Lajos, német zenész, szül. az oldenburgi Hooksielben 1827 szept. 17. Zenét mindössze egy kevés gordonkajátékot tanult; de magától előtört zeneköltői tehetségeért Schumann fölvétette a lipcsei konzervatoriumba (1846). Majd Riccius, Liszt, Marx voltak mesterei. 1853-65. Glogauban az énekakadémiát igazgatta. 1874-ig a drezdai konzervaloriumon tanárkodott, 1885-ig a Hamburger Correspondent zenebirálója volt. Azután visszavonult Bielefeldbe. Irt 2 dalművet, 4 oratoriumot, 4 balladát ének- és zenekarra, 2 szimfóniát, vallási és világi dalokat, kamarazene- és zongoraműveket. Érdemes könyvei: Kulturgeschichtliche Briefe über deutsche Tonkunst (1872); Ein Jugendleben (2 kötet, 1874); Rückblick auf die Anfänge der deutschen Oper (1878); Mattheson und seine Verdienste um die deutsche Tonkunst (1879); Mozart, ein Künstlerleben (1882); Die deutsche Tonkunst im 18-19. Jahrhundert (1887).
János Gusztáv Rudolf, porosz államhivatalnok, szül. Köslinben 1817 aug. 24. Bonnban, Berlinben és Königsbergben jogot s államtudományt tanult; 1839. állami szolgálatba lépett, 1859. előadó tanácsos lett a pénzügyminisztériumban s mint ilyen képviselte a kormányt 1865-66. a kopenhágai nemzetközi pénzügyi konferencián. 1881. kinevezték titkos tanácsossá, 1873. a szövetségi tanács tagja, 1888. a porosz fegyelmi törvényszék elnöke, 1889. a császári fegyelmi törvényszék tagja.
Agost, német klasszikus-filologus, különösen jeles szövegkritikus, született Soestben (Vesztfália) 1790 dec. 8., megh. Berlinben 1870 dec. 12. Tanulmányait Lipcsében végezte, 1814. danzigi gimnáziumi tanár, 1817. u. o. igazgató, 1826. egy berlini gimnázium igazgatója lett, 1857. nyugalomba vonult. Kiváló érdemei vannak a görög komédia-irók körül; ide vágó munkái: Curae criticae in comicorum fragmenta ab Athenaeo servata (1814); Quaestiones Menandreae (1818); Menandri et Philemonis reliquiae (1823); Quaestiones scenicae (1826-1830) és Poetarum comicorum Graecorum fragmenta (1839-57., 5 kör.) c. nagy munkája. Továbbá: Analecta Alexandrina (1843); Delectus poetarum anthologiae Graecae (1842) és Choliambica poësis Graecorum (1845). Kiadta: a kioszi Scymnust (1846); a bizánci Stephanust (1850) és Strabót (1852), ezzel kapcsolatban Vindiciae Strabonianae (1852); Theokritus, Bion és Moschus idillköltőket (1825, 1836, 1856); Aeschylus Persáit (1853) és Prometheusát (1853); Sophokles Antigoneját (1861) és Kolonosi Oedipusát (1863); Horatiust (1834). V. ö. Ranke F., August M. (1871); Sauppe, Zur Erinnerung an M. und Bekker (1872).
1. M., Szász-M. hercegség székes fővárosa, 50 km.-nyire Gothától, a Werra és vasút mellett, (1890) 12 029 lak., pamutiparral, sörgyártással és vasúti műhelyekkel, szinházzal. A hercegi kastély, amelyet 1682. Bernát herceg alapított és neje tiszteletére Elisabethburgnak keresztelt, műkincseket, egy könyvtárt (60 000 köt.) és régiségeket tartalmaz. A mellette levő angol kert egyike a legszebbeknek Németországban. Mint faluról már a VII. században történik róla említés. 1008. II. Henrik császár várossá emelte. 1680. Bernát herceg, a szász-meiningeni ág megalapítója, székhelyévé tette. 1874. nagy tűzvész 1/3-át megsemmisítette. V. ö. Führer durch die Residenzstadt M. u. ihre Umgebungen (1888). - 2. M., hercegség, l. Szász-Meiningen.
l. Filharmonia.
járási székhely Bern svájci kantonban, a Hasliberg alján, vasút mellett, (1888) 2853 lak., fafaragással és igen élénk turistaforgalommal. Tőszomszédjában a Dorf-, Alp- és Mühlbach jelentékeny vizeséseket alkot.
Farkas Alajos, zsidó teologus és hitszónok, szül. Roth-Janowitzban (Csehország) 1815 jul. 16., megh. Budapesten 1867 nov. 30. Szomoru családi viszonyoknál fogva több kisebb cseh városban töltötte gyermekkorát. 17 éves korában Hamburgba került, hol gimnáziumi és talmudi tanulmányokkal foglalkozott. 1838. felkereste a boroszlói egyetemet s egyúttal a talmuddal és retorikával foglalkozott. 1843. rabbinak választották Stettinben, 1859. Pesten. Itt imponáló megjelenése, ritka szónoki tehetsége, költői virágos nyelvezete és elragadó előadása rajongó tisztelőket, azon körülmény pedig, hogy a magyar viszonyokba nem tudta magát beletalálni, valamint a zsidó eskü dolgában tett egy nyilatkozata sok ellenséget szerzett neki. A halál egy zsinagógiai szónoklata után érte el. Több ilyen szónoklaton kívül megjelent tőle a maga nemében kiváló Homilien über die Sprüche d. Väter (Stettin 1851, magy. ford. Bauer Márkfi Lőrinc, Pest (1862), valamint két középkori zsidó költőnek műfordítása: Prinz u. Derwisch (u. o. 1847, 2. kiad. Pest 1860) és Der Prüfstein (Budapest 1878). V. ö. Kayserling M., Dr. W. A. M., ein Lebens- u. Zeitbild (Lipcse 1891).
müncheni műintézet, mely 1891. H. Riffarth &Co. berlini céggel egyesült s azóta Berlinben és Münchenben működik. Alapítója Meisenbach György volt, szül. Nürnbergben 1841 máj. 27., ki Schmaedellel együtt az autotipiát (l. o.) föltalálta, de 1891. az üzlettől visszavonult. A cég cink- és rézedzéssel, továbbá auto- és kormotipiával foglalkozik; készít fotogravurokat, réznyomásokat és fotolitográfiákat is.
az ugyanily nevü járás székhelye Koblenz porosz kerületben, a Glan és vasút mellett, (1890) 1671 lak., sörgyárral, gót templommal, amelyben a Pfalz-Zweibrückeni hercegek sírkápolnája látható.
Ignác, kat. áldozópap, egyházi iró, szül. Nyerges-Újfalun 1835 okt. 11. Tanult Esztergomban, Győrött, Pesten, Nagyszombatban. pappá szentelték 1858 okt. 21. Káplán volt Kéménden, 1869 óta mai napig plébános Bátorkeszin. 1895. a Ferenc József-rend lovagja. Önálló munkái: Jézus az én kivánságom (Pest 1872); Mentsd meg lelkedet (N.-Kanizsa 1872); Magyarország védasszonya (Pest 1874); Bakácskápolnai emlékkönyv (Esztergom 1877); Hit, remény, szeretet; Dicsértessék a J. Kr. (Winterberg 1891); Uj lelki manna (u. o. l1892) stb. V. ö. Zelliger A. Egyh. irók csarnoka.