v. mécses, az olajlámpa ama faja, melyet leginkább a fémbányákban használnak; egyszerüen kezelhető, üvege nincs. Az ókori Rómában (lucerna) különféle alakban, agyagból és ércből készítették; voltak egy bélü (kézi) és több bélü (függő) lucernák; az előbbieket rendesen a hálószobákban, fürdőben s a sírboltokban, az utóbbiakat a társalgószobákban használták. Alakjuk felállításuk módjához alkalmazkodott; vagy láncokon függtek alá a mennyezetről vagy kandelábrumon állottak. A beleket kenderből vagy kócból készítették.
l. Misály.
l. Szentjánosbogár.
(v. Pécsi-hegység), a Dunántul egyik nagyobb hegysége, melyet rendszerint az Alpok tagjának tekintenek, mig egyesek a Délmagyar szigethegységek (l. o.) közé számítják. A M. Baranya vármegye É-i részében meglehetős közvetlenül emelkedik fel a baranyai lapályból; Ny-felől a Bükkösd vize és a Baranyai-csatorna, K-felől a Sárviz jelöli határát, É-on terjedelmes dombvidék csatlakozik hozzá. A hegység két szakaszra osztható, melyet egy mélyebb hágó (a mánfai hágó, 394 m.) választ ketté. Főgerince Ny-i részében Ny-ról K-felé, keleti részében DNy-ról ÉK-felé csap. Jelentékenyebb emelkedései a Hegytető (427 m.), Jakabhegy (593 m.), Mecsek (612 m.), Misina (534 m.) keleti részében a Somostető, Zengőhegy (682 m., az egész hegység legmagasabb csúcsa) és Ördöghegy (594 m.). A M. főtömege átlag 450-500 m. magas; derekát és tetőit többnyire szép lombos erdők fedik; D-felé elég meredekül, de fokozatosan erszkedik le, lejtőit nagyrészt jeles szőllők fedik. É-i oldalához hullámos és sok völgytől szeldelt dombvidék támaszkodik, mely sürün van benépesítve. A hegységben számos forrás fakad, köztük a hires Tettye, mely Pécs városát vizzel látja el. A M. geologiailag is érdekes; fő alkotó rész a triász- és jurakorbeli képletek; nevezetesen vörös homokkő és werfeni rétegek, triászmészkő, keuper-homokkő s az alsó liászhoz tartozó kőszénképlet; nevezetesek a kitódulási kőzetek is, melyek részint szürke trachitból, részint zöldkő-trachitból vagy riolitból állnak, helyenkint bazalt is előfordul. A hegységet kiterjedt lősz-lerakodások környezik. Nevezetessége az abaligeti (l. o.) barlang. A hegységen három közlekedési út vezet át, egyik Pécsről Mánfára, a másik Hosszu-Hetényből Szászvárra, a harmadik Pécsváradról Hidasra. D-i oldalán, ahol nagyobb völgykifejlődés nincs, a községek sürün sorakoznak a hegység tövében, az É-i oldalon a nagyobb völgyek mindegyikében vannak községek. A pécsi szénbányékhoz vasút is vezet, szénbányák vannak ezenkivül Szabolcs, Somogy és Vasas határában. A M. kultiválására alakult a Pécsett székelő Mecsek-egyesület, mely már eddig is sokat tett a hegység szépségeinek feltárása körül (útépítések és jelzések, messzelátók, menedékházak stb.). V. ö. Kiss József, A Mecsek-egyesület vezetőkönyve Pécs városában és környékén (Pécs 1894).
ez arab szóból: meszdsid, imádság (erdetileg: földre borulás) helye, a mohammedánok templomai. A M.-ek közül azokat, melyekben a pénteki istentiszteletet tartják, ahol a khatib (l. o.) ünnepélyes szónoklatot (khutba) mond, dsámi' (szószerint: egybegyüjtő)-nek nevezik. Ily főmecset egy-egy községben csakis egy szokott lenni; külsőleg is díszesebbek a közönséges M.-eknél; Körülbelül a székesegyháznak felelnek meg. Minden M. Mekka felé (kibla) van irányítva; mihráb-nak nevezik ezen irányt jelölő fülkét, mely előtt foglal állást az imát vezető imám. E fülkétől jobbra van a szószék: minbar. A M. belseje, kivéve a födélzetről függő lámpákat, a mindenfelé alkalmazott arabeszkeket és feliratokat, ugymint a mihráb és minbaron érvényesített stilszerüséget, minden díszítmény nélkül szűkölködik; különösen a festőművészet és a szobrászat teljesen száműzve vannak a M.-ből. Ülőhelyek sincsenek a M.-ben, a padló rendesen szőnyegekkel vagy gyékényekkel van bélelve; ide guggolnak az ájtatosak, amennyiben az ima rendje más helyzetet nem követel tőlük. A M.-ek mór stilusa tartományonkint különböző egyéni fejlődést mutat. Nagy befolyással volt az M.építési stiljére a keresztény egyházi építészet is, amennyiben az iszlám néhány nevezetes M.-e keresztény templomokból alakult át az új kultusz céljaira; igy p. a sevillai székesegyházból, a konstantinápolyi Hagia Szófiából, Damaszkusban a Szt. János-templomból. Kivülről a M.-ek ismertető jele a mináret nevü karcsu torony, melynek erkélyéről a mu'ezzin (l. o.) az imaidőket jelzi. Az iszlám M.-ei igen sok esetben egyúttal tanítási céloknak is szolgálnak, amennyiben a sjkhek előadásaik számára használják. A Bajzaid-M. Stambulban, az Azhar-M. kairóban stb. egyúttal hires főiskolák is;ezért igen sok M. nagy könyvtárakkal van egybekapcsolva; ily helyre szokták jámbor könyvgyüjtő hivek könyv-vakfjaikat rendelni; a budai főmecsetnek is egy nagy könyvtára volt; a m. nemzeti muzeumban, ugymint több külföldi könyvtárban található számos arab könyvön még ott olvasható a budai M.-könyvtárnak szóló vakfjelzés. A M.-nek, a németeknél szokásos elnevezése (Moschee) az olasz nyelvben használatos moschéa-ból eredt. Irodalmunkaban is találkozunk néha a teljesen helytelen mosé szóval. L. még Mecset alaprajza.
