Ágost (szentkirályszabadjai), államtitkár, szül. Budán 1826 aug. 2. A gimnáziumot Budán, a jogi tanulmányokat Pesten végezte, tanulmányainak bevégezte után Pest vármegyénél gyakornokoskodott, 1846 nov. 17. a magy. kir. helytartótanácshoz mint gyakornok lépett be, 1848 máj. 4. a magy. kir. közmunka- és közlekedésügyi minisztériumhoz segédfogalmazóvá 1849-1867. évek lefolyása alatt az akkori pénzügyi hatóságokhoz fogalmazóvá, kerületi biztossá és pénzügyi titkárrá neveztetett. A magyar alkotmány visszaállítása után pénzügyi tanácsossá és a váci pénzügyi felügyelőség főnökévé, később a pesti adóbizottmány főnökévé, azután királyi tanácsossá és pesti pénzügyigazgatóvá, 1870. a pénzügyminisztériumhoz osztálytanácsossá, 1872. miniszteri tanácsossá, 1885. helyettes államtitkárrá és 1893. második államtitkárrá neveztetett ki. A pénzügyminisztériumnál szolgálata alatt részt vett az egyenesadó-törvényekre vonatkozó javaslatok kidolgozásánál, 1884 óta pedig a pénzügyminisztériumnak a pénzügyi hatóságok személyzeti ügyeit, az egyenes adók, bélyeg- és jogilletékek és a fogyasztási adók ügyeit magában foglaló csoportja élén áll és az államtitkári teendőket látja el. 1880. megkapta a Lipót-rend lovagkeresztjét, 1895. pedig a magy. kir Szt. Istvánrend kiskeresztjét. Fia Albin osztálytanácsos a pénzügyminisztériumban. Ede pénzügyi tanácsos, beosztva a pénzügyminisztériumba.
valamely folyam, valószinüleg a Rajna vagy a Duna istenségét ábrázoló, kolosszális márványszobor Rómában, a capitoliumi muzeum udvarán. A középkorban a Mamertinus börtön átellenében a ma is róla nevezett utcában állott és a Pasquino kérdéseire adott csipős feleleteket az ismeretlen szerzők rája függesztették. L. Pasquino.
kisközség Krassó-Szörény vmegye karánsebesi j.-ban, (1891) 1777 oláh lak.
kőzet; mészkőnek, esetleg dolomitnak keveréke agyaggal, sokszor még finom csillámlemezkék meg apró quarcszemek is keveredtek hozzá. Savval persze többé-kevésbbé erősen pezseg, a szénsavas mész feloldódik, az agyag mint üledék marad hátra. Az agyagtartalom 20-60% lehet az egész tömegnek. A szerint amint több-kevesebb az agyagtartalom, más-más nevet is kap. Ha az agyagtartalom legfölebb 20%, akkor Mész-M. a neve, ha annál több, akkor agyagos-M. Amennyiben nem szénsavas mész (mészkő), hanem szénsavas mész-magnézia (dolomit) keveredett az agyaggal M.-vá, akkor dolomites M. a neve. Ha a quarcszemek benne nagyon felszaporodnak, akkor homokos M.-nak szokták mondani. A 15-20% agyagot és kovasavat (quarcot) meg vasoxidot tartalmazó mészmárga a cement-M. v. cement (l. o.), - A M. különösen pedig a palás M. és M.-pala kitünő megtartója az állati és növényi maradványoknak, miért benne sok kövületet találni sokszor bámulatos megtartási állapotban. Szerkezetre nézve a M. vagy földes, vagy palás, vagy laza, avagy tömött. Ha földes, laza, akkor márgásföld; ha tömött, de nem palás, akkor közönséges M., ha pedig palás, akkor M.-pala név alatt szerepel. Szinre, tapintatra nézve nagyon változó. Többnyire szürke szinü, sovány tapintatu, de van vasoxidultól és vasoxidtól sárgára, barnás veresre, zöldre, sőt bitumentől, hozzá keveredett szerves anyagoktól feketére megfestett M. is. Ha sok bitumen járja át, bitumenes M. a neve és könnyen felismerhető szagáról, különösen ha ráütünk. Némelyikben oly sok a bitumen, hogy szurokfeketék és meggyujtva erősen kormozó lánggal égnek. Régebben olajat is desztilláltak az ilyenből. A M. a levegőn először erősen levelessé lesz, utána szétdarabolódik, az után egészen szétesik, szétmállik és a márgás talajt alkotja. A M. a mészkő és homokkő mellett egyike a leggyakoribb szediment kőzeteknek. Nagy tömegeket alkot ugyszólván minden geologiai szisztéma lerakódásai között. Igen gyakran találni mint konkréciót is (l. o.) és pedig a legváltozatosabb alakokban.
Általában a termékenyebb talajok közé tartozik. Fizikai tulajdonságai kedvezők, ásványi tápanyag eredetileg elég van benne, a nyers tápanyag és a humus benne gyorsan bomlik és pedig annál inkább, minél több benne a mész. Ahol a feltalaj mészszegény, az altalajban pedig márgaréteg fordul elő, ott a márgázással javítják a feltalajt. A márgázás igen költséges melioráció, miután holdankint 2-400 q M. felhordása szükséges. A megmárgázott talajt erősebben kell trágyázni, különben egy ideig bőven terem ugyan a talaj, de később nagyon silánnyá lesznek a termések.
német szatirikus, l. Lemnius.
