Szergejevics Demeter, orosz költő, szül. Szt. Péterváron 1865. Különösen az orosz népéletből vett elbeszélő költeményeivel arat nagy sikereket, de mint lirikus is számottevő. Első nagyobbszabásu elbeszélőkölteménye, mellyel költői hirnevét megalapította, 1890. jelent meg a Ruszkája Myszlj havi folyóiratban Vjera címmel. Azóta a legelőkelőbb folyóiratok dolgozótársa. Foglalkozik kritikával és esztetikával is. Eddig megjelent művei: Sztihotvorenija (költemények, Szt. Pétervár 1888); Szimvoly (Szimbolumok, u. o. 1892); O pricsinah upadka i o novih tecseniah szovremennoj russzkoj literatury (A jelenlegi orosz irodalom új irányának és hanyatlásának okai, u. o. 1893).
ez a szó eredetileg mélföld-nek hangzott, s első tagja a német meile átvétele, mely maga is az olasz miglia, miglio szóból lett; emez pedig nem egyéb, mint a latin milia ilyen kifejezésekben: duo milia passuum, 2000 lépés stb.
M. a méterrendszer behozatala előtt a nagyobb hosszuságok, utak, földrajzi távolságok mérésének egysége. Ugy mint a többi mértékeknek, ennek is országok szerint különböző értéke volt. L. Mértékek.
l. Méreg.
az ugyanily nevü járás székhelye Jagst württembergi kerületben, a Wachbach és Tauber összefolyásánál, vasút mellett, (1890) 4397 lak., bőr-, sörgyárral, kések készítésével és esztergályozással; egy szép kastéllyal, amelynek parkja mellett van Karlsbad nevü kis fürdő keserüsós forrással. 1631 dec. 25. Horn svéd generális szállotta meg, de a nördlingeni csata után a svédek kénytelenek voltak ismét elhagyni. 1645 máj. 5. Mercy császári vezér Turenne francia hadait itt megverte. V. ö. Wörl, Führer durch M. (1889).
A M. hatásáról szóló tan jelentékeny fejezetét teszi a méregtannak. Az élet minden fordulatában kell hogy a gázalaku mérgek elleni védekezés első gondja legyen az embernek, kinek, azt lehet mondani, minden lépése fenyegetve van a legkülönbözőbb, részint saját szervezete által produkált, részint a külső környezetből reá ható M. által. Még a legegészségesebb viszonyok közt élő embernek sem szabad elfelejtenie, hogy teste az élet utolsó napjáig szakadatlan termelő forrása a gázok legmérgesebbikének, a szénsavnak, mellyel meg kell küzdenie születése első percében, az iskola padjában és a hálószobában, ahol az ember életének egy harmadát, sőt felét tölti. A M. elleni védekezés fejlesztette olyan tökéletességre a modern egészségtannak a lakás-szellőzésre vonatkozó utasításait. A mai toxikológia két nagy csoportba osztja (élettani hatásuk tekintetében) a gázokat: lélekzésre alkalmas (respirabilis) és nem alkalmas (irrespirabilis) gázokra. Az elsők csoportjába a légnemü testek nagyobb része tartozik, mig a második csoport aránylag kevés légnemet, azokat t. i., amelyek nagyobb mennyiségben belélegezve a hangrés görcsös összeszorulása közben azonnali halált képesek előidézni, foglal magában; az utóbbiak közé tartoznak első sorban az izgató, maró gázok. Eulenberg, kitől az első úttörő tanulmányt nyertük a M. tanára vonatkozólag, a M.-at két nagy csoportba: suffocatorius és toxicaemiás gázok csoportjába osztja; az utóbbi osztályba sorozta a tulajdonképeni vérmérgeketés maró irrespirábilis gázokat, mig az első csoportba (hova a nitrogén, hidrogén és a szénhidrogének tartoznak) azokat helyezi, amelyek nem a vérre gyakorolt bontó hatásuk által okozzák a halált, hanem csak azáltal, hogy jelenlétükkel meggátolják, miszerint a vér az életet egyedül fentartó oxigént megszerezze, s igy azon módra okoznak fuladást, mint ez a vizbefuláskor vagy akasztáskor történik. A M. azáltal nyernek elsőrangu közegészségügyi jelentőséget, hogy számos olyan ipari foglalkozás van, mely elkerülhetetlenül össze van kapcsolva a M.-kal való kisebb-nagyobbszerü mérgezéssel (l. Ipar okozta betegségek). V. ö. Eulenberg H. D. Lehre v. d. schädlichen und giftigen Gasen (Braunschweig 1865).
