Ciro, olasz szabadsághős, szül. Miglerinában 1798 jan. 23., megh. Modenában akasztófán 1831 máj. 26. Iparos volt s az 1831 februári forradalom kitörésekor számos összeesküvő társával megkisérlette, hogy IV. Ferenc modenai hercegnek szerezze meg az olasz királyság koronáját. De a herceg, ki Metternichtől félt nem tartott az összeesküvőkkel, s M.-t elfogatván, többiekkel együtt fölakasztatta. M. szobra 1879 óta a modenai hercegi palota előtt áll. V. ö. Grandi, Ciro M. e i suoi compagni (Milano 1880); Gnaitoli, Di Ciro M. e della rivol. di Modena del 1831 (Carpi 1890).
A magyar ősmondák óriása. Egyedül Kézai Krónikájában jön elő, ahol az van mondva róla, hogy a Jáfet magvából eredő Thanának volt fia. Az a régebbi krónika, melyet Kézai kivonatolt, megvan későbbi átirásokban is (p. a Budai Krónikában és bővebb Pozsonyi Krónikában), de ezek már Nemrótot irnak M. helyett. Kútfő-kritikusaink ebből azt következtették, hogy a titokzatosnak látszó név csak iráshibából keletkezett. Ennek azonban ellentmond az a körülmény, hogy Kézainál a név háromszor előfordul s következetesen M.-nak van jelezve. Viszont az, hogy az eredetinek tartott Nemrót, vagyis Nimród, csak későbbi betoldás, szintén bebizonyítható. Bizonyítható pedig azzal, hogy igy a bibliai vadász Jáfet magvából eredő Thanának fia lett, holott az ó-testamentom szerint (Móz. I. k. X. 6. 8.) Jáfet testvérének, Khámnak unokája volt. A botlást a Bécsi Képes Krónika észrevette és kijavította, de a Budai és Pozsonyi Krónika megtartotta, sőt megtartotta Mügeln német fordítása is. E szerint a hibás szövegü három krónika olyan anyakódexből származott, amelyben Kézai M.-ja volt valamikor a később kijavított Nemrót helyett. A krónikások egyező állítása szerint ettől a mondai óriástól származott Hunor (l. o.) és Magor (l. o.). Mivel két fiával két nép fiági származása veszi kezdetét, M. nevét szociológiai értelemben olyan összetételnek vehetjük, mint a soknejü Mén-Marótét. Ezt Anonymus szerint azért nevezték igy, mert több ágyast tartott vala. Ménróth óriásról azt mondják a krónikák, hogy «Eneen kivül, mint tudjuk, több neje is volt». A nevéhez fonott jelzőt tehát az egynejü s fiági származást számító ősök adták neki. Az igy meghatározott régiség adat hiányában közelebbről meg nem állapítható. Csak azt tudjuk, hogy a jelzős névben az a mondai ős rejlik, aki egy beláthatatlan régiségü társadalmi rázkódásban a megváltozott primitiv viszonyoknak legutolsó képviselője volt.
(lat.) a. m. ész, értelem, szellem.
(lat.) a. m. asztal. M. Domini, úrasztala, oltár; M. gratuita, szabad asztal; M. academica, felsőbb iskoláknál rendszeresített intézet, hol a tanulók olcsó étkezésben részesülnek. A budapesti tudományegyetem ifjusága most készül szervezni ilyet, szép tőkét gyüjtött is már e célre.
(lat.) a. m. asztal- és ágytól, t. i. elválás, a házassági köteléknek épségben fenmaradása mellett. A házassági kötelék felbonthatatlanságának elvét valló róm. kat. egyházjog csak M. elválást ismer, mely azonban bizonyos esetekben holtiglani elválás is lehet. A házasságjogi törvény szerint a biró a válóper tartama alatt a M. való különélést bármelyik fél kérelmére elrendelni köteles, sőt a házasság felbontásának kimondása előtt bizonyos esetekben feltétlenül elrendelni tartozik; más esetekben is csak akkor mellőzheti, ha a kibékülés egyáltalán nem remélhető. Legrövidebb tartama 6 hó, leghosszabb - a felek beleegyezésének kivételével - egy év.
(lat.) a. m. az értelem (okosság) megmozgatja a tömeget, vagyis az ész uralkodik a világon, Vergilius Aeneiséből vett idézet.
(lat.) a. m. egyházi javadalmak. - Mensalis javak (bona mensae), a fejedelmi, az egyházjogban a püspöki és érseki udvartartás költségeinek fedezésére rendelt javak.
