Mártonffy

György báró, erdélyi püspök, szül. 1668 körül, megh. Károlyfehérvárt 1721 szept. 5. 1689-tól növendéke volt a bécsi Pazmaneumnak. Pappá szentelték 1691. Plébános volt Vásárúton és Szempcen. 1703. pozsonyi, 1707. esztergomi kanonok, 1708. nagyszombati plébános, 1712. Szt. Istvánról nevezett prépost, 1713. erdélyi püspök, Művei: Denuo erompeus Lachrymarum Scaturigo (Nagyszombat 1709, II. kiad. 1739); ugyanez magyarul: Újolag kifakadott könyhullatások forrása (u. o. 1709. 1739). V. ö. Zelliger A., Egyházi irók csarnoka.

Mártonffy

Frigyes, író, szül. Komáromban 1825 nov. 17., megh. 1895 jul. 23. Az 1848-49. szabadságharcot mint honvéd főhadnagy küzdötte végig. Több ütközetben vett részt és Szt.-Tamásnál sebet is kapott. A szabadságharc leveretése után emigrált. Bejárta Francia-, Német- és Angolországot, Párisban több évet töltött, végre visszatérvén, az irodalom munkása lőn. Szerkesztette Friebeisz Ferenccel a Divatot és Nefelejtset. Fordított számos francia, angol, német regényt és műveinek száma egész könyvtárt képez. A nemzeti szinháznak is volt tagja 1869-ig. Irt egy francia-magyar szótárt (1878); Önügyvéd, jogi tanácsadó c. munkát (1879); francia nyelvtant (1883); több eredeti regényt és néhány szindarabot. Szerkesztette a Házibarát szépirodalmi hetilapot 1880-82. s a Gondűzőt 1884-86. Alapította az újpesti ipartestületet, melynek titkára volt.

Mártonfi

1. József, erdélyi püspök, szül. Székely-Szt.-Királyon 1746 jan. 15., megh. 1815 márc. 3. Tanult Csik-Somlyón és Kolozsvárt; az utóbbi helyen a Jézus-társaságba lépvén, Bécsbe küldetett, hol a görög és római klasszikusokon kivül a francia és német nyelvet tanulta meg. 1770. budai tanár, 1774. a Jézus-társaság eltörlésével kolozsvári tanár, 1779. az erdélyi kat. iskolák főigazgatója, 1781. erdélyi könyvvizsgáló (censor), 1799. erdélyi püspök. Munkái: Halotti beszéd, melyet Mária Terézia halálára mondott (Szeben 1815) és Csórán Barcsai Ábrahám asztalánál rögtönzött versezete, mely az Erdélyi Muzeumban jelent meg. Számos munkája, ezek között szindarabok és versek kéziratban maradtak.

2. M. Lajos, természetrajzi iró, szül. Szilágy-Somlyón 1857 máj. 21. Gimnáziumi tanulmányait a Kolozsvári ref. kollégiumban végezte. 1876-80. a kolozsvári tudományegyetemen főleg természetrajzi tanulmányokkal foglalkozott; u. o. tanári és bölcseletdoktori oklevelet szerezvén, megválasztatott a szamosújvári községi gimnáziumi tanárává. Ez intézet államosításával állami szolgálatba lépett s 1895. a szamosújvári állami főgimnázium igazgatójává neveztetett ki. Nagy munkásságot fejt ki különösen hazánk erdélyi részének természetrajzi, főképen pedig ásványföldtani viszonyainak tanulmányozásában, és egyike legbuzgóbb gyüjtőinknek természeti tárgyakat illetőleg. Kiváló szakértelemmel megirt őslénytani, ásványföldtani és faunisztikai dolgozatai a kolozsvári orvos-természettudományi társulat Értesítőjében jelentek meg. Számos népszerü természettudományi értekezést is irt.

Mártonfy

Márton, az iparostanonc iskolák országos felügyelője, szül. Szilágy-Récsén 1848 márc. 11., régi erdélyi nemes családból. Első iskoláztatását Zilahon nyerte, majd Kolozsvárt élő nagyatyja vállalta el neveltetését s a kolozsvári piaristák gimnáziumába került. A gimnázium végzése után teologiát s bölcseletet hallgatott. Majd pályát változtatván, a budapesti egyetemet látogatta. 1871. a kassai állami főreáliskolánál helyettes tanárul alkalmazták, 1873. pedig Kassa városa hivta meg akkor felállított polgári iskolájához. 1875. már mint igazgató vezette az intézetet. 1890. temesvármegyei tanfelügyelő lett. Tanfelügyelői munkásságának maradandó emléke a temesvári állami tanítóképző intézet, mely az ő buzgó közbenjárása folytán valósult meg. Majd az iparos és kereskedő tanulók iskoláinak a felügyeletével bizták meg, s szolgálattételre a minisztériumba hivták be. 1894. kir. tanácsosi címmel tüntették ki. Mint hirlapiró is működött. Már 1873. szerkesztette a Haladást, majd Hedry Bódoggal a Sárosmegyei Közlönyt, utóbb az Abaúj-Kassai Közlönyt. Két év óta az Iparosok olvasótára címü folyóiratot szerkeszti.

Mártonhegy

(Martinsberg, Somortin), nagyközség Nagy-Küküllő vmegye szentágotai j.-ban, (1891) 1158 német és oláh lak.

Márton lúdja

nov. 11., Márton napján öli le és eszi meg a tehetősb köznép, és mellcsontjából s hátgerincéből a jövő téli időre jósol; ha több rajta a vörösség, több lesz a lágy idő, ha pedig nagyobbrészt fehér, sok lesz a hó. A pozsonyi zsidó hitközség régi hagyomány alapján évenkint felcifrázott hízott ludat visz hódolati ajándékul a királynak. A M.-nak legendai eredete van; midőn szt. Mártont püspökké választották, szerénységből a ludak óljába bujt, de ezek felzajdulva elárulták. A népmonda szerint szt. Márton néha fehér lovon jár, azaz havat hoz.

Martonos

nagyközség Bács-Bodrog vmegye zentai j.-ban (1891) 1109 házzal és 5725 magyar és szerb lak., vasúti állomás, posta- és táviróhivatal, postatakarékpénztár.

Mártonszőllő

Igy nevezik az olyan szőllőfürtöt, melyet valamely termő- vagy esetleg egyéb hajtás oldalhajtása visel, onnét, mert az ilyen fürt csak későn, Márton napja (nov. 11.) táján szokott megérni; de gyakori eset az is, hogy a M. meg nem érik. Némely szőllőfajtánál, p. az oportónál, a M. nagyon gyakori jelenség.

Martonvásár

nagyközség fejér vmegye váli j.-ban, (1891) 2095 magyar lak., vasúti állomással, posta- és táviróhivatallal és postatakarékpénztárral, gróf Brunsvick-féle szép kastéllyal és törzsjuhászattal. A kastélyt s a hozzá tartozó birtokot újabban József főherceg vette meg fia, József Ágost főherceg számára.

Martonyi

kisközség Borsod vmegye szendrői j.-ban (1891) 593 magyar lak., vasércbányával.


Kezdőlap

˙