Ede, irodalomtörténeti iró, egyetemi tanár, szül. Zágrábban 1849 márc. 17. Egyetemi tanulmányait Bécsben és Párisban végezte. 1870. a bajai állami tanitóképezdében a vidéki szláv nyelvek rendes tanára; 1871. a bajai kir. főgimnáziumban a magyar irodalom tanára; 1885. a zombori állami főgimnázium igazgatója; 1891. a budapesti horvát internátus igazgatója; 1895. a budapesti tudományegyetemen a horvát nyelv és irodalom tanára. Bölcsészetdoktori oklevelet a budapesti tudományegyetemen 1875. kapott. 1884. a koronás arany érdemkeresztet nyerte. Irodalomtörténeti munkái: Párhuzam Vörösmarty és Arany mint eposzköltők között (1875); Lucanus Pharsaliája (1876); Hősi eposzok meséi a világ irodalomban (1883); Zrinyi Miklós a költő (1893); Lukács sólyom, Szlavonia felszabadítója (1894). Műfordításai: Czengics-Szmail aga halála, Mazsuranics Iván eposza, horvátból fordítva (1896); Kraljevics Marko, délszláv népballadák a XIV. és XV. sz.-ból. A nagy gyüjteményt biográfiai egységes egésszé fűzve fordította szerbből és horvátból (1896). Nyelvészeti munkái: Bácskai közmondások és szólásmódok (1877); Florilegium proverbiorum universae latinitatis; proverbia, sententiae gnomaeque classicae, mediae et infimae latinitatis (1895), a legbőségesebb ilynemü munka a világirodalomban, külföldön is nagy figyelmet keltett, mely Razmus Rotterodamus 4000 közmondásával szemben 13458-at tartalmaz. Magyar közmondások és közmondásszerü szólások (füzetekben 1896). Ez a munka 20000 közmondást tartalmaz és mindegyik szólásnál megjegyzi ki használta először. Ez az első történelmi alapon készült ilyen munka, mely összes eddigi gyüjtőink anyagát felöleli. M. buzgó közmondásgyüjtő, gyüjtése 11 nyelvre terjed; a közmondásokat könnyen kezelhető alapszó-rendszerbe osztva adja.
l. Margit (8, XII. 318).
Bécsi (l. o.) külvárosa, 84031 lak.
(gör.), az olvasztott zsiradék fajsúlyának areometrikus meghatározására szolgáló készülék (Bell szerint 37,8 C., Estcourt szerint 97,8 C., Kőnigs szerint 100 C. hőfoknál), melynek segítségével a vajba kevert idegen zsiradék mennyisége megállapítható.
(margarinvaj, mesterséges vaj, művaj, takarékvaj), állati zsiradékból, különösen a marha vesefaggyujából készült, gyakran növényi zsiradékkal kevert, a természetes vajnak szinével és ízével egyező mesterséges termék. A M. készítésénél követett eljárás abból áll, hogy a válogatott jófajta és teljesen tiszta állati zsiradékból a sztearint lehetőleg kivonják, a megmaradt zsirt sajátságos szagától és ízétől teljesen megszabadítják s végre állományát, szinét, fényét, szagát és ízét a vajhoz lehetően hasonlóvá teszik.
A M. értéke felől nagyon különbözők a vélemények. Való, hogy van több körülmény, mely a M. használatát illetőleg óvatosságra int. A M.-hoz felhasznált oleomargarin tulnyomó része É.-Amerika és Ausztráliából kerül Európába. Azt állítják, hogy ehhez marhafaggyun kivül juh- és lófaggyut, disznózsírt, kókusz-, pálma-, földidiófa-, sőt repce-, pamutmag- és lenmagolajat használnak. Türhető volna némiképen a növényi olajok felhasználása, sőt a különböző állati zsiradéké is, ha ez utóbbi egészséges állatoktól származnék, de mivel e tengerentuli gyártás minden ellenőrzés híján van, éppen arra nincs biztosíték, vajjon az onnét került állati zsiradék nem származik-e beteg állatoktól s nem tartalmaz-e az embernek ártalmas anyagokat vagy fertőző csirákat? A M. a természetes vajnak megemészthetőség tekintetében is mögötte áll, mint azt Berthe Lailler, Mayer A. és mások beható kisérletei bizonyítják. Mindenesetre hamisításnak tekintendő azonban, ha természetes vaj helyett M.-t adnak. A M.-gyártás már annyira tökéletes, hogy 1882. egy angol mezőgazdasági kiállításon egy kiállítónak természetes vaj gyanánt bemutatott mintájára a második dijat sikerült megkapnia, holott a megejtett birálat után a kiállitó mintájáról beismerte, hogy az M. A hideg M.-nak ize ritkán különbözik a vajtól, melegen azonban lényegesen más ízű. A M.-gyártás különösen Németországban és Hollandiában virágzik.
A M. kémiai alkotása a következő: 85-90% zsiradék, 8-14% viz és 1/2-2% hamu. A M.-t III. Napoleon ösztönzésére Mege-Mouries gyártotta először 1869. Vincennesben, kinek gyártási módja 1871. nagy szolgálatot teljesitett az ostromlott Párisiaknak. Monárkiánkban Sarga Bécs melletti Liesingben 1874. indította meg az első M.-gyárat V. ö. Lavalle Alfr., Die M.-Gesetzgebungin den verschiedenen Kulturstaaten (Bréma 1896).