mindazok, melyeknek felső állkapcsain méregfogak vannak és a szemek mögött a méregfogakkal közlekedő méregmirigyük van. Legnagyobb részükre és különösen a Viperinae-alrendbe tartozókra jellemző az, hogy fejük hátul nagyon széles, majdnem szivforma, minek okai a méregmirigyek. Farkuk általában rövid. A méregfogak szerkezete szerint két csoportba oszthatók: 1. Solenoglypha v. csövesméregfoguak, melyeknek méregfogaiban egy csőszerü csatorna húzódik végig; 2. Proteroglypha vagy elölbarázdált méregfoguak, melyeknek fogain elül egy barázda megy végig s ezen ömlik a méreg a harapott sebbe. A méregfogak mindig a szájpad bőrredői közé vannak erősítve s igy mozgékonyak. A kifejlett méregfogak mögött kis tartalékméregfogak is vannak, amelyek a nagyoknak elpusztulása esetén teljes nagyságra nőnek ki. A csövesméregfoguak közé a csörgő-kigyók (Crotalidae) és viperák (Viperidae); az elölbarázdás foguak közé az Elapidák, köztük a szemüveges kigyóval (Naja Laur.), továbbá a tengeri kigyók (Hydrophidae) tartoznak. L. Kigyók és Kígyó-méreg.
(planta virosa, venenata, toxifera, l. a mellékelt két képet), az, melynek valamelyik részében méreg (l. o.) termelődik. A M. és nem M. közt azonban szoros határt szabni nem lehet. Némelyik növényben ugyanis van anyag, mely, ha masszáját tisztára előállítják, iszonyu mérges hatást gyakorol, de magában a növényben ez a méreg oly csekély és ugy el van oszolva benne, hogy megízlelvén, a mérgező hatás észrevehetetlen, ártalmatlan, sőt kellemes ingerre v. jótevő orvoslásra enyhül. Ilyen értelemben sok orvosi és élvezeti szert nyujtó növényt (mák, dohány stb.) is a M.-ek közé számítanak, sőt a burgonyában is van a kész állapotában nagyon mérges szolaninnak a nyoma. Mérgesnek tehát közönségesen azt a növényt nevezzók, amelyben a méregből már annyi van, hogy ízleléskor kártevő hatása nyilatkozik. Amint a méreg hevességének és hatása módjának mindenféle fokozata van, ugy az igazi M.-ek között is van fokozat és átmenetel a mérgező tulajdonságára nézve. Ezért sok növényt, melynek káros hatása nem nagy, nem soroznak a M.-ek közé, p. az ibolyát, a folyókát vagy a paploncot, melynek tőkéje hánytató és hasmenést okoz. A M.-tag mosás, szárítás, főzés vagy pörkölés útján az elillanó méregtől megtisztítható, ekkor az a növényrész ártalmatlan, sőt nevezetes eleség is lehet, p. a kassavabokornak kéksavtartalmu, de lisztes gyökere (l. Manihot), amely Dél-Amerikában a népségnek mindennapi tápláléka, vagy a mi kontyvirágunk lisztes tőkéje, melynek keményítőjéből főzés és szárítás folytán a méreg eltávolodik, azután kenyérliszthez keverhető.
A legtöbb M. nevezetes orvosság, általános mondás: «a legnagyobb méreg a legjobb orvosság», mert a méreg eltalált mennyiségben gyógyít. A méreg anyaga a növényekben több vagy kevesebb, azért a hatása is kisebb-nagyobb, hevesebb vagy lassubb. Hatása szerint a M. bódító vagy narkotikus, izgató-bódító, izgató, részint maró, részint összehúzó. Narkotikus bódító vagy altató a babérmeggy, keserü mandola, beléndfű, a mérges saláta, állítólag a tiszafa levele, a mák; csípős narkotikus az anyarozs, sok bolond gomba, a nyílméreg, halgyilok, a strichnos, kikirics, hunyor, Veratrum, a sisakvirág, nadragulya, maszlag, dohány, bürök, gyűszüvirág, tengeri hagyma. Izgató méreg van a kabakbogyóban, a magvarugóban, a jalappában, strucdinnyében, a gummiguttiban, a farkashársban, ricinusban, kutyatejben, a lóciprusban, szömörcében, a kökörcsinben, a vérehullóban, boglárkában stb.
