az ugyanily nevü járás (102 km2 ter., (1888) 20 931 lak.) székhelye Tessin svájci kantonban, 14 km.-nyire Luganótól, a Generoso lábánál, 363 m.-nyi magasban, vasút mellett, (1888) 2872 lak., selyemszövéssel és dohánygyárral.
(menaeon), a gör. egyházban szertartási könyv, amely az összes szentek tiszteletét és azon ünnepek isteni tiszteletét foglalja magában, melyek a hónap bizonyos napjára esnek. Az év 12 hónapjához képest 12 részből áll.
(asylum), oly hely, mely régibb időben az oda menekültet nemcsak az elfogatás, hanem a törvény által ki nem vettesetekben főbenjáró s testcsonkító büntetések ellen is megoltalmazta. Leginkább templomok, egyházak, nemzetközi szokás és kiváltságoknál fogva a követeknek lakásai, melyek azonban mai nap nem a M.-jog, hanem a területenkivüliség fogalma alá esnek. A M.-ek eszméje a középkori keresztény egyháztól ered, amely ezen az úton is a középkor véres büntetőjogát szelidíteni iparkodott. M.-ek hazánkban a kereszténység első idejétől fogva fennállottak. Szt. István D. II., C. 51. a M. alól egyenesen kiveszi a felségsértőket: Si quis in Regem aut Regnum conspiraverit, refugium nullum habeat ad Ecclesiam. Az 1723. CXIII. és az 1765. XXVII. t.-cikkek (de Asyli Casuum Elaboratione) a M.-ek országos szabályozását rendelték el, a tényleges törvényes szabályozás azonban meg nem történt. A kérdéssel királyi rendeletek foglalkoztak. Régenten M.-ül szolgáltak minden ájtatos helyek: templomok, kolostorok, paplakok, iskolák, kórházak; az 1776 dec. 5-iki királyi rendelet a M.-et csak oly egyházakra szorította, melyekben szentségek kiszolgáltatnak, vagy egyházi szentség tartatik, s egyúttal a M. alól számos kivételt állapított meg (23 eset), jelesül: a felségsértés, királysértés, gyilkosság, mérgezés, magzatelhajtás, utonállás, lopás, hivatali sikkasztás, pénzhamisítás, gyujtogatás, vámcsalás stb. eseteit. A nem kivett esetekben a M.-re futás (perfugium ad loca asyli) következménye a büntetés alól való menekülés. A kivett esetekben az egyházi férfiak a menekvőt haladéktalanul a biróságnak kiadni tartoztak. A kivétel fenforgásának megállapítása a világi biróság hatásköréhez tartozott. A kiadandó büntettesnek eltitkolása vagy megszöktetése kártérítésre való kötelezettséget s pénzbüntetést vont maga után. M.-ek mai nap többé nincsenek. V. ö. Falk M., A menedékjog a nemzetközi jog alapelveiből származtatva (Budapest 1864).
(hibásan menházak), azok a többnyire kisszerü épületek, melyeket magas hegységekben állítanak részint a pásztorok, részint az utazók számára, hogy rossz időben ott menedéket találjanak. - M. tengerészeké, l. Matrózok.
l. Menedék.
