összesen a mellkasban lévő képződmények, első sorban azonban a tüdők és a sziv. Ezenkivül benne foglaltatnak a légcső, nyelőcső, valamint a bolygó és együttérző idegrendszer megfelelő részei, továbbá a szivből eredő és a szivhez menő nagy erek és a mellvezeték. A tüdők a mellkas két felében egymástól tökéletesen elkülönített savós üregekben feküsznek. Az ezen üregeket bélelő savós hártya teszi az u. n. mellhártyát (pleura), mely egyrészről beborítja a tüdőüregek falát (a mellhártyának u. n. fali lemeze), másrészről bevonja a tüdők felszinét is (a mellhártyának u. n. zsigeri lemeze). A fali lemezen magán megkülönböztetünk borda-, rekesz- és gátorüregi részeket, valamint az u. n. mellhártyacsúcsot. Ezen lemezek által képezett savós sikamlós felszinü üregekben végzik a tüdők lélekzési kitéréseiket. Ezen mozgások főleg a tüdő elülső és alsó részén történnek, midőn a tüdőnek ezen szélei a mellhártya lemezei között majd kiterjednek, majd összehúzódnak. A mellhártya üregének azon helyeit, melyekben a tüdők kitéréseiket eszközlik, mellhártya-zugoknak nevezik: legfontosabb a rekeszbordai és a gátorbordai zug; az előbbiben a tüdőnek elülső, az utóbbiban a tüdő alsó széle végzi kitéréseit. A mellkas középvonalában a két elkülönített tüdőüreg között fekszenek lent a mellcsont alsó fele mögött külön savós üregben a sziv, feljebb a szivből kiinduló nagy erek a lélekzőcsővel; mindezek mögött húzódik lefelé a nyelőcső közvetlen a gerincoszlopon a hozzája csatlakozó lehágó törzsöki verőérrel. A nyelőcsővel halad a bolygó ideg, a gerincoszlop oldalain pedig az együttérző idegrendszer határkötege. Mindezen a mellkas középvonalában lévő szervek által kitöltött területet a két tüdőüreg között gátorüregnek hivják. L. még Lélekzőszervek.
l. Vasmell.
(franc. parapet), gyalogság v. tüzérség oltalmára szolgáló fedezet. Fal vagy földhányás, amely vagy a föld felületén, vagy valamely vár gátozatán emeltetett. A M. fő alkotó része minden erősítési építménynek. Magassága attól függ, hogy állva vagy fekve vagy térdepelve lövő katona lőhessen-e mögüle. A M. mögött vannak a lövő padok. Vastagsága azon anyagtól függ, amelyből készítik (1-10 m.) és attól, hogy puska vagy löveg lövés ellen, több vagy kevesebb időre építtessék-e. A M.-nél megkülönböztetendő a M.-orom, a külső és belső M.-taraj, a külső és belső lejtőzet.
(franc. palstron), a vívásnál használt bőrből, vászonból készült zubbonyszerü ruhadarab, mely a mellre irányult szúrások és vágások erejét fogja fel. A kardvívásnál használt M. egész kabátalaku, hogy a karra jövő vágásokat is felfoghassa; a vívótőrnél csak a mellre kötött kitöltött fél-mellényből áll a M.
a híd- és útépítésben a kőből készült teljes falu korlát (l. o.).
(bonnet, bonnette, rechutte), a mellvédkoronának emelkedése, amely rendesen valamely kiszögellésnél van alkalmazva. Magassága 0,3-1,6 m.
(curasse), eredetileg több rétegbe rakott vastag bőrökből készített védeszköz, később vasból kovácsolták v. acélból készítették és csak kivülről vonták be bőrrel. Volt kettős M. is, melynek egyik fele a mellt, a másik a hátat védte. Miután a jelenkori puskák lövedékei ellen a M. meg nem véd, súlya pedig a katona fürgeségét csökkenti, azért jelenleg már csak kevés hadseregben használják: vértes lovas csapatok és gárdák felszerelésére. Seregünkben 1860 óta nem használják.
(ductur thoracicus), a nyirokedény-rendszer legvastagabb törzse, mely a nyirkot az alsó végtagokból és a hasüreg felől a belekből jövő tápnyirokkal együtt a vivőeres-rendszerbe vezeti. Az első és második ágyékcsigolya tájékán kezdődik 38-45 cm. hosszu lefutás után, mindenütt a gerincoszlopot követve, végre baloldalt a kulcscsont alatti vivőérbe ömlik. Átlag 2-3 mm. átmérőjü, helyenkint tágulatokkal biró vékony falu cső. Az eredésénél lévő, 3-5 cm. hosszu, 7-9 mm. vastag duzzanatot a cisterna chylinek nevezik.
(hydrothorax), a mellhártyaüregben kóros viszonyok közt felgyülemlő savó megjelölésére szolgáló kifejezés. Többnyire más vizkóros elváltozások mellett fordul elő, különösen vese- és szivbántalmaknál. Miután rendesen általános okokból származik, többnyire két oldalu szokott lenni. Felismerésénél a mellhártyaürben levő folyadékra utaló jelek (tompa kopogtatási hang, gyengült légzés stb.) mellett annak két oldalisága, a savó mozgékonysága, vizkórt előidéző okok kimutatása jönnek különösen tekintetbe. Gyógykezelésénél a vizkór eredeti okának kezelésére fektetendő a fő súly. Nagy mennyiségü, a mellkasi szervek működését nagy mértékben gátló folyadéknak néha csapolás általi eltávolítása szükséges.
1. az ugyanily nevü cseh kerületi kapitányság székhelye, az Elbe partján, szemben a Moldva torkolatával, vasút mellett, (1890) 4413 lak., olaj-, cukor-, sörgyártással; gyümölcs- és szőllőtermeléssel; gót templommal, régi kastéllyal, amelyben a Szt. Ludmilla-kápolna van; vincellériskolával. - 2. M. (Melenikon), város és görög érseki székhely Szaloniki török vilajetben, a Perim-dag Ny-i lábánál, 6000 lak.