sziget, l. Curzola.
(gör.-lat.), fekete szinü hányadékkal és székletéttel járó megbetegedés, amelynél az ürülék fekete szine a hozzákevert vér elváltozott szinanyagábóűl származik. A vérzés a gyomorban vagy a belekben támadhat. M. neonatorum a csecsemőknél gyakrabban előforduló és általános megbetegedésből származó alak.
összetett kristályos kőzet, a harmadkornál régebb porfiros kőzet, melynek elegyrészei plagioklasz, augit és olivin. A név Brogniarttól való és alig van kőzet, melynek fogalommegállapítása fölött a petrografusok annyit vitatkoztak volna, mint a M.-ről. Alapanyaga ép állapotban fekete, zöldes, vereses v. barnásfekete, mállottan barna, veres v. zöld. Gyakori benne mellékes elegyrészként eustatit és bastit, s pedig v. már makroszkóposan kivehető lemezekben, v. pedig csakis mikroszkópos kristályokban. Utóbbi formában közönséges benne az apatit is. Már régóta feltünt, hogy ama kőzetekben, melyeket M.-nak tartottak, sokkal gyakoribb a mandolaköves szerkezet, mint egyéb kőzetekben, amiért a mandolaköveket főképen M.-nak tartották. Tényleg a M. elég gyakran mandolaköves szerkezetü, különösen pedig az erősen bázikus természetü és augitban aránylag szegény M. A mandolák benne leggyakrabban borsó-, babnagyságu, de akad fejnagyságu is, sőt még nagyobb. A mandolákat alkotó ásványok legközönségesebben mészpát, delesszit (klorit), kalcedon, achát, dolomit. Belsejükben gyakran találni quarcot, ametisztet, harmotomot, datolitot, epidotot, prehnitet, göthitet, analcimet stb. A zeolitok benne általában ritkábbak, ami lényeges különbség a bazalt-mandolakövektől. A M. némelykor nagyon hasonlít lávához, erősen likacsos, ami onnan van, mert az eredeti hólyagokat mi sem töltötte ki, avagy megint kioldódtak. Leginkább telepben, telérben, törzsben és kúpalakban (ez utóbbiban ritkább, mint az előbbiekben) jelenik meg, sokszor kisérik konglomerátok és tufák. Leggyakoribb a kőszén- meg a diasz-szisztémákban. Hazánkban M. egészen biztosan megállapítva nincs, nevezetesen nem az a M., amilyennek azt föntebbi értelemben vesszük. Ismeretes Sziléziából, Türingiából, Szászországból, a Harzból, Dél-Afrikából, a Felső-tó vidékéről É.-Amerikában.
L. (növ., cajeputfa, kajaputfa), a mirtuszfélék örökzöld fája vagy cserjéje, mintegy 100 fajjal Ausztráliában. Ázsia tropikus részén csak egy terem. Virága ötfalkás, levele balzsamos illatu. Ága a több esztendőn keresztül maradandó virágzaton tulnő, azért a virág az ág közepén, fölötte pedig a leveles hajtás van. A M. leucadendron L. és M. minor Sm. az igazi kajaputtermő fa. Fűszeres levelét és gyümölcsét K.-Indiában meg a Molukki szigeteken orvosságnak és füstölőnek használják. Erős illatu, zöldessárga párolgó olajat (oleum cajaputi) desztillálnak belőle, s a legjobb rövid ideig való izgató szer reumatizmus, bénulás, fogfájás és görcs ellen, sőt vizelethajtó és izzasztó is. Az elsőbb fajnak hársrostját, valamint az ebbe a családba tartozó Careya arboreáét (Roxb.) is, K.-Indiában szövés-fonásra használják. A M. splendens v. fulgens R. Br. szép piros virágu bokor. A M.-nak, sőt általában az üvegházaknak legkiválóbb dísze.
Amythaon fia, Bias testvére. A görögök nemzeti hagyománya szerint ő volt a legelső jós, aki titkos áldozatok és varázsszerek által a gyógyítás művészetét gyakorolta, egyúttal őt tartották a Dionysos-kultusz alapítójának. Eleinte falun lakott Pyosban és a hitrege szerint itten történt, hogy midőn a fűben aludt, kigyók közeledtek hozzája és füleibe mászván, kitisztították azokat, ugy hogy M. ezentul megértette a madarak énekét és meg tudta mondani a rejtett dolgok hollétét és megjósolni a jövendő dolgok mivoltát. Ebbeli tehetségét legelőször testvérének, Biasnak érdekében próbálta ki, aki Perót Neleus leányát akarta feleségül venni, de azt a feladatot tüzték elébe, ha meg tudja szerezni Iphiklos marháit Phylakéból Tesszáliában. Minthogy Bias hasztalan kisérlette meg, hogy a szigoruan őrzött állatokat elhajtsa, M. vállalkozott erre a feladatra, de már előzetesen annak biztos tudatában, hogy ez csakis egy évi fogság után fog sikerülni. Lopást kisérlett meg Tesszáliában és ugy intézte a dolgot, hogy tetten érték és bilincsbe verve egy faházban elzárva tartották. Itt ülve hallotta M., amint a szemöldökfában percegő szúk egymás közt beszélgettek és a háznak nemsokára bekövetkezendő bedőltét jósolták. Ezt hallván M. megkérte Iphiklost, hogy tétesse más házba, ami megtörténvén, kisült a fogolynak csodálatos látnoki tehetsége. Ezentul nagy tisztességre jutott; megjósolta, hogyan juthat a gyermektelen Iphiklos családi áldáshoz és jutalmul megkapta a jószágot, melytől testvérének boldogsága függött. Ezután egy ideig Messzénében tartózkodott, majd Argoszba ment, hol Anaxagoras király vele és Biasszal megosztotta az uralmát, mert az argosi asszonyokat kigyógyította egy veszedelmes őrjöngésből. Fiai Mantios és Antiphates voltak; felesége Iphianassa. Közülök M. csodálatos látnoki tehetségét elébb Antiphates, majd pedig Mantios fia, Polypheides örökölték.
