az ugyanily nevü járás székhelye a Fulda partján, amelyen két híd vezet át és vasút mellett, (1890) 3663 lak., bőr-, sörgyártással és posztószövéssel; régi erődítmények romjaival és egy kastéllyal.
(aequitas), a szoros jognak (jus strictum) ellentéte. A helyesebb felfogás szerint bizonyos fokig a jognak nélkülözhetlen eleme s életfeltétele, mely nélkül csakugyan beáll a summum jus summa injuria (a legnagyobb jog a legnagyobb igazságtalanság) és amit csak azok vonhatnak kétségbe, akik hivei az elvnek: fiat justitia, pereat mundus (legyen igazság, bár el is vész a világ), aminek alig adott valaha valaki élesebb kifejezést, mint Kant azzal az állításával, hogy az apagyilkosnak halállal kellene lakolnia bűneért akkor is, ha vele kihalna az emberi nem, igy kivánván ezt «az ész kategorikus imperativusa»! Mennyivel magasabb ennél a régi római felfogás: jus est ars boni et aequi (jog a jónak és a méltányosnak művészete).
(ejtsd: meltn móbrei), város Leicester (ettől 23 km.-nyire) angol grófságban, az Eye mellett, közel a Wreak torkolatához, vasút mellett, (1891) 6392 lak., bőr-, sörgyártással, nagy sajtkereskedéssel. Vidékén nagy rókavadászatokat tartanak. 1644. a parlament seregét itt a royalisták megverték.
(dignitas), valamely hivatallal vagy állással járó kitüntetés. Az ily hivatalban, állásban levők M.-ok (dignitariusok). Igy megkülönböztethetők állami, egyházi M.-ok.
Gregor, jogtudós, l. Haloander.
Hugo, egyetemi tanár, szül. Szász-Régenben 1846 jul. 31. Külföldön végzett egyetemi tanulmányai után 1872 szept. 29. kineveztetett a német nyelv és irodalom rendes (utóbb a francia és olasz nyelv jogosított) tanárának a kolozsvári egyetemhez, melynek kezdettől fogva tagja, a bölcseleti karnak egy ideig dékánja s az egyetemnek 1894-95. rektora volt. 1882. és 1884. hosszabb utakat tett a külföldön s ekkor Algeriát is bejárta. Igen széles körü összeköttetéseket szerzett külföldi tudósokkal Acta Comparationis Litt. és Fontes Compar. Litt. Universarum címmel 1877-90-ig több nyelven szerkesztett irodalomtörténeti lapjával, melyet Brassaival együtt Kolozsvárt és Londonban adott ki. Nagy érdeme van különösen Petőfinek s Eötvösnek a külfölddel való megismertetésében. Főbb művei: Stellung, Maas u. Methode der Philosophie in der Gymnasial-Pädagogik (Lipcse 1872); Schopenhauer bölcselmi elődei (A kritikai irodalomtörténet fogalmáról, Bécs 1875); Grün Anasztáz (Kolozsvár 1876); Die verhängnisvollen Tränen (Gedicke dr. hagyatékából kiadott japán dráma, u. o. 1877); Akademisch-philosophische Sänge u. Klänge (Lipcse 1877); Petőfi Ausztriában és Ausztráliában (Kolozsvár 1878); II. Oszkár király szkáld költeményei (u. o.); Jile Romart. Volkslieder der transilv.-ung. Zigeuner (u. o.); La réforme litteraire en Europe (uo); Hymnes et odes inédites de feu Ch. Ziegler (Car-lopago); Nathaniana. Zur 100-jähr. Feier des Lessing'schen Drama's (u. o. 1879); A siciliai Petőfi-iskola (u. o., olaszul a szerzőt tagjai közé választott palermói királyi akadémia Attijában. VII. 1880); Az Eddabeli Atlamal és a gót ó-izlandi hagyományok magyar tanuságai (Kolozsvár 1880); Fritzlaui Hermann Sente Elsebecircumflextje (u. o.); Die Rätsel- u. Vexierfragenpoesie der Székler (u. o.); Kantiana Hungarica (Festschrift zum Centenarium der Kritik der reinen Vernunft, u. o. 1881); Das sogenannte Skolion des Hybrias (u. o.); Petőfi, Eperjesi vérpad (Ein unbetiteltes Fragment aus des Dichters Nachlass, uo); Petőfi jelszava (u. o. 1882 és 1885); Petőfi's Wolken (Lübeck 1882); Edda hősénekei (I. Atlamál, Lipcse 1882); Die Minckwitzische Ode, ihr epitheton ornans u. Neologismus (London 1882); Goethe's Weltlitteratur. Neun Thesen zur Semisaecularfeier des Todes Goethes XXII. März (Kolozsvár 1882); Zur Lehre vom versteckten Praefix (u. o.); La Préamble Selinuntine et le Dieu Povos (Palermo 1883); Les trois L du Dante (Firenze 1883 és Kolozsvár 1886); Solidarität des Astarte- und Madonnacultus (Kolozsvár 1884); Das versteckte Praefix (u. o.); Petőf's ausgewählte Gedichte (München 1883); Petőfi nicht werth von ungarischen Universitäten gefeiert zu werden! (Bécs 1874 és 1884); Petőfi-Felhők (Az editio princeps diplomatikus hű lenyomata 146-ból kritikai jegyzetekkel; Kolozsvár 1884); Palaeográfiai és szövegkritikai észrevételek az Eddához (u. o. 1885); Polydora nove Lieder aus 33 Sprachen (London 1885); Száztizenegy nap Carthago romjain (Kolozsvár 1885); Istar és Isolt (u. o.); Folksongs of the Acte comp. (Filadelfia 1885); Scheffel als Mensch (Nagyszeben 1886); Denkmünze zum Centenarium Schopenhauers (Kolozsvár 1886); Goethe u. Freidank als Interpreten Dantes (u. o.); Goethe und das Monstrum, oder Hochzeit von Sonne und Mond (u. o. 1886); Die Monstranz (u. o.); A philosophia fogalma új szempontból (u. o. 1894). Mindezek részben csak 30-40 példányban jelentek meg és valóságos könyvészeti ritkaságok M. egyik szerkesztője a cadixi Cronica de los Cervantistasnak, tiszteleti tagja a frankfurti Freie deutsche Hochstiftnak, a filadelfiai Antiquarian and Numismatic Societynak, az American Philosophical Societynak, a lipcsei Akademisch-Philosophischer Vereinnek, a palermói királyi tudományos akadémiának és a Petőfi-társaságnak.
