(állat), l. Kabócák.
(lat.) a. m. hártya v. sejthártya, sejtfal, l. Sejt. M. tympani a. m. dobhártya, l. Fül.
(lat.) a. m. tag; M. honorarium, tiszteletbeli tag; M. virile, himvessző ((l. o.).
az ugyanily nevü járás székhelye Königsberg porosz kerületben, az orosz határ közelében, a Kurisches Haff partján, ahol a Dange torkollik, vasút mellett, (1890) 19 282 lakossal, vasöntéssel, hajó-, szappan-, sörgyártással, fürészmalmokkal, kémiai iparral; virágzó kereskedelmének fő cikkei a fa, gabona, kender, len, amiket Oroszországból kap és kémiai iparcikkek. Az összes bevitel (1892) 24 1/2 24 1/2, a kivitel 23 1/2 millió márkára rúg. Az érkező hajók száma (1892) 868, 268 000 tonna tartalommal, a távozóké 863, 264 450 tonna tartalommal. M. 1253. alapíttatott; 1312. erősség lett. A XIII-XIV. századig a litvánok és lengyelek elleni háborukban sokat szenvedett. A XVII. sz.-ban egy ideig a svédek tartották megszállva. 1757. az oroszok birtokában volt. 1807. itt tartózkodott a porosz udvar. 1807 jan. 28. Anglia és Poroszország itt békét kötöttek egymással.
(lat.) a. m. emlékezzél rá; főnév gyanánt használva a. m. emlékeztető; M. mori a. m. emlékezzél a halálra.
(Memphis, a bibliában Nof vagy Mof), Alsó-Egyiptomnak legrégibb fővárosa és a régibb dinasztiákból származó királyok székes főhelye. Alapítását Menesre, az első dinasztiának legelső királyára vezetik vissza, aki állítólag a Nilusnak új medret ásatván, a régi meder helyén Men'Nefert (a jóság városát) építtette (a gör. M. szó ebből lett). A várost, melynek központja a Ptah temploma volt, alapítója óriási fallal körítette, Menes fia fényes királyi palotát építtetett M.-ben, mely egészen a 8. dinasztia végeig a birodalom első városa volt s azután is megmaradt második városnak. Később egy ideig Théba homályosította el, de a 26. dinasztia idején (686) másodvirágzás indul meg benne, amelynek csak az vetett véget, mikor Kambyses 525. rohammal elfoglalta a várost, melynek amugy is megtépett jelentőségét három századdal később Alexandria ragadta magához. A lakosok gyérültek, majd egészen elköltöztek, de azért az ókori utazók (Strabo, Diodor), sőt XIII-XIV. sz.-beli arab irók (Abdul-Latif, Abdulfeda) megbánulták a romjaiban is hatalmas várost, melynek emlékei Kairótól délnek, ettől 18 km.-nyire, Mitrahine és Szakkara falvaknál ma is Egyiptom ismeretének kimeríthetetlen tárházát képezik. Piramisokon és szfinxeken kivül különösen a Serapeum, az Apis-katakombák és mesés kiterjedésü mumiatemető említendők. V. ö. Mariette, Le Serapeum de Memphis (Páris 1882).
(lat.), rövidítése ennek a versszaknak: Forsan et haec olim miminisse juvabit (l. o.).
falu Merseburg porosz kerületben, az Unstrut mellett, (1890) 643 lak., bence-apátság romjaival, amelynek gyönyörü kriptáját részben restaurálták. Itt haltak meg I. Henrik és I. Ottó német királyok.
(Memlinc, Memlync, régebben Hemling is) János, németalföldi festő, szül. valószinüleg Memelingenben, a mai Bajorországban levő faluban 1430 körül, megh. Bröggében 1494 aug. 11. Életéről nagyon keveset tudunk, amit ezelőtt életéről irtak, nagyrészt a mesék országába tartozik. Valószinüleg Rogier van der Weyden tanítványa volt, de alighanem a kölni Stefan mestertől is tanult. 1478. okirat tanusága szerint Brüggében van, de valószinüleg már régebben ott tartózkodott. Később tekintélyes vagyonra tett szert és házai is voltak Brüggében. Nevezetes művei közül a legkorábbi (valószinüleg 1467) a danzigi Mária-templomban levő három szárnyu oltár, mely az utolsó itéletet ábrázolja. Későbbiek: a brüggei szt. János-kórházban levő nagy szárnyas oltár, melynek főképe szt. Katalin eljegyzését ábrázolja; ugyanott van a Florcius-féle oltár a napkeleti bölcsek imádásával (1479), melynek hires ismétlése az u. n. V. Károly hordozható oltára a madridi muzeumban; u. o. van a Newenhoven-féle kétszárnyu oltár (1487) és M. leghiresebb műve, szt. Orsolya templomalaku kis ereklyeszekrénye (1489), melynek falai szt. Orsolya és szűzeinek életét és szenvedéseit ábrázolják. Legújabban fedezték föl egy másik nagy művét, mely 1895. a brüsszeli muzeumba került: a spanyolországi Najeza város monostora számára festett nagy háromszárnyu oltárt, mely Krisztust ábrázolja éneklő és zenélő angyalok közepette. Egyéb kiváló művei: Mária hét örömét (München) és Mária hét fájdalmát ábrázoló képek (Torino); a Morcel-féle nagy oltár (1484, brüggei muzeum); a lübecki székesegyház szárnyas oltára (1491), melynek fő képei Krisztus keresztvitelét, keresztre-feszítését és feltámadását ábrázolják. Ehhez hasonló a budapesti országos képtárban levő rendkivül érdekes, számos alakkal népesített képe, mely Krisztust a kereszten ábrázolja (124. sz.). Egy háromszárnyu oltár fő képe, melynek oldalszárnyai (keresztvitel, föltámadás) a bécsi muzeumban vannak.
olasz festő, l. Martino.