(ejtsd: -pulyi) Sándor gróf, osztrák államférfiu, M. Manó tábornok fia, szül. Koburgban 1813 aug. 4., megh. 1871 márc. 14. A család, amelyből származott és mely birtoka után Pouillynak nevezte magát, a forradalom alatt Ausztriába emigrált, ahol a Mensdorf nevet vette fel és 1818. grófi rangot kapott M. 1829. a hadseregbe lépett, 1844. alezredes lett, részt vett az 1848-49-iki hadjáratokban az olaszok s a magyarok ellen és 1850. vezérőrnaggyá lett. Ezután mint osztrák kormánybiztos működött Schleswig-Holsteinban, majd szentpétervári követ lett. 1853 óta Angliában élt, egy ideig és azután hadosztály-parancsnokká, 1858. pedig altábornaggyá lett. A lengyel felkelés idejében, 1863. Galicia kormányzója volt s e súlyos viszonyok között eréllyel és humánusan oldotta meg feladatát. 1864 okt. 27. Rechberg helyébe került mint külügyminiszter, mely hivatalban a császár akaratát vakon teljesítette és még csak nem is gáncsolta a Belcredi által elkövetett államcsinyt, amint a Poroszországgal való háborut sem ellenezte. A háboru lezajlása után (1866 nov.) lemondott állásáról és előbb Zágrábban, majd Prágában volt katonai főparancsnok. Felesége Dietrichstein Alexandra grófnő, Dietrichstein József herceg örökösnője volt. Dietrichstein herceg halála után M. 1869 márc. 20. a Dietrichstein hercegi címet kapta a császártól.
(lat., a mensis többese) a. m. hónapok; M. intercalares, a régi római naptár szökőhónapjai; M. papales (apostolici v. alternativa mensium), l. Pápai hónapok.
(Mencsikov), 1. Danilovics Sándor herceg, orosz államférfiu és tábornagy, szül. Moszkvában 1672 nov. 6.(16.), megh. Berezovban 1729 okt. 22.(nov. 2.), mások szerint 1730 jan. 9.(20.). Atyja lovászmester volt, M. pedig pástétomsütő, s mint ilyen nyerte meg Lefort kegyeit, ki őt Nagy Péternek bemutatta. Miután M. a cár szolgálatába lépett, sikerült a strelitzek összeesküvését fölfedeznie s ezzel szerencséje is meg volt alapítva. Követte Lefort-t Ny.-európai útjában, s annak halála után (1699) befolyásos helyébe lépett. 1696. részt vett az azovi háboruban, azután Hollandiába és Angliába kisérte a cárt; 1703. Szt. Pétervár, 1704. Ingermanland kormányzója lett. 1706. Kalisnál, 1709. pedig Poltava mellett verte meg a svédeket (XII. Károlyt), mire a Lewenhaupt alatt érkező segédhadakat megadásra kényszerítette. 1713. az orosz sereg élén elfoglalta Stettint, amelyet azonban a cár akarata ellenére, pénzért visszaadott Poroszországnak; ezen tette, valamint roppant kapzsisága miatt a cár hadi törvényszék elé állította, mely M.-ot egyhangulag halálra itélte. A cár ugyan megkegyelmezett neki, sőt kormányzói állásában is meghagyta, de roppant birságot fizettetett vele s M. sohasem nyerte vissza előbbeni befolyását. Annál nagyobb hatalma lett I. Katalin fölött, kit 1725. M. erélyes föllépése emelt a trónra. Noha a Móric szász marsalt, Anna Ivanovna hercegnő kiszemelt férjét sikerült Kurföldről kiszorítania, még sem lett Kurföld hercege. Rávette Katalint, hogy II. étert jelölje ki utódjául, s a cárnő halála után (1727) a kiskoru cár helyett maga uralkodott zsarnokilag, sőt már leányát is Péterre akarta erőszakolni, midőn a cár rokonai és M. ellenségei tanácsára, őt váratlanul elfogatta s előbb Oranienburgba, majd Berezovba (Szibéria) száműzte. Neje, fia és két leánya követték a számkivetésbe, de gyermekeit Anna császárnő 1730. visszahivta; M. Alexandra gróf Biron Gusztáv tábornok neje lett s 1736 okt. 24. halt meg. M. Alexandrovics Sándor herceg, szül. 1714., testőrtiszt volt, kitüntette magát a török és a svéd háborukban s 1764 dec. 8. halt meg mint tábornok.
2. M. Szergejevics Sándor herceg, orosz admirális és államférfiu, szül. 1787 szept. 11., meghalt Szt. Pétervárt, 1869 máj. 2. Részt vett az 1812-1815., továbbá a persa és a török (1828-29) hadjáratokban, mely utóbbiban Anapát és Varnát elfoglalta. 1834. admirális, 1836. tengerészeti miniszter lett; 1853. Konstantinápolyba küldték, hogy a portát a Szent sír-templomában történt zavargásokért felelősségre vonja s egyúttal kierőszakolja az orosz protektorátust a gör. kat. lakosság fölött. Oroszország újabb háborut kezdett (l. Krimi háboru, XI. köt. 55. old.), melyben M. is részt vett, mig 1855. (márc.) súlyos betegsége miatt vissza nem lépett; kevéssel a béke megkötése előtt (1856) Kronstadt főparancsnokává tették.