az ördög vagy a rossz, pusztító szellem neve. Származása és jelentése bizonytalan; Shakespeare (Windsori víg nők) Mephistophilusa a világosságot nem szerető, Marlowe (Faust) Mephistophilise pedig a mefitikus bűzt kedvelő; legvalőszinübb, hogy héber (mefir a. m. rontó, pusztító és tofel a. m. hazug) eredetü. Goethe M.-e 8különösen az u. n. Urfaustban és az 1790. Faust-töredékben) egyáltalán nem azonos a népmondái ördög alakjával, hanem egészen egyénileg felfogott alak, mely emberi tulajdonságokkal van felruházva és Faustnak égbe törő lelkesedéseit cinikus durvasággal ironizálja; metafizikai alakját csak a későbbi átdolgozásokban nyerte.
(lat.), Servius értelmezése szerint (Verg. Aen. VIII. 84 sorához) tulajdonképen a kénes tartalmu büdös alvilági mocsár; mások szerint e posvány istennője. Temploma volt cumaeben, az Avernusi-tó mellett,Tiburban, Hirpiniában stb.
város Drenthe németalföldi tartományban, 42 km.-nyire Assentől, a Zwarte Waterbe torkolló Meppeler Diep, a Drenthei főcsatorna és vasút mellett, (1892) 9155 lak., vászon-, kaliko-, posztószövéssel és élénk vajkereskedéssel.
az ugyanily nevü járás székhelye Osnabrück porosz kerületben, az Ems és Haase összefolyásánál, vasút mellett, (1890) 3526 lak., vaskohóval és dohánygyárral.
1. M., kisközség Kolozs vmegye nádasmenti járásában, (1891) 1220 magyar lakossal. - 2. Tarna-M., nagyközség Heves vármegye hevesi j.-ban, (1891) 1517 magyar lakossal, postahivatallal és postatakarékpénztárral.
folyó, l. Maira.
város és az ugyanily nevü tiroli kerületi kapitányság székhelye a szőllőkkel beültetett Küchelberg D-i lábánál, a Passer jobbpartján, vasút mellett, (1890) 7176, a tőszomszédságában levő Ober- (2443 lak.) és Unter-Maist (3582 lak.) is beszmítva, 13 201 lak., szép és gondozott sétahelyekkel (Gisela-Promenade, Kurgarten stb.), gót székesegyházzal (a XIV. sz.-ból) és egyéb különböző felekezetek szolgálatában álló templomokkal, számos régi kastéllyal (Zenoburg, Schönna János főharceg gót ízlésü sírkápolnájával, Lebenberg, Trautmansdorff, Rottenstein, Tirol stb.) 1892 óta a szabadban népies szini előadásokat rendeznek. Enyhe, egyenletes éghajlatánál fogva M.-t mint klimatikus gyógyhelyet számosan látogatják, különösen mellbetegek, vérszegények, idegbajosok és köszvényesek és ősszel a szőllőkúrát olyanok használják, akik emésztési bajokban szenvednek. Közeli környéke sokkal hűvösebb és ezért nyári üdülő helyül szolgál. Ősszel és télen M.-ban a majdnem állandóan derült időben a déli órák igen kellemesek. A fürdők, hidegvizgyógyintézetek, belélegző készülékek, kényelmes szállók a város látogatottságát előmozdítják. Környéke sok szőllőt és sok jó gyümölcsöt terem.Már Kr. u. az I. sz.-ban említés történik egy Castrum majenseről, amely M. helyén állott. Újabb időkben csakugyan számos római és prehisztorikus eszközt, ékszert és épületmaradványt találtak. 1317 óta város és a XV. sz. elejéig Tirol fővárosa volt. I. Görzi Meinhard, aki az utolsó tiroli gróf leányát nőül vette, egyesítette Götzöt Tirollal.Maultasch Margit gyakran lakott Tirol és Zenoburg kastélyokban, mig 1363. országát Ausztriának nem engedte át.Mig az út Németországból Olaszországba a Passer völgyén vezetett át és a Brennenen át még nem volt út, M. élénk kereskedő hely is volt. 1893 nov. Tappeiner orvosnak, M. jóltevőjének emlékszobrát leplezték le a nevéről elnevezett új sétahelyen.
osztrák grófi család. Ezt a grófi címet János osztrák főherceg (l. o.) és nejének, Plochl Annának fia, Ferenc viselte mint első (szül. a Brandhofban 1839., megh. Abbaziában 1891 márc. 27.). I. Ferenc császár és király sokáig neheztelt öccsére, János főhercegre házassága miatt, de végre nejét, annát, mégis Brandhofen bárónővé tette (1834). V. Ferdinánd pedig János és Anna fiának a M. grófi címet és méltóságot adományozta (1844 ápr. 29.). M. Ferenc gróf, mint tartalékos (tiroli) őrnagy és (1861 óta) az urak házában szerepelt, ahol a szabadelvü párttal szavazott. Egészben véve azonban visszavonultan élt, hol Grazban, hol stiriai és tiroli birtokain, és a zergevadászat örömeit többre becsülte az udvari pompánál. 1862. nőül vette Lamberg Terézia grófnőt, akitől a következő gyermekei születtek: 1. Anna, Stefenelli főhadnagy özvegye. 2. Mária. 3. János tartalékos hadnagy (szül. 1867.), neje Lamberg Ladislaja grófnő. Az ő legidősebb gyermekük: Ferenc. 4. Ferenc, dsidás főhadnagy. 5. Karolina, férje Doblhof Henrik báró. 6. Rudolf és 7. Albrecht.
l. Gertrud.
Károly, iró, szül. Budapesten 1860. Technikát tanult Münchenben, később a párisi École des beaux-arts, majd a müncheni szobrásziskola növendéke lett. Irói tevékenységét képzőművészeti cikkeivel és birálataival kezdte meg. 1885. névtelenül jelent meg Nő! címü társadalmi drámája, melyet később Egy asszony története címmel, ugyancsak névtelenül, a nemzeti szinházban is előadtak. 1887. Falusi délutánok c. vígjátéka került szinre ugyanott. 1887. az Arad és Vidéke c. politikai napilap szerkesztője lett. Utóbb megvált a laptól s Budapestre, majd külföldre ment. Az utóbbi években új szerkezetü villamos szedőgép konstruálásán fáradozik. Találmánya, melyet ő villamos tipográf-nak nevez, zongoraszerü, klaviatura-szerkezetü.