nem mutat tipikus alapidomot. Az iszlám építészei általában nem ismerték a szerves alapon való tervezést, hanem egymás mellé építették a szükséges helyiségeknek megfelelő épületfalakat, tekintet nélkül a közlekedés kényelmére, az elrendezés szerves voltára. Mindössze azt tudjuk, hogy a mecset alapelrendezésében két fő részt mutat, t. i. az ájtatoskodást megelőző mosdások végzéséhez szükséges nagy udvart és magát az imacsarnokot. E két fő helyiségnek egymáshoz való méretarányát, fekvését semmiféle szabályok nem állapítják meg. A mecset négyszögletes udvarát rendszerint födött körfolyosók, arkádok övezik, amelyeket magas kerítésfalak zárnak el a külvilágtól. Az imacsarnok felé álló oldalon az arkádok mélyebbek szoktak lenni. A csarnok minden hajóját ugyanaz a belső magasság jellemzi, mely körülmény a mecsetet az ó-keresztény bazilikától élesen különbözteti meg. Utóbbinál ugyanis a középső hajót a magas oldalvilágítás látja el napfénnyel, amely a mellékhajók fölé emelkedő fő hajófalak nyilásain ömlik be. Az udvar közepén a szokásos mosdómedence. A filigrán tornyok (minaretek) szinte véletlenül, szigoru szabályszerüség nélkül csatlakoznak a mecsethez. A bizánci építészektől kölcsönzött mecsetelrendezések valamivel szervesebbek, amennyiben a görög keresztre emlékeztető alapidom a boltozott kupolás imacsarnok helyes hangsúlyozását engedi meg, a minaretek pedig szimmetrikusan elhelyezkedve, könnyed megjelenésükkel jóleső változatos elemet alkotnak a középrész nagy tömegével szemben. Az egyiptomi mecsetek mutatják legelőször a csúcsív alkalmazását (. Ív, Boltív). A leghiresebb M.-ek építészeti ismertetését és rajzait (l. Építészet XX. és XXI. képmellékleteit is) az arab művészetet tárgyaló munkákban találhatni. V. ö. különösen Prisse d'Avennes, L'art arabe d'apres les monuments du Caire depuis le VII-eme siecle (Páris 1869); Le Bon, La civilisation des Arabes (Páris 1883); Franz J. pasa, Die Baukunst des Islam (a Handbuch der Architektur c. sorozatos munkában, Darmstadt 1889).
(növ.) a. m. csillárka (l. o.).
(Rác-), kisközség Baranya vmegye pécsváradi j.-ban, (1891) 1236 német és magyar lak., postahivatallal és postatakarékpénztárrral.
(Meskey, Micskey) István, régi nemesi család sarja. I. Ferdinánd uralkodása alatt 1552. Dobó István kapitánytársával (l. o.) együtt védte Eger várát a törökök ellen.Mikor Dobó lemondott a kapitányságról, M. követte példáját. Addig azonban megmaradt Egerben, mig a király helyükbe nem tette Bornemisza Gergelyt és Sárkándy Pált. A király hivására Bécsbe indult, de csak Várkonyig jutott. Katonái összetűztek a lakossággal, M. közibök ment, hogy lecsillapítsa, mire egy odavaló ember orozva megölte.
(növ., Melandrium Röhl., mélavirág Brassainál), a szegfűfélék kétlaki füve 11 ffajjal (hazánkban 8) Európában. Az esti M. (M. album Mill.) réten, mezőn gyakori, estefelé fehéren virít, jó illatu. Gyökere radix saponariae albae (a. m. fehér szappanfűgyökér) néven officinális. Testvére a lándsás levelü, de piros szirmu. M. Tatrae Borb. V. ö. Borbás, A kétlaki mécsvirág kettős ivaru virággal (Természettud. Közl. 1885).