A szisztematikailag közelről rokon M. gyakran ugyanolyan módon hat, p. a kutyatejfélék vagy a folyókafélék valamennyi M.-e meghajtó, a boglárka valamennyi faja többé-kevésbbé csípős, a csucsorkafélék többé-kevésbbé bódítók. Azt a növényt, melynek mérges tulajdonsága még nincs kétségtelenül bebizonyítva, de amellyel óvatosan kell bánni, gyanusnak (p. suspecta) mondjuk (harmatfű, gyujtovány, szarkaláb). A konkolyt, vadócot meg a csormolyát inkább az anyarozs keverte a mérgesség hirébe. Sok M. ható anyaga többnyire az egész génuszban meglevő alkaloid, még pedig a sejt nedvében feloldva vagy pedig a növény tejében. Máskor a mérgezés párolgó olajtól vagy más indifferens v. extraktiv anyagtól ered, ezért egyik-másik M. már kellemetlen szagával is elárulja magát (maszlag, beléndfű). A mérges tulajdonság gyakran a növénynek valamennyi részében vagy csak egyik-másik részébenképződik. Gyakran a földbeli rész: a gyökér, tőke, gumó stb. mérges, vagy a gyümölcs, avagy a mag, a fáknak gyakran a kérge is. Némely méreg azonban anövénynek csak egy szervében keletkezik, a többi része ártalmatlan vagy csak kis mértékben mérges.
M. az egész földkerekségen nő, de a leghathatósabb a forró vidéken és hihetőleg több M.-ünk (maslzag, ebszőllő, nadragulya?) innen ered, mint amennyit gondolnánk. Mindenflórának megvannak a maga M-ei. A hazai M. többnyire vadon nő, de néhány kerti növényünk is mérges (sisakvirág, gyűszüvirág). A vadon termő M. részint valóságos gyom, mezőn, kertben nő (vadóc, ádáz, bürök, kutyatej, ebszőllő), részint a réten (kikirics, boglárka), az erdőben (paris, nadragulya, hunyor, a legtöbb bolond gomba), sőt a hegyen meg a havason is nő (a sisakvirág, farkashárs, boglárka, szarkaláb). Egy része szemetes, romladékos stb. helyen, vagy az ember hajléka körül él (maszlag, beléndfű), kevés terem a mocsárban (csomorika, bösövény, vizi Lobelia).
A legtöbb M. a virágzók körébe tartozik, a kriptogamák közt csak a gombák közt van M. A virágzó M. mintegy 48 családba tartozik. A hazai M.-ek legtöbbje, a bolond gombán kivül, a boglárkafélék, ernyősek meg a csucsorkafélék családjába tartozik. A kutyatejnek mindegyik faja mérges. A természetes rendszerben a M. következőképen oszlik el, a hazait *-gal jelöljük. Az első latin név a Lexikonban a részletesebb leirásra is rávezet.
Mérges növények
[ÁBRA] A csomorika (Cicuta virosa)
[ÁBRA] Farkasszőlő v. Párisfű (Paris quadrofolia)
[ÁBRA] Adáz (Aethusa Cynapium)
[ÁBRA] Bürök (Conium maculkatum)
[ÁBRA] Őszi kikirics (Colchicum autumnale) A tavaszi levéllel és gyümölccsel.
[ÁBRA] Réti kökörcsin (Pulsatilla pratensis)
[ÁBRA] Mérges saláta (Lactuca virosa)
[ÁBRA] Cipruslevelű kutyatej (Euphorbia Cyparissias)
[ÁBRA] A foltos kontyvirág (Arum maculatum, Aronvessző)
1. A gombák, l. Bolond gombák.
a) A leveles gombák közül az *Agaricus muscarius L., *A. phalloides Fr., *A. vernus Fr., *A pantherinus DC., *A. rimosus Bull., *A. fascicularis Huds., *A. torminosus Schaeff. (l. Galóca), *Russula emetica Fr., *Cantharellus nurantiacus Fr., *Boletus Satanus Lenz., *B. luridus Schaeff, B. pachypus F., Calocera viscosa Fr., a *házi gomba, Scleroderma vulgare Fr.
b) a hasas gombák közül a *Phallus impudicus L.
c) a morzsagombák közül az *anyarozs (Claviceps purpurea Tul., Sclerotium Clavus DC., Spermoedia Clavus Fr.).