Tourn. (növ.), l. Csormolya.
vagy Melanthon Fülöp, Luther munkatársa a reformációban, szül. Brettenben (Pfalz) 1497 febr. 16., megh. Vittengergában 1560 ápr. 19. Neve eredetileg Schwarzerd volt s ennek görög fordítása a M. Tanult Heidelbergában és Tübingiában, hol már 1514. előadásokat tartott az aristotelesi bölcselet és a klasszikusok köréből. 1518. a görög nyelv és irodalom tanára lett Vittenbergában. Itt csakhamar Lutherhez csatlakozott, tiszta gondolkodást és világos gondolatkifejezési módot csatolván ennek nagy tudományához, dialektikai ügyességéhez és exegétikai jártasságához s ami ezeknél talán még fontosabb volt, szeliden mérsékelvén Luther heveskedő kitöréseit. 1521. adta ki Loci Communes Rerum Theologicarum művét, mely az első nagy protestáns munka a dogmatikai teologia területén s mely a szerző életében több mint 50 kiadásban jelent meg. Az ágostai hitvallás készítésében (1530) rendkivül fontos szolgálatot tett a protestantizmus ügyének. 1541. Wormsba és csakhamar ezután Regensburgba ment, hogy az ottani értekezleteken védje a protestantizmus érdekeit, de mig engesztelékenysége kárba ment a pápai követnél, saját pártját is maga ellen ingerelte engedményeivel. Luther halála után még inkább elvesztette a lutheránusok bizalmát ugy a római katolikusoknak a békesség kedvéért tett engedményeivel, mint az úrvacsorai tanban a kálvini irányhoz való közeledésével (l. Filippisták). Élete végéig folytonos teologiai vitákba volt bonyolódva, melyek rendkivül bántották békés lelkületét. Mint tanárt nagyon becsülte kora, ugy hogy Európa minden részéből özönlöttek hozzá a hallgatók. Irt egy görög és egy latin grammatikát, kommentárokat adott ki több klasszikus iróról, a Septuagintáról, bibliai könyvekről; irt tani és erkölcsi irányu műveket; szerkesztett hivatalos okmányokat, nyilatkozatokat, értekezéseket, válasziratokat; rendkivül széleskörü levelezést folytatott barátaival és kora vezérembereivel. Összes műveit Bretschneider adta ki Corpus Reformatorum cimü nagy munkájában (28 köt., 1834-60). Halálának háromszázados évfordulóját nagy ünnepélyességek közt ülte meg a protestáns Németország s hazánkban is több evangelikus egyház, jelesen a budapesti is.
Péter, l. Holzappel.
Röhl. (növ.), l. Mécsvirág.
(gör.), feketevérüség, bizonyos súlyos hideglelési alakok következményeképen előálló kórfolyamat. Nem minden maláriánál fordul elő, leginkább a déli vidékek súlyos eseteinél észlelhető, de egyes epidémiákban a mérsékelt égöv alatt is előfordul. A M. csakis vérvizsgálat alapján ismerhető fel, a vérben ugyanis ilyenkor szabadon úszkáló, szabálytalan alaku, sötét barnás-fekete apró rögöcskék láthatók erősebb nagyítás mellett. Néha ezen rögöcskék sejtekbe vannak zárva s eddigi ismereteink szerint a hideglelést okozó plasmodium malariae egy fajának terméke látszanak lenni s alapjában a vérfesték átalakulásából származnak. Mig néha csak kevés van a vérben, addig máskor oly tömegek gyülnek össze, amelyek egyes kisebb verőerek ürterét teljesen eltorlaszolják. Ezáltal az illető hely vérkeringése szenved s igy az agyvelő, a vesék, de más szervek működésében is súlyos zavarok támadhatnak. Mindazonáltal az előálló tünetek nagy része a nagyfoku malária rovására is irandó. Az egyes szervek sötétebb szinüek lesznek, a bőr is s a megszúrt ujjból kibocsátott vér inkább barnás, mint vörös szinü. A pigment természetesen a vérben képződik, de egyes bővérü szervekben nagyobb mennyiségben deponálódik, ami régebben azt a véleményt keltette, hogy a pigment ezen szervekben (lép, csontvelő, máj stb.) képződik. Ami a M. gyógyítását illeti, ugy közvetetlen a M.-ra hatni képesek nem vagyunk, de ilyen esetben nagyon sürgős a malária megszüntetése, amit nagy kininadagokkal, néha közvetetlenül a vérbe fecskendezve e szert, érünk el.