v. menedékkő (Lapis refugii). Szepes vmegyében mintegy 1 órányira a káposztafalvi vasúti állomástól van a természet egyik ritka játéka, a Hernád áttörése a szepes-gömöri Érchegység egyik részletén. Lehánfalu határában a Hernád fölött meredeken emelkedik a sziklabérc, melyen a Szepesség szász lakói 1241. menedéket találtak Batu khán mongol seregének mindent elpusztító dühe elől. Mikor hirét vették a mongolok betörésének, az akkor ősrengeteggel borított hegyet, melyen némely irók állítása szerint már a kelta korban erődített hely volt, megerősítették, oda vonultak nyájaikkal, ingóságaikkal és 3 éven át védekeztek sikerrel a mongolok meg-megújuló támadásai ellen. A vész elvonultával a szepesi szászok visszatértek elpusztított régibb telepeikbe, de csodás megmenekülésük hálás emlékeül a menedékhelyen a kartauzi szerzetesek részére zárdát alapítottak. Az eszmét Márton izsákfalvi plébános vetette föl és Görgey Jordán, a szászok grófja, kinek birtoka volt a németül Schaubergnek nevezett hegy, készséggel megadta a zárda alapítására szükséges területet. 1299. a szepesi XXIV város lelkészeinek testvérülete a hely megszemlélésére meghivta a kartauzi atyákat s a szemle után 1305. letették a Keresztelő szt. János tiszteletére emelt templom alapját. Majd a zárda cellái épültek fel s a jámbor atyák azokat a XIV. sz. elején elfoglalták. Királyok és magánosok igyekeztek biztosítani a kegyeletes emlékü hely jövőjét adományaikkal: 1311. Arnold (Görgey) comes nagyszülői lelki üdvére évenkinti 3 szepesi súlyu ezüst márkát ad tótfalvi birtokának jövedelméből; ua évben Pál szepesi prépost 40 hold földet adományoz. Birtokaik Szepes vmegye 1404-iki oklevele szerint minden tehertől mentesek voltak; Zsigmond király 1412. a lublói harmincadból 2 bál darócot és 2 vég posztót rendel részükre évenkint kiszolgáltatni a lublói harmincad által. Ugyanő 1425. minden adóteher alól újra felmenti őket stb. Az ezen és hasonló adományok és kedvezmények mellett felvirágzott zárdát a husziták betörése nagy megpróbáltatásoknak vetette alá. 1436. a csehek kirabolták és felégették. A visszatért szerzetesek alkotását Giskra újra semmivé tette. Az elűzött szerzetesek Lőcsén találtak menedéket. A huszita világ megszünte után III. János, a 17. perjel újra építette a kolostort és templomot, de a XVI. sz. politikai viszályai csakhamar tönkre tették az új alkotást is. Szapolyai János Zsigmond hive, Murány várának a felvidéken szomoru emlékü kapitánya 1544. Péter-Pál napján elfoglalta a kolostort és azt rablókalandjai kiindulási helyévé akarta tenni. I. Ferdinánd felvidéki kapitánya Báthory Bonaventura azonban elhatározta a vidék biztosságát veszélyeztető erősség pusztítását. Basót elűzte, a kolostort leromboltatta, szerzeteseit a lőcsei rendházba telepítette. A kolostor jószágait I. Ferdinánd király 1563. a szepesi prépostságnak adományozta s azok a szepesi püspökségnek 1767. történt alapítása óta ennek és káptalanának közös birtokai. A kolostor és templom romjai magukban véve is érdekesek, de különösen érdemes dolog felzarándokolni a romokhoz az onnan kinálkozó, az egész Szepességre áttekintést nyujtó szép kilátás kedvéért. A 600 év előtt alapított kolostor emlékét az egyházi téren ma is fentartja a praepositura de lapide refugii - a menedékszirt prépostság - címe. V. ö. A szepesvmegyei tört. társaság millenniumi kiadványai 1. köt.-ében Szepes vmegye történelmi irodalmának bibliographiája c. részében.
neve három görög filozofusnak; a legrégibb köztük filozofiai iskola alapítója (352-278), melyet Eretria szülővárosa után eretriainak neveztek; az iskola jelentéktelen volt; M. az eliszi iskola elveit a cinizmussal rokon felfogással köti egybe. Egy másik M. a cinikusokhoz tartozik, egy harmadik Platon tanítványa.
1. Atreus fia, Agamemnon öccse. Miután Atreus Aegisthosnak áldozatul esett, M. Agamemnonnal együtt Spártába menekült és itt feleségül vette Tyndareus királynak leányát, Helenát, akitől aztán örökölte a Spárta felett való uralmat is. Midőn Paris elrabolta Helenát, Agamemnonnal együtt tevékeny részt vett a görögöknek hadra szólításában. Trója falai alatt egyike a legvitézebb harcosoknak, akit Hera és Athena különös védelmök alá vesznek és aki a Parissal folytatott párviadalban minden bizonnyal megölné vetélytársát, hogyha az Aphrodite segítségével a döntő pillanatban ki nem siklanék kezei közül. A győztes M. lévén, megállapodásuk szerint vissza kellene kapnia Helenát és a kincseket, de akkor Pandaros egy nyíllövéssel megsérti M.-t és vele együtt a fegyverszünetet, a háboru újból megindul és benne M. nagyban kitünteti magát, sok ellenséget megöl, megvédi Patroklos holttestét és kiviszi a csata zajából, azután más hősökkel együtt önmagát is bezáratja a fa-lóba. Trója eleste után sürgeti a hazába való visszatérést, ezen viszályba keveredik Agamemnonnal és hirtelen el is utazik Nestor kiséretében. Útközben a vihar szétszórja hajóit, néhányat közülök Krétába sodor, a többi vele együtt Egyiptomba bolyong, hol nyolc év telik a keleti bolygóutakon, épp ugy mint Odysseusnál nyugaton. Végre hazatér ugyanazon napon, amelyen Orestes Klytemnaiestrát és Aegisthost a sírba teszi. Itt aztán nyugodtan élvezi gazdagságát és a Trójából hozott kincseket, sőt beteljesedik rajta Proteus jóslata, hogy mint Zeusnak veje élve megyen az Eliziumba, a megboldogultak hazájába. Mindazonáltal mégis mutatták Therapne mellett Spárta közelében az ő sírját, valamint Helenáét, a Menelaiont, melyet Rosz Lajos kiásott.