2. A nyitva magzók közül a *tiszafa levele, fiatal hajtása, de nem a gyümölcse, a *lóciprus, kivált a levele meg a hajtása.
3. A pázsitfélék közül állítólag a *szédítő vadóc magva, a Festuca quadridentata Kunth.
4. Az alismaceák (l. Hidőrfélék) közül az *Aisma Plantago L., A. natans L. és *A. ranunculoides L., kivált a tőkéje meg a levele.
5. A kontyvirágfélék közül az *Arum maculatum L. (I-ső melléklet), *Calla pulustris L. minden része, kivált a tőkéje.
6. A liliomfélék közül a *Paris quadrifolia L. (l. az I-ső mellékleten) valamennyi része, kivált a tőkéje meg a gyümölcse, a *Tulipa silvestris L., a császárkorona, a *Fritillaria Meleagris L., a Gloriosa superba L., Scilla maritima L.
7. A kikiricsfélék közül a *kikirics (I. melléklet), minden része, különösen a gumója meg a magva, a *Veratrum albumL. és *V. nigrum L. gyökere, a *V. Sabadilla Reta, magva Mexikóban.
8. A nősziromfélék közül az *Iris Pseudacorus L., *I. Sibirica L., *I. pumila L.
9. A hóvirágfélék közül a Buphane toxicaria Herbert gyökeréből lesz a busmannok méregnyila, a *Narcissus pseudonarcissus L., N. poëticus L.
10. A kenyérfafélék közül az Antiaris toxicaria Lechen, kérgének teje (jávai méregfa v. upasfa).
11. A kenderfélék közül a *kender szára és levele, a *komló virágzatja.
12. A sóskafélék közül a *Polygonum hydropiper L. füve.
13. A farkasalmafélék közül a *mogyoróalja, a *farkasalma.
14. Az alkörmösfélék közül az *alkörmös levele, gyümölcse meg a gyökere.
15. A boglárkafélék közül a *Clematis erecta L. meg a *bércfolyondár valamennyi része, kivált a levele, a *szellőrózsának meg a *kökörcsinnek (I. melléklet) valamennyi faja, kivált a szára meg a levele, az *Adonis valamennyi faja, kivált a gyökere, valamennyi boglárka, különösen a *Ranunculus sceleratus L. *R. acer L., *R. flammula L., *R. Lingua, végre a *R. Thora L. a havason, minden része, Helleborus viridis L. (II. melléklet), *H. purpurascens W. et Kit. *H. dumetorum W. et Kit, *H. odorus Kit, a H. niger L. (II. melléklet), *H. macranthus Freyn., kivált a gyökerük, a *harangláb minden része, a Delphinium Staphisagria L., Európa D-i részén, a magva a *sisakvirág valamennyi faja, különösen a gyökere meg a levele (l. a II. mellékletet). Az Aconitum luridum Hook. et Thom., A. palmatum Don., A. ferox Wall. és *A. Napellus L. tubere aconiti Indici v. bish néven az indusok nyílmérge. Az utóbbi jarba ré néven az erdélyi oláhságnak is méregszere. A *gólyahir zöld része, a *Thalictrum flavum, a *zergeboglár tőkéje, a *békabogyó valamennyi része, meg a bazsarózsa tőkéje is mérges.
16. A menispermaceák közül az Anamirta Cocculus Wight. K.-Indiában, a magja.
17. A mákfélék közül a *vérehulló valamennyi része, de kivált a gyökere, a *kerti mák teje.
18. A füstikefélék közül a Corydalis luten DC. zöld része.
19. Az ibolyafélék közül a *Viola odorata L., *V. hirta L., *V. palustris L. és *V. canina L. zöld része.
20. A harmatfűfélék közül a *Drosera rotundifolia L., *D. longoolia L.
21. A szegfűfélék közül a konkoly magva gyanus.
22. A mandolafélék közül a keserű mandola magva (l. az Eleségnövények II. mellékletén); a babérmeggy levele (l. Borostyánmeggy), a *madármeggy (l. o.) valamennyi része, kivált a magva.
23. A vitorlásviráguak közül a *koronafürt szára és levele, az *aranyzápor (Cytisus Laburnum L.) magva és gyökere, a Physostigma venenosum Balf. magva (Guinea benszülöttjeinek istenítélete).
