Anasztáz Lajos, l. Mencke.
(gör. Mykerinos), egyiptomi király, Keopsznak fia, a nagyságra nézve harmadik piramisnak építője, melynek belsejében rá is akadtak M. mumiájára és egy feliratra, mely reá vonatkozik.
l. Mennykő.
a Névtelen jegyző szerint bihari vezér, a Tisza, Maros és Szamos vize s az Igfon erdeje közt levő terület ura volt s kazár népeken uralkodott. Árpád vezér mindjárt a honfoglalás kezdetén felszólította, engedje át neki a Szamostól a nyiri határokig s a meszesi kapuig terjedő vidéket, mely Atilla jogán ugyis őt illeti. Marót szivesen fogadta ugyan a követeket, Öcsöb és Velek vitézeket s gazdagon megajándékozta, de harmadnap tagadó válasszal küldte vissza. Árpád két győzedelmes hadjáratot vezetett ellene, mire M. kijelentette, hogy egész országát felajánlja Árpádnak, ha ennek fia, Zsolt, nőül veszi az ő leányát. Árpád az ajánlatot elfogadván, Öcsöböt és Veleket megbizta, hogy lakodalmat tartva, M. leányát fiának, Zsoltnak vegyék nőül és a lakosok túszokká tett fiait hozzák magukkal s M.-nak adják át Bihar várát». Feltünő, hogy valamint útrakelésök idején a kazár király javasolja volt szövetségeseinek, a magyaroknak, a fejedelem választását, ugy e haza földjén is a kazár népség meseszerü vezérének leányát fogadja el menyéül Árpád. Ez, ha költemény, nagyon is logikus költemény. A krónika szerint M. országa a szerződés után csak a Berettyó, az Ördögárka, Fekete-Körös és a későbbi erdélyi határ közt levő területre, más szóval a Sebes- és Fekete-Körös felső- és középső lefolyásának vidékére szorítkozott s ezt holtig birta M., kinek férfiivadékai még századok multán is nagybirtokosok voltak Bihar vára közelében. A behódolt nép nagy része csakhamar a magyarságba olvadt.
Adolf, orvos, szül. Tatán (Komárom) 1824 ápr. 27. Középiskolai tanulmányait Tatán és Győrött, orvosi tanulmányait a budapesti és bécsi egyetemeken végezte, mely utóbbi helyen buzgó tanítványa volt Hyrtlnek, Skodának, Rokitanskynak és Hebrának. Mielőtt azonban oklevelét elnyerhette volna, anyagi viszonyai tanulmányainak félbeszakítására kényszerítették, s nevelői állást fogadott el Ischlben. A magyar szabadságharc kitörése azonban csakhamar visszahivta hazájába; M. beállott Görgey hadseregébe és orvosi szolgálatokkal nagy érdemeket vívott ki. A szabadságharc lezajlása után M. orvosi tanulmányait folytatta a budapesti egyetemen, hol 1851. nyerte el oklevelét. 1851-52. a Szt. Rókus-kórházban, 1853. a budapesti gyermekkórházban Bókai János tanár oldalán mint első segéd működött. Majd vidéken, később Miskolcon telepedett le mint gyakorló orvos. 1890. Borsod vármegye tiszti főorvosává nevezték ki. Munkái közül felemlítjük: Holdkór (Orv. Hetilap 1858); Über gewisse Läsionen am Schäderdache im Zusammenhang mit Sprachstörungen (Bécs, Med. Presse 1859); A vulkanismusról (1885); Neptunismusról (1856); A tudás hatásáról (1886); Az atómok szerkezetéről (1892).
l. Minium.
l. Anabaptisták és Galenisták.
jelenti az egész teremtett világot is a földön kivül, azután az égboltozatot v. csillagvilágot, végre azt a helyet, ahol Isten dicsőségét nyilvánítja s magát világosan és szemléletileg láthatóvá teszi választottainak, akik ott tökéletes boldogságot élveznek. Hogy ez a hely létezik, a kinyilatkoztatás világosan tanítja, de hogy hol van, nem mondja, csak azt jelenti, hogy oda mint magasba száll a dicsőült. A mennyben lakók helyének tulajdonságairól ami ki van nyilatkoztatva, az összeesik a boldogok állapotával; a mennyben pedig lakozik a hármasegy Isten öröktől fogva, minden angyal teremtése pillanatától, a bukott angyalok egész a pokolba esésök percéig, azután a tökéletes bevégzett szentek a megváltás végbevitelétől fogva.
Jézus Krisztus mennybe menetelét mint csodatényt igy adja elő a szentirás: «Miután apostolainak Jeruzsálemben utolszor megjelent föltámadása után, megparancsolva nekik, hogy onnét el ne távozzanak, hanem várják be az Atya Isten igéretét, kivezette őket az olajfák hegyére és ismételt igéretével a Szentléleknek szemök láttára fölemelkedett és a felhő befogadta őt szemeik elől». Ap. cs. 1, 4-12. Márk 16, 19. Ezen isteni tény feltünteti egyúttal az Istenfia megtestesülésének célját, az embernek Istennel való ismételt összekapcsolását, a M.-ben ez valósítva tünik szemünk elé. Mi nemcsak azt hisszük, hogy az ember Krisztus által ismét egyesült Istennel, hanem a mennybe ment Krisztusban mi azt az újraegyesülést valósítva látjuk, ez valódi jelentősége a mennybemenetelnek. E csodatény emlékére van rendelve a legrégibb időktől fogva a M. ünnepe, áldozó csütörtök, 40 napra husvét után; ekkor nagymise alatt a husvéti gyertya utolszor gyujtatik meg, de az evangelium eléneklése után eloltja a diakonus annak jelentőségeül, hogy a föltámadt Üdvözítő a földről távozott. Ez ünnepen az egyház a Megváltó diadalát s egyúttal az emberi természetnek megdicsőítését, fölmagasztalását ünnepli. Ez a tény és Szűz Mária M.-e közt, amint magyarul nevezik, - ámbár szorosan véve mennybevitel - az a különbség, «hogy Krisztus mindenható ereje, Mária Isten kegyelme által ment mennybe».
l. Zivatar.