2. M., alexandriai matematikus, kinek életéről csak annyit tudunk, hogy Kr. u. 98-ban Rómában csillagászati észleleteket végzett. Irt 6 könyvet a körhúrokról, mely mű azonban nem maradt reánk és 3 könyvet a szferikáról, mely fordításban van meg és melyben a mostani gömbháromszögtan alapelvei foglaltatnak. - M. tétele, az a tétel, melynél fogva, hogyha egy háromszög oldalait (illetőleg meghosszabbításait) egy egyenes átmetszi, a keletkezett 6 oldalszelet között 3-3 nem szomszédosnak egymással való szorzata egyenlő egymással.
vagy Menilek, abissziniai négus, szül. 1842. Előbb János abissziniai császárnak helytartója, illetőleg alkirálya volt Szoában, de ebben az állásban sokáig igen csekély ragaszkodással viseltetett ura iránt. Sőt Munzinger, Masszaua egyiptomi helytartójával kezet fogva, János császár ellen háborura készült (1875). De a háboru megkezdését célzatosan halogatta és mihelyt János császár Arendroop egyiptomi ezredes hadosztályát, nemkülönben Haszan egyiptomi herceg seregét megszalasztotta, M. sietve békéért könyörgött és újra meghódolt Jánosnak (1876 márc.). Mihelyt azonban az olaszok (1885) Masszauát megszállották, M. hűségében újra ingadozott és az olaszokhoz szított, kiktől Antonelli gróf közvetítése mellett több ezer Remington-puskát és 4 hegyi ágyut kapott ajándékul. János császár kevésbbé rokonszenvezett az olaszokkal, akiket 1887 jan. 26. Dogali mellett meg is vert, de nemsokára a máhdistákkal keveredvén háboruba, 1889 márc. 9. a Metemnehnél vívott csatában életét vesztette. Trónját unokaöccse, Mangasa örökölte, csakhogy M. ezt az erélytelen fejedelmet félretolta és maga csapott fel Abisszinia királyának. Hogy ingadozó trónját biztosítsa, most is kedvezett az olaszoknak és többféle fontos engedményt tett nekik. Tűrte, hogy azok Kerent és Asmarát megtarthassák, sőt az 1889 máj. 2. (illetve szept. 29.) kötött ucsilli szerződésben arra hatalmazta fel Olaszországot, hogy minden a külügyi politika keretébe vágó ügyben Abissziniát helyettesíthesse. Mihelyt azonban trónja kissé megszilárdult, máris restelte ezeket az engedményeket és kierőszakoltnak jelentette ki az ucsilli szerződést. De az olaszok most már nem hallgattak panaszaira, az eritreai gyarmat határait egyre kitágították és a Mareb és Takasen közti vidéket is megszállották. M. erre 1893. Európa fejedelmeihez fordult, hogy az olaszok gyámságától szabaduljon, de a legtöbben ezek közül feleletre sem méltatták. Ezek folytán a M. és Olaszország közötti viszony mind jobban elmérgesedett és midőn az olaszok Tigré helytartóságba is betették lábukat, M. nyilt háborura szánta el magát. Az olasz kormány nem Arimond tábornokot bizta meg a háboru vezényletével (ki valamivel előbb a Máhdi derviseit Agordánál legyőzte és Ras Sebattot, M. egyik fő emberét, M. önkénye ellen megvédelmezte volt), hanem Baratieri tábornokot küldte Afrikába. Ez jóformán át sem vette még a fővezényletet, midőn M. alvezérei: Ras Makonnen, Ras Mikael és Ras Olié 1895 dec. 7. a visszavonuló Aimondinak egyik alvezérét, Toselli őrnagyot, aki a visszavonulást elrendelő parancsot meg nem kapta, Amba-Aladsinál meglepték és hadosztályainak nagyobb részével felkoncolták. Az amba-aladsi vereség hire kormányválságba sodorta Olaszországot és az 1895 december 15. megalakult Crispi-kabinet 20 milliót és 10 000 katonát kért a parlamenttől, amit a kamara 255 szavazattal 48 ellenében meg is szavazott. A harc eközben Makallé fellegvár körül összpontosult, melyet parancsnoka, Galliano őrnagy hősi ellentállás után, éhség és vizhiány következtében 1896 jan. 20. átadott M.