24. A Caesalpiniaceák közül az Erythrophleum Guinense Don, kérge (monkone-kéreg) Szenegambia népének nyílmérge és istenítélete.
25. A kecskerágófélék közül az *Evonymus Europaeus L. és *E. verrucosus L. termése, a *Staphylea pinnata L. magva.
26. A kutyafafélék közül a *Rhamnus Frangula L. és *Rh. catharica L. kérge és gyümölcse.
27. A coriariaceák közül a Coriaria myrtifolia L. (l. Csermirtusz) levele meg a gyümölcse.
28. A kutyatejfélék valamennyi faja (I. melléklet), akár hazai, akár más földségbeli (l. Ebtejfűk), nevezetesen a teje, a hippomane Mancinella (l. o.) teje, különösen a gyümölcse, a vakítófa teje, a ricinus (l. o.) magva, a Manihot (l. o. és az Eleségnövények I. mellékletén), a Crotontiglium L. magva, a *Mercurialis perennis L. és *M. annua L. valamennyi része, a Hura crepitans teje.
29. A szömörcefélék közül a Rhus toxicodendron L. É.-Amerikában, a Rh. varieloba Steud. Kaliforniában, a japáni firniszfa (Rh. vernicifera DC., Rh. juglandifolium Don.) meg az amerikai firniszfa (Rh. vernix L., Rh. Venenata DC.); minden részökben mérges tej van.
30. A sapindaceák közül a Paullinia australis St. Hil. és P. Cururu L. (vurare nyílméreg a tejében, D.-Amerika).
31. A gyántatermők közt a Garcinia Ceylanica Roxb. Cejlonon, a G. v. Hebradendron Cochinchinense Lindl. Sziámban és Kokhinkhinában, valamint a Hebradendron cambogioides Grah. Cejlonon; tejnedve a mérges gummigutti.
32. A babérfélék közül a kámforfa.
33. A farkashársfélék közül a *Daphne Mezereum L. (II. melléklet), *D. Cueorum L. és *D. laureola L. valamennyi része, különösen a kérge meg a magva.
34. A pozsgafélék közül a *Sedum acre L. zöld része.
35. Az ernyősek közül a Hydrocotyle vulgaris L. füve, az *Astrantia maior L. minden része, kivált a tőkéje, a *békakorsó levele és tőkéje, a *csomorika (I. melléklet) minden része, kiváltképen a tőkéje, az *ádáz (I. melléklet) minden része, kivált a levele meg a szára, az *Oenanthe fistulosa, *Oe. Phellandrium (l. Bösövény), az Oe. crocata L. (Európa D-i részén) minden része, a *Chaerophyllum temulum L. gyökere, szára, levele, a bürök (I. melléklet) szára meg a levele, az *Anthriscus silvestris.
36. A borostyánfélék közül a *borostyán bogyója.
37. Az erikafélék közül az *Andromeda polifolia L. meg a *Ledum palustre L. szára és levele.
38. A primulaceák közül a *Cyclamen Europaeum L. gumója.
39. Az apocyneák közül a Strychnos nux vomica L.(varjuszem), a St. Tieute Lechen, a St. Guyanensis Mart. (urari, kurare), S. Ignatii Berg. (Ignatia amara L.). A kurareméreg, továbbá a Str. Castelnaeana Wedd., Str. Gubleri Planch. és Str.toxifera Schomb. fajokból is való. A cerbera Ahovai L. C. Thevetia L., C. Tanghin (Tanghinin Madagascariensis Pet. Th.), a Toxicophloea Thumbergii, a busmannok nyílmérge, az oleander.
40. A krepinfélék közül a *méreggyilok tőkéje, az *Asclepias Syriaca L. meg a Periploca Graeca L. teje.
41. A folyókafélék közül a Convolvulus Scammonia L. gyökere Kis-Ázsiában és Sziriában, az Ipomoen purga vagy Jalapa L. és más rokon faj gyökere Mexikóban, a *Convolvulus arvensis L. és *C. sepium L. füve és gyökere.
42. A csucsorkafélék közül az *ebszőllő (II. melléklet) és *Solanum Dulcamara L. minden része, kivált a szára, levele és gyümölcse, a *nadragulya (II. melléklet) gyökereés gyümölcse, a Mandragora officinalis L. gyökere, a *maszlag (II. melléklet) minden része, kivált a magva, a kerti Datura arborea L., a *beléndfű (II. melléklet) valamennyi része, kivált a gyökere meg a magva, a dohányfajok levele, a *zsidócseresznye.