(ejtsd: melön), Seine-et-Marne francia département fővárosa, 40 km.-nyire Páristól, részint a Szajna partján, részint annak egy szigetén, vasút mellett, (1891) 12 792 lak., pamutfonással, faience-gyártással, élénk gabona-, liszt és sajtkereskedéssel; 1860. alapított régiség- és műipar-muzeummal, nyilvános könyvtárral; érdekes plébánia-templommal a XV. sz.-ból; az apszisz külső oldalán látható Jeanne d'Arc alakja, amelyet a város szülötte, Chapu készített. M., a rómaiak idejében Melodunum, a XI. sz.-ban Róbert és I. Fülöp királyoknak volt székhelye. 1358. és 1420. makacs ostromnak volt kitéve. 1430. Jeanne d'Arc a lakosokat az angol helyőrség ellen fellázította, akik azt el is űzték. Királyi kastélyából csak jelentéktelen romok maradtak meg. V. ö. Crisy, Descr. hist du chateau de M. (1852).
szép sellő, a Lusignan grófok ősanyja. Felső teste gyönyörü nő, alsó teste hal volt és oly feltétellel lett Raimondin gróf nejévé, hogy ez egyszer hetenkint, midőn sellő alakját fölveszi, ne háborgassa. A féltékeny férj mégis megleste egyszer ily alkalommal és M. nyomban eltünt. De akárhányszor ivadékait veszély fenyegeti, mély gyászban jelen meg a lusignani kastély tornyán. A monda régi és korán dolgozták föl; első sorban francia költők, először Jean d'Arras 1387. latin versekben, melyeket utóbb francia prózába átirtak (nyomtatva 1478., kiadta Brunet M. Ch.), azután (1401) Couldrette francia versekben. Ez utóbbi vers alapján irta 1456. Thüring von Ringoltingen német lovag (megh. Bernben 1483.) prózai elbeszélését, mely a XV. sz. közepe táján jelent meg először nyomtatásban (Azután 1474. és még igen sokszor), és melyen Sachs János és Ayrer Jakab XVI. és XVII. századi szinművei alapulnak. M. történetét festményekben örökítette meg Schwind Móric; Perfall Károly és később Grammann Károly pedig dalművé dolgozták föl. A monda misztikus jelentősége homályos. V. ö. Nowack M., Die Melusinensage (1886); Kohler I., Der Ursprung der M.-Sage (Lipcse 1895).
(ejtsd: melvill), 1. szaggatott partu félsziget 61 900 km2 területtel, amelyet a 100 km. széles Rae-félsziget köt össze az É.-amerikai kontinenssel és a Fox-csatorna, a Committee-öböl, a Fury- és Hecla-csatorna fog körül. - 2. M., a Parry szigetcsoport egyike az Északi Jeges-tengerben, az É. sz. 74° 25´ és 76° 56´ között, mintegy 42 500 km2 területtel, amelyet a Banks-szoros a Banks-földtől, a Melville Sound Albert herceg földjétől, a Byam Martin-csatorna Bathurst szigettől és a Fitzwilliam-szoros Patrick és Eglinton szigetektől választ el. A Winter Harbourban töltötte Parry az 1819-20-iki telet. - 3. M., sziget Ausztrália É-i partja mellett. A Clarence és Dundas-csatorna választják el a kontinenstől, az Apsley-csatorna pedig Bathurst szigettől. Közepes hosszusága 130, szélessége 50 km. A mindenütt meredeken a tenger felé leereszkedő sziget lakatlan. D.-Ausztrália gyarmat North Territoryjához tartozik. - 4. M., fővárosa Knysna (l. o.) kerületnek a Fokföldön, a Knysna-kikötő Ny-i partján. - 5. M., öböl Grönland Ny-i oldalán, a York-foktól DK-re. Partjait glecserek alkotják, amelyekről óriási jéghegyek szakadnak le.
(ejtsd: melvill), 1. Henrik Dundas, skót jogtudós, szül. 1742 ápr. 28., megh. Edinburgban 1811 máj. 28. Jogot tanult és ügyvéd volt; 1774. beválasztották a parlamentbe, hol erélyes fellépést sürgetett a gyarmatok ellen. 1775. Skócia fő államügyésze lett; 1782-ben Shelburne tengerészeti kincstárnokká tette, mely állását a Fox-kabinetben elvesztvén, ismét visszanyerte azt Pitt minisztériumában, mellyel 1800-ig szolgált. Ekkor Pitt utódját, Addingtont támogatta, kitől bárói és viscount rangot nyert. 1804. mint a tengerészet első lordja lépett be a Pitt-kabinetbe, de a közpénzek másra fordításával vádoltatva, lemondott, s noha (1806 jun. 12.) az urak háza a vád alól fölmentette többé hivatalt nem vállalt.