak, maga M. pedig 1859 után annyira kezdett betegeskedni, hogy az intézet terheit és gondjait többé nemviselhette. Feloszlott tehát az intézet 1861. s berendezését a nemzeti muzeumban helyezték el azzal a szándékkal, hogy azt később egy sorsjáték segélyével fölállítandó nemzeti festész akadémiában fogják értékesíteni. M. az akadémikus olasz festészeti modor képviselője volt s inkább kitünő mintarajzaival, mint olajfestményeivel keltett figyelmet. Műveit a pesti kiállításokon mutatta be, de a Jó anya (1852) és A bölcsész (1856) Bécsben is szerepeltek. - Fia, 2. M. József, szintén festő, szül. Velencében 1834., megh. Bécsben 1895-ben. Mint gyermek szüleivel Pestre jött, 1850-ig atyja iskolájában tanult, azután pedig a velencei művészeti akadémiára ment, hol 1853-ig maradt s mint tehetséges ifju több jutalmat nyert. 1853. visszatért Magyarországba s részint atyja műtermében dolgozott, részint mint arcképfestő Székesfehérváron működött. Atyja halála után a jövedelmezőbb kőnyomatu arcképkészítéshez fogott és Bécsbe költözött.


Kezdőlap

˙