43. A tátogatók közül a *gyűszüvirág valamennyi faja, kivált a Digitalis purpurea L. (II. melléklet) valamennyi része, kivált a levele, a *Gratiola officinalis L. (l. Istenkegy) valamennyi része, kivált a gyökere, a *Pedicularis palustris L. és *P. silvatica L. szára és levele, a Duboisia Hopwoodii F. v. Müll. ága csúcsa, ingerlő szer Queenslandon. Gyanus a *gyujtovány, a *csormolya meg a *kakascimer.
44. A ragadványfélék közül az ipekakuanha gyökere.
45. A bodzafélék közül a *gyalogbodza gyökere és levele, a *Lonicera Xylosteum bogyója.
46. A tökfélék közül a *Bryonia alba L. és *B. dioica L. gyökere, a balzsamuborka, a *magvarúgó meg a strucdinnye gyümölcse.
47. A lobeliaceák közül a Lobelia Dortmanna L. részeinek teje, a L. ivflata L. valamennyi része, különösen a szára É.-Amerikában, L. siphilities L.
48. A fészkesek közül az olasz Crepis lacera Ten. valamennyi része, kivált a levele, a lactuca virosa L. (I. melléklet) meg a *L. Scariola L. részeinek teje, különösen a levele.
Mérges növények
[ÁBRA] Farkashárs (Daphne Mezereum)
[ÁBRA] Zöld hunyor (Helleborus viridis)
[ÁBRA] Orvosi sisakvirág (Anconitum Napellus)
[ÁBRA] A fekete hunyor (Helleborus niger)
[ÁBRA] Ebszőlő (Solanum nigrum)
[ÁBRA] Piros gyűszüvirág (Digitalis purpurea)
[ÁBRA] Redős-szirmu maszlag (Datura Stramonium)
[ÁBRA] Beléndfű (Hyoscyamus niger)
[ÁBRA] Nadragulya (Atropa Belladonna)
(veneficium), eredeti értelemben méreg által elkövetett szándékos emberölés. Az eszköz veszélyességénél s a nehezebb magánvédelemnél fogva a szándékos emberölésnek súlyosabb beszámítás és büntetés alá eső minősített esete. Újabb törvényhozások, igy a magyar btkv is, ezt a minősítést mellőzik, főleg azért, mert a M. szabály szerint előre megfontolással jár, mely esetben a cselekmény a gyilkosság büntetésében a megérdemlett súlyosabb büntetést megtalálja. Megtartották azonban az újabb törvényhozások a M.-t mint önálló bűntettet a méregnek ölési szándék nélkül s csak sértési szándékkal történt beadása esetén, mint a testi sértésnek az eszköz veszélyességénél fogva minősített esetét. Igy a magyar btkv 309. §-a 5 évig terjedhető börtönnel bünteti azt, aki azzal a szándékkal, hogy másnak egészségét megrontsa, mérget v. más ártalmas szert ad be vagy bármi más módon alkalmaz; sőt ha a szer életveszélyes, a büntetés 3-5 évig terjedhető fegyház. A törvénynek rendelkezése, mely a mérget a más ártalmas szerrel kibővíti, a méreg fogalom határozatlanságából származható kételyeknek elejét veszi. Ha a M. folytánbizonyos súlyosabb következmények vagy halál állott be, a büntetés - föltéve, hogy az ölési szándék meg nem állapítható - 10-15 évig terjedhető fegyház.
(Mergui), 1. hosszu szigetsor Birma partján; hossza 530 km., mintegy 225 szigetből és zátonyból áll. Ezek közt a legnagyobbak King's Island (480 km2), a négy Pawoot (összesen 250 km2), Bentinak (1200 km2). Némelyek 900 m.-nyi magasra emelkednek és nagyobbára valamennyien meredek partuak. Lakóik a szitongok 8alig 1000), nagyobbára halászok. - 2. M. kikötőváros Birma Tenasszerim nevü kerületében, a Tenasszerim folyó torkolatának egyik szigetén, (1891) 10 731 lak., akik talaingok,birmaiak, sziamiak, malájok, khinaiak és hinduk; rizs-, teakfa-, szezam- és szárítotthal-kivitellel.
(állat), l. Buvárfélék.