v. hűbéres, alávetett országok, igy nevezték hajdan és történeti szempontból nevezik ma is közjogunkban azokat az országokat, melyek a magyar állam főhatalma alatt állottak ugyan, de anélkül, hogy vele az állami életre egyesültek volna. A magyar szent korona fenhatósága abban nyilvánult, hogy évi adót fizettek, háboru esetén segédcsapatokat küldöttek és hogy fejedelmeiket a magyar király erősítette meg, ki ez országokat egyszersmind védelmébe fogadta. De másrészt megmaradtak ősi jogaik és szokásaik mellett, nemzeti fejedelmeik kormánya alatt és általában szólva, csakis aránylag kis területrészeik, az u. n. végvárak, végvidéki bánságok voltak a magyar kapitányok, a bánok parancsnoksága alá helyezve, hogy igy a magyar főhatalom biztosabban érvényesülhessen. A régi magyar állam tekintélyét és hódító erejét semmi sem bizonyítja inkább, mint az, hogy Ausztria felőli résztől eltekintve, a határos országok köröskörül ilyen hűbéries viszonyban állottak vele: Bosznia v. Ráma, Szerbia, Bolgárország, Moldva és Nagy-Oláhország vagy Comania, Galicia és Lodoméria. Az állam elgyengülésére mutat, hogy Galicia és Lodoméria már Zsigmond alatt Lengyelországnak, a többi M. pedig a mohácsi vész körüli időkben a török birodalomnak hatalma alá kerültek. De azért ez országokat a királyi nagy címben ma is felsorolják és zászlóik koronázáskor a király előtt vitetnek, ami azonban nem azt jelenti, mintha királyaink ez országok uralkodójának tekintenék magukat, v. erőszakos visszahódításokra törnének, hanem a régi igényeket, a történeti jogot tartják emlékezetben, amely feléledhet, ha ez országok jogi állása megváltozik, v. mai állami köteléke felbomlik. Magyarország a régi jog címén követelte Galicia és Lodoméria visszacsatolását Lengyelország felosztásakor (1772), valamint Dalmáciát a velencei köztársaság megszünésével. Ide vonatkozik a királyi hitlevél ama tétele: "Magyarország és társországainak mindazon részei és tartományai, melyek már visszaszereztettek, vagy Isten segedelmével ezután fognak visszaszereztetni, a nevezett országokhoz visszacsatolandók». De a mai állapotokra vonatkozólag a magyar állam elismeri az 1878. berlini szerződésben (1879. VIII. t.-c.), hogy Románia, Szerbia független királyság, Bulgária suzerain fejedelemség, Bosznia és Hercegovina pedig a török szuverenitás alatt (ami azonban csak nudum ius) Ausztria és Magyarország által megszállott tartomány; mint ahogy már az 1856. párisi békében elismertetett, hogy Szerbia, Moldva és Oláhország a török birodalom suzerain országai, Bulgária, Bosznia és Hercegovina kiegészítő részei.
a halaknál fordul elő a rendes parák mellett, l. Halak.
(növ., paracorolla), levél- vagy fonalalaku, gyakran szépszinü szerv a párta meg a him közt.
l. Petefészek.
a festészeti ábrázoláson mindama járulékok, melyek az ábárolás megértéséhez és teljességéhez szükségesek ugyan, de még is csak másodrendü fontosságuak. Az arcképen a ruházat, a butorok és egyéb tárgyak, melyek az alakot környezik, sőt maga a háttér is csak M. Ebből következik, hogy a művész eltéveszti föladatát, ha a M.-re nagy gondot fordít, azokat kiemeli, az arcot magát pedig elnagyoltan festi.
(növ., gemma accessoria), a tető- v. oldalrügyek, mint rendes rügyek körül szokott keletkezni. Többnyire csak akkor képződik ki teljesen, ha amazok v. a belőlök keletkező hajtás fejlődésének valami útját állja.
(ocelli v. stemmata), különösen a rovaroknál az összetett szemek mellett fordulnak elő, de előfordulhatnak egyedül is számos rovarálcánál és ide számítjuk a pókok szemeit is. Az ilyen szemben több pálcika van, melyek előtt azonban közös lencseidomu szaruhártya van. A pókféléknél nemcsak festéktartalmazó érhártyával és szivárványhártyával, hanem belső izomrostokkal is el van látva, sőt egyes pókoknál még tapetum is található. Számuk, elhelyezésük változó: Pókféléknél 2-10 van a fejtor mellső részén, a kifejlődött rovaroknál a fej mellső részén az összetett szemek közt 2-3, az álcáknál pedig 4-8, de a fej két oldalán. Tetüféléknél csupán csak két ilyen szem található.
vagy segédszerv, mindaz a szerv, mely a növény vagy állat valamely főszervéhez társul vagy kiegészítő része (p. mellékhere v. az ismeretlen működésü mellékvese). A növények M.-e v. helyesebben átalakult szerve (organum accessorium sive transformatum) a kacskaó, a tövis, tüske, szőr, mirigy. M.-e nem minden növénynek van, soké kiváltképen alkalmazkodás közben keletkezik. A virág M.-e a külső kehely, a mellékpárta, álhim, sarkantyu, a bajusz v. szálka meg a mézfejtő. M. az oldalszervet is jelenti, l. Elágazás.
a. m. kisérő szólam. L. Kiséret.
Két szög (az ábrában b és a) egymásnak mellékszöge, ha csúcsuk és egyik száruk közös, a nem közös száraik pedig egy egyenesbe esnek, de ellentett értelemben. M.-ek összege 180°. Ha két M. egymással egyenlő, akkor mindegyik derékszög.
Melléktengely
(növ., axis secundarius), a főtengely (l. o.) elágazása, l. Ág.