-nak, ki az őrséggel, keresztény felabaráti szeretetét hangoztatván, kegyesen bánt és Galliano embereit (néhány tiszt kivételével, akiket kezes gyanánt visszatartott) Adagahamusba kisérte, ahol Baratieri őket tárt karokkal fogadta. Erre M. egész hadseregével (körülbelül 60 000 emberrel) Baratierivel szemben ütötte fel táborát, ki az Adagahamus és Mai Meghitta melletti magaslatokon ütött táborában vagy két hétig farkasszemet nézett a szintén passzív szerepre szorítkozó ellenfelével. Baratierinek sokak előtt megmagyarázhatatlan tétlensége oly lázas izgatottságba ejtette Olaszországot, hogy Crispi egyrészt a képviselőház szünidejét meghosszabbította, másrészt pedig Baratierit támadásra nógatta, aki azonban a segédhadak megérkezése után sem mozdult meg helyéből. Ekkor a febr. 14. éjszakáján az a csapás érte, hogy szövetségesei, Ras Agos el Bar és Ras Sebatt főnökök hűtlenül elhagyták, több olasz hadosztályt levágtak és az Alequa-szorost megszállván, Adigrattól elvágták. Csak három napi harc árán sikerült Baratierinek a szorost újra hatalmába keríteni és Adigratba való visszavonulási útját újra biztosítani. Febr. 15. M. követeket küldött Baratieri táborába és késznek nyilatkozott az ellenségeskedést beszüntetni, ha Olaszország az újonnan megszállt vidékekről, nevezetesen Tigreből és Szoából csapatait visszavonja és az ucsilli szerződés említett pontját elejti. Ezt az ajánlatot azonban Baratieri (Crispitől kapott utasítása értelmében) visszautasította és így a háboru tovább folyt. Mig az olaszok az aduai völgyet szegélyező magaslatokat szállták meg, M. a völgyben összpontosította három seregét, de támadni egyik fél sem mert. Ekkor az a hir érkezett Baratieri táborába, hogy a Crispi-kabinet visszahivatását határozta el és Baldisserát nevezte ki utódának és e hir hallatára Baratieri elkeseredésében szerencsétlen lépésre határozta el magát. Márc. 1. három hadoszloppal támadást intézett M. ellen, mely támadás azonban Albertone tábornok, a bal hadosztály vezérének tulságos gyors felvonulása következtében nemcsak e hadosztály teljes vereségét eredményezte, hanem a menekülő olaszok és abissziniai segédhadaik (aszkarik) Arimondi tábornoknak (közép) hadosztályát is a legnagyobb zavarba hozták, minek általános futás lett a következménye. Soha európai hadsereg Afrika földjén ilyen vereséget nem szenvedett; az olaszok és segédhadaiknak vesztesége legalább is 12 000-re rúgott. Az aduai katasztrófa annyira felzaklatta az olasz kedélyeket, hogy a Crispi-kabinet, be sem várván a képviselőház itéletét, lemondott, de megelőzőleg Baratierit állásától elmozdította és hadi törvényszék elé állította. Az orosz cár M. négusnak a György-rendjelet adományozta személyes vitézsége fejében és késznek nyilatkozott a béke közvetítésére. Az olasz sereg pedig ezek közben egyre Masszaua felé hátrált, mig M. seregei már Adigrat és Adagamus vidékét is ellepték. M. a hadi foglyokért 14 millió lirát követel, de a békealkudozások még nem vezettek eredményre. Az olaszok helyzete újabban annyival rosszabbra fordult, mert időközben (ápr. 3.) Stevani ezredes Tukrufnál a máhdi derviseitől vereséget szenvedett és attól kell tartani, hogy M. a dervisekkel szövetségre lép.